Címke: Sabaton

Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a téli szezon terméséből [2016/17]

Jó ég!
Miért van az, hogy ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint betűtésztától bekábult óvodás a disznótorban?

Te meg mégis mi a francról beszélsz?

Hát csak arról, hogy ha éppen nőtlen a böllér, akkor ne vágjon senki nőstény disznót!

Csodálatos! Remélem a továbbiakra valami értelmeset is össze tudtál hozni…

Természetes! Hát minek hiszel te engemet?

Jobb azt inkább nem tudnod…

Üdvözlök hát mindenkit! Ismételten eljött az ideje annak, hogy Qtya szemezgessen az előző szezon anime-kínálatából!

Egyébként miért pont óvodás? Mindegy, jobb ha azt meg inkább én nem tudom…

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Gabriel DropOut:

Avagy iskolás angyallányok zaklatnak egy autista démonlányt 12 epizódon keresztül.

Nem erős ez egy kicsit így elsőre?

Az évad aktuális cuki lányos animuja, csak itt átlagos iskolás leányzók helyett angyal és démonlányok érkeznek az emberi világba, hogy iskolai tanulmányokat folytathassanak egy japán középiskolában, miközben tanulmányozzák az emberi világot. Csakhogy itt a főhősnőt, Gabrielt megfertőzi az emberi világ züllöttsége és egy lusta, semmirekellő kockává mutálódik, akit folyamatosan a démonoknak kell kihúznia a bajból.
A történet amekkora marhaságnak hallatszik elsőre, ugyanakkora marhaság marad a végére is. A poénok nagy része sem áll másból, minthogy az angyallányok inkább viselkednek démonokként, míg az egyik démonlány, Vignette, jellemre sokkalta inkább egy megtestesült angyal.

És mi a helyzet a másik démonnal?

Ne bántsátok Satania-t! Szegény értelmileg megfogyatkozott ugyan egy kicsit, de ez még nem ok arra hogy állandóan megalázzátok.

Pont te beszélsz? Ha tehetnéd rongyosra kúrnád, aztán írnál róla egy tényfeltáró cikket a 888.hu-ra, hogy mekkora kurva hogy bárkinek szétteszi a lábát.

Öreg! Azért ennyire ne vedd sötétre a figurát!

De hisz már megírtad a cikk vázlatát!

Őőő… én… én nem… SOROS GYÖRGY és SIMICSKA LAJOS!

Inkább pattintsd be Göbbels-ágyút és tálalj valami kreatív szót arra, hogy mennyire szar.

Szar? Ez? Dehogy volt szar!

Mi?

Szerintem a műfaján belül hozza az elvárható szintet és pár helyen még felül is múlja azt. A poénok jók, a karakterek közötti összhang is megvan egy jó komédiához és a szituációk is kreatívan megírtak. Satania baromságai pedig… Egy az hogy fogyós létére adja a nagy démoni hadasszonyt, más kérdés az hogy olyan idióta szituációkba képes emiatt kerülni, hogy egy-két viccétől valóban a falat kaparja az ember.

Nem csak amiatt kapartad a falat, mert véletlenül bezártad magad a szobába?

Én a magam részéről egész jól elszórakoztam vele. Ha kiadnak egy második évadot, akkor biztosan folytatni fogom.

Masamune-kun no Revenge:

Valami amitől egy pöppet többet vártam volna, mint ami a végére lett. Amikor először megláttam a trailerét, a főhős karakterdizájnja miatt egy pillanatra azt hittem hogy:

“Mi a fasz, új stúdióhoz került a Sword Art Online?”

Aztán vettem észre, hogy egyébként egy teljesen más animéről van szó. A plot érdekesnek tűnt, szóval végül felvettem a megnézendők listájára, így hát asszem egy újabb élménnyel gazdagodhatok az életem hátralevő részére.

Arra a pár napra, amíg le nem vágod a saját fejed a fűkaszával.

A történet szerint Makabe Masamune fiatalkorában elhízott gyerek volt, akit akkori nagy szerelme visszautasított. Ebből a pofonból akkora lelki erőt merített, hogy mint az Ördög a jógapléden kezdett el gyúrni, így középiskolás korára a bugyislagolás kérlelhetetlen nagymesterévé edzette magát. Középiskolájában amúgy “különös véletlen folytán”…

Megint eszedbe jutott a gecilabdaccsá váló francia kislány lelke?

Szóval a hihetetlen véletlen folytán pont az őt elutasító gyermekkori szerelme, Adagaki Aki az iskola tanulója, akit a helyi tanulók csak kegyetlen hercegnő néven ismernek. Masamunét az ördögi matriarcha azonban nem ismeri fel, így ő eldönti magában, hogy bosszút áll évekkel ezelőtti sérelmein: Megpróbálja behálózni a csajt, hogy az beleszeressen, aztán a megfelelő pillanatban felfedje a kilétét és egyszerűen kidobja.

Persze ez nem megy olyan könnyen, így pár sikertelen kísérlet után a leányzó szolgája is mellészegődik, hogy ketten vigyék véghez a rettenetes tervet.

Van benne kraft?

Van!

Jó a kivitelezés?

Hááát…

Ahányszor hancúrba kaptad a lécedet a nézése közben szerintem nem volt vele bajod.

Az elején még egész ígéretesen indul. Már csak amiatt is, mert a lagymatag fos szerelmi történetek oldalbordái helyett itt végre a női karakterek tényleg mutatják jeleit annak, hogy ők nem egy magányos hentai rajzoló képzeleteiből léptek elő, hanem valóban van erős jellemük. Azonban pár fölösleges mellékszál után úgy a nyolcadik epizód magasságában hirtelen elkezd torokvágányon mozogni a szerelvény lefele a gigámban, aminek a végén már csak az okádás várhatja.

Téged fizetnek ezekért az undorító hasonlatokért?

És ez eléggé betett neki. Masamune ugyanis szinte semmit sem fejlődik jellemre, holott pár pofára esés után az ember megtanulja, hogy ártéri iszapba nem gázolunk traktorral mert felborulunk. A női karakterek pedig a végére teljesen súlytalanná válnak…

Itt most egy kövér nős poénon gondolkodik… Nem, úgy tűnik nem jutott eszébe semmi.

Szóval így a végére elég nagy csalódás lett… Főleg a vége.

Cukorbogárkám, egy kis megfázástól mit jársz úgy mint aki leprától haldoklik épp? Amikor influenzás voltam elbicikliztem Gulácsig és vissza, te pedig a bokádat fosod össze egy kis szédüléstől?
Há’ hogy nem nőtt pinád! Emiatt edzettél fél életedben, hogy aztán a pöcsöd puhább legyen mint nagyanyám betontésztája?

Mert az puha?

Nem, hanem szar. Mint ez az anime!

Kono Subarashii Sekai… FASZOMAT! Konosuba 2.évad:

Amikor kijött az első évad nem izgatott annyira. Persze záporoztak a mémek a Facebook-on, de valahogy egy átlagos fantasy baromságon túl nem néztem ki többet belőle.

Aztán megkapta a második évadot, mindenki oda meg vissza volt a hír hallatán, így amikor elkezdődött gondoltam:

“Buzisnak számítana ha egy nő rakna seggbe egy férfit?”

Szerintem nem erre gondoltál.

De igen…

És amikor elkezdted nézni, akkor mire gondoltál?

“Könyörgöm, ha már szar akkor tudjak rajta röhögni!”

Nem túl biztató kezdet…

A nem túl biztató kezdet óta napi rendszerességgel intravénásan kapom a Megumin adagomat, mert a végén kiszáradok. Eszméletlenül zseniális kiforgatása a mai fantasy animuknak, még a Sword Art Online is kapott egy óriási pofont az első évadban.

Mire gondolsz?

Amikor az a nagy OP kardforgató bukkan fel a háremével és a minduntalan hőskomplexusával, akinek aztán Kazuma ellopja és bagóért eladja a szent kardját a bolhapiacon.

Az Kirito volt? Bár most hogy mondod…

Oldalakat tudnék írni róla, hogy mennyire jól van összerakva ez az anime. A humora nagyon ütős, főleg mert az egyik kedvenc módszeremmel íródik. Nem történetet kell írni, hanem néhány nagyon jó karaktert kell kitalálni, aztán betenni őket valamilyen szituációba és elképzelni ahogyan beszélgetnek. Van hogy meg sem kell erőltetned magad és messze zseniálisabb cselekmény jön össze, semmint órákon át az asztal felett görnyednél egyetlen párbeszéd miatt.

Tényleg? Ennyire egyszerű lenne?

Szerinted én hogy írom a regényeimet?

Módosítanám. “Szerinted én hogy NEM írom a regényeimet?”

Héló!

Hajjj… Arról mi a véleményed, hogy sokan az animációs stílusa miatt támadják?

Azok mind elmehetnek a bús lila picsába! Ez a rajzolási stílus messze több kreatív melót igényel mint száz “Titánok szondázása” évad együttvéve. Ugyanis a rendező megtiltotta a rajzolóknak, hogy sablonok alapján dolgozzanak, emiatt az egész animében nincs két ugyanúgy megrajzolt háttér, vagy animáció, mind egyedien lett megcsinálva, amitől sokkalta élőbbnek érződik az egész.

Az openingek és az endingek is kiválóak, ahogy a soundtrack is csillagos ötös.

Egész egyszerűen… Tűkön ülve várom a következő évadot!

Nem felejtettél el valamit?

Ja, de… EXPLOSION!!!

Úgy értem összefoglalnád a cselekményt?

Ja, hogy azt?
Semmi különös. Az első évad végén lenyomták a mozgó erődöt, csakhogy az okozott pusztításban egy helyi nemes villája is elpusztult, ami miatt Kazuma bíróságra kerül azzal a váddal, hogy államellenes tevékenységet folytat… Meg a Soros György, meg a Simicska Lajos, meg a Zázrivecz Gábor…

Elég ennyi?

Kobayashi-San Chi no Maid Dragon:

Jaj, ne… Megint kezdődik…

Kanna-chan, vigyél magaddal! Egyél meg, könyörgöm! EGYÉL MEG ENGEM!

Amikor már azt hinnéd ennél nem lehet rosszabb…

Eredetileg nem sok elvárással került fel a listámra. A borítója eléggé megfogott, szóval egy belepróbálásos kategóriában elkezdtem nézni, minekutána jobban vártam a sárkánycseléd kalandjainak folytatását, semmint a Konosubát, vagy a… Youjo Senki-t… Na arról majd mindjárt, várjátok ki!

A plot egyszerű. Kobayashi egy huszonéves női programozó (GRILL!), napjai jelentős része csak abból áll, hogy egész nap robotol egy informatikai cégnél, aztán a sárga földig csapják a söntéspultot az egyik kollégájával. Egyik nap azonban kicsit jobban felönt a garatra és véletlenül rossz buszra száll hazaúton, ami kiviszi őt a hegyekbe, az isten háta mögé. Mit van mit tenni, részegen elindul hazafelé, mikor is az erdő közepén belebotlik egy sárkányba…

Ismerős szituáció?

Háhá, ezt félrenyomtad! Nem is részeg voltam, hanem kajakómás! Nem is a hegyekben voltam, hanem a beregi viperásban és nem is sárkányt láttam, hanem a kislétai trollnyulat (friss kriptid, bejegyzés alatt).

Kobayashi aztán reggel munkába indulva arra lesz figyelmes, hogy az álomnak hitt sárkány megjelenik a panellakás ajtajában teljes élet, meg “A jó kikúrt pacalfőzelék! Anyjuk, egy kibaszott sárkány van a parkolóban!” méretben, aki aztán egy cselédlánnyá változik.
Tohru, mert ugy így hívják, az előző esti vad piálás kapott egy meghívást Kobayashi-tól, hogy ha nincs hová mennie költözzön hozzá és legyen a cselédje, minekutána valóban meg is teszi.
És így kezdődik el a tizenhárom epizódon át tartó, jobbára összefüggéstelen kis történetekből összeálló laza történethalmaz, ami… Hogy is mondjam…

Csak mond ki.

De nem tudom, hogy hogy…

Csak mond ki, hogy szar…

IMÁDOM!

Mi?

Amennyire keveset vártam tőle, annyira rúgott pöcsön, verte bele az arcom a betonba és hugyozott bele a fülembe a sorozat. Maga a plot a szörnylányos cumóval a Monster Musume sikere óta előre láthatóan felfutóban van és öröm látni hogy Okayado pornó-drámája sokkal komolyabb művek előtt is kitaposta az utat.

A sárkánycseléd heti kalandjai ugyanis meglepően jó fogadtatásban részesültek és bőven belopta a rajongótábort a szezon összes animéje előtt. Meg merem kockáztatni, hogy ennek az utolsó epizódját többen várták mint a “Titánok Számadásának” első részét, holott azért egy négy éve halogatott franchise-hoz képest ez valami rettenetesen nagy sikert jelent.

De hagyjuk a rózsaszín ködös sziporkázást, mitől is jó ez az anime?

Egész egyszerűen amellett hogy rendkívüli módon pihentető, nagyon jó a történetvezetése, még a karakterekre is futotta annyi hogy nem csak fanservice forrásként funkcionáljanak a nagy bögyeik ellenére.

Azok a szemek… Odinra mondom, azok a gyönyörű szemek!

Ahhoz képest hogy gyakorlatilag semmi sem történik tizenhárom epizódon keresztül, valahogy mozgalmasabbnak érződik az egész, mint a Hónok Karca. A sárkánycseléd próbál beilleszkedni a mindennapi életbe, Kobayashi próbálja valahogy a helyére tuszakolni a dolgokat, miközben felbukkannak Tohrut követve más sárkányok is, akik egy kevés nyugalmat remélve rejtőznek el az emberi világban.

Köztük van a szezon aktuális loller-ágyúja, Kanna-chan is, aki szerintem a következő pár évre bebiztosította magát a cukker-mukker karakterek rangsorának elejére, valamint a baszomnagy csöcsök tulajdonosa, az aztékok sárkányistene, Quetzalcoatl, illetve a viking mitológia másik nagy sárkánya, Fafnir is…

Nem hagytál ki egyet?

Arra a szarvas izére gondolsz, akinek van öt mondata összesen és az a szerepe hogy minden epizódban zabál?

Miért? Fafnir szerepe sem áll többől, minthogy tol egy Dark Souls easter egg-et!

Ja tényleg, a Dark Souls easter egg… Amikor megláttam a játékot, mentem azt hittem hogy kitör belőlem a VrPisti.

Jó-jó, hagyjuk a túltolást. Milyen lett a végeredmény?

Úgy jött, ahogy ment. A semmiből a semmibe és csak remélni tudom hogy készítenek hozzá még egy évadot, mert egész egyszerűen így elhagyni valamit nem lehet.

Youjo Senki/Saga of Tanya the Evil:

Pont most olvastam, hát lesz egy pár keresetlen szavam Mangekyo-hoz.

Miért is? Szerintem egész jól összefoglalta hogy miről is szól.

No igen, de azért annyira nem vészes a helyzet mint amennyire lefestette.

A Youjo Senki egy eredetileg 2013-ban megjelent Light Novel először manga, majd a manga alapján készült animeadaptációja, amit egy frissen alakult stúdió, a…

Puskázik, ez már jól kezdődik.

A NUT… Az egyszerűség kedvéért, a nutellások keze munkája, akiket valahogy nem fogadnék fel kerti munkára, mert ha a kezükbe nyomnék egy csomag répamagot, a végén növesztenének nekem egy kertre való petrezselymet.

De erről majd később, kezdjük a plottal.

Tanya eredetileg egy japán irodista, mert ugye hol máshol kezdődjön egy japán regény története? Mandzsúriában?

Nincs véletlenül neked mandzsu állampolgárságod?

Attól függ, ki kérdezi.

Tibet?

Akkor van és nem állampolgárság, hanem díszállampolgárság! Egy euró volt leakciózva és Svédországban el is fogadják.

Azok már bármit, csak ne legyél svéd.

Szóval Tanya egy beszélgetés során karótnyelt hitetlenségével feldühít egy magát Istennek nevező lényt, aki bosszúból egy olyan világba száműzi, ahol létezik a mágia és folyamatosak a háborúk. Természetesen egy kiscsaj testébe, mert hát ugye… UGYE!

Az Istennel való kapcsolata folytán hozzákerült rendkívüli mágneses képességnek köszönhetően (MÁGNESES! Én, meg a hülye kialvatlan fejem! Na, de már így marad, lássátok ti is!) a hadsereghez kerül, ahol először tüzérségi megfigyelőként, majd egy bravúros légipárbajt követően csatamágusként kerül a frontvonalra, ami nem más, mint egy alternatív első világháborús paletta, csak ugye a nemzeteknek itt vannak mágusai is…

Röviden annyit korrigálnék itt Mangekyo kollega kritikájában, hogy:

1.: A légierő eredetileg a tüzérséghez volt rendelve a háború alatt, ezért sok ász pilóta is itt kezdte el a karrierjét. Tanya egy elfogórajjal vette fel sikeresen a küzdelmet, ami során több vadászt is kiiktatott, ráadásul túl is élte az akciót, ami egy háborúban nem kis hőstettnek számít, így érthető hogy hogyan került hirtelen felterjesztésre a legmagasabb katonai kitüntetésre. De elő nem léptették az admirális-generális rangra, mert az hogy valaki jó katona nem jelenti azt hogy jó hadvezér is, így ez inkább egy jó pont az animének, hogy tiszti rangot kapott és nem tábornokit rögtön az elején.

2.: Tanya tudja, hogy mi történt a második világháborúban, amikor a győzelemtől elbizakodott német hadsereg hagyta meglépni a brit/francia/belga hadsereg maradványait Dunkerque alatt. De Gaulle vezetésével pedig megalapult az ellenkormány, ami a britek segítségével biztosított francia gyarmatokról folytatta a harcot a németek ellen. Ez nem logikátlanság, mindössze a vezérkar túlzottan racionálisan állt hozzá egy olyan ellenséghez, aki már elvesztette a racionális gondolkodását és már foggal körömmel küzdött azért, hogy bosszút tudjon állni.

Tehát e téren semmi baj nincs az animével, viszonylag pontosan mutatja be a háborút, még ha keveri is hogy mit-miért-hogyan és miként.

Befejezted?

Talán.

Akkor várj, felteszek egy zenét… Ééés… mehet.

De hogy a legjobb indulatú agydaganatos anyák emlőváladékát szopogató csecsemő is többet tudott volna kihozni az animeadaptációból, az is biztos!

A Youjo Senki ugyanis vérzik… Nagyon vérzik…

A rajzolás maga a tortúra, egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha már a manga tudta hűen követni a Light Novel stílusát, úgy az anime miért néz ki úgy ahogy? Ez valami rettenetes! Egy az hogy Tanya valóban jól eltalált groteszk ábrázata egy napközis munkacsoport ábrázolásmódjával született újjá, de Viktorya-t már végleg nem tudtam hova tenni. A mangában még jól nézett ki és volt valami története is, de hogy az animében… Hát megszakadnék a röhögéstől, ha nem szakadtam volna már meg!

Látod-látod. Hiába zárkóztál be a szobádba, a trollnyúl így is megtalált.

A másik pedig az, hogy a sorozat történelmi és katonai hitelessége… Valami… Istentelenül felemás. Van ami zseniális, de van ami egész egyszerűen gyalázatos… De ezekről sok lenne így egy rövid beszámolóban írni, szóval majd később biztos kerítek neki hosszabb írást… Na de halljátok, hogy az mekkora rant lesz… Felvázolok mindent a marxista anarcho-szindikalizmustól, egészen a világháborús tankokon át nagyanyám elnyűtt, csipkés tangájáig!

Mi?

Semmi, csak hogy érezzék a lelkesedést.

Nem akartál még valamit mondani a zenékről is?

No igen, az már külön tészta. Egyrészt az, hogy míg például a Girls und Panzer képes volt annyira belemenni a témájába, hogy újrafelhasználtak eredeti világháborús katonaindulókat a soundtrack-hez, addig a Youjo Senki-ben ez sehol sem lelhető fel, ami nagyon sokat ront az élményen. Felcsendülhetne itt-ott mondjuk az Over There, A Tipperary induló, az Old Kit Bag, netalántán a francia idegenlégió indulója, a Slavianka, kozákdalok, vagy akár bármelyik császári induló… De még addig is elmegyek, hogy pár magyar katonadal is helyet kaphatott volna, ha már ebben a háborúban több részt vállaltunk, mint a legtöbb antant hatalom.
Az opening pedig már tényleg valami elképesztő. A szám maga nem lenne rossz… ending dalnak, de openingként rettenetesen gyenge. Egyszerűen nem érződik belőle az az acélhenger fíling, amit egy világháborús animének meg kellene idéznie. A vér, a vas, a hús, a csont és az acél keveréke. A lőporral elegyedett döglődő sár Paschendale mezején, ahol ezer, meg ezer katona fuldoklik a sártengerben. A nyirkos lövészárkokban gubbasztó katonák sóhaja. A srapnelzáporban haldoklók halálsikolya. A mérges gázfellegben, feloldódó tüdejüket kihányó katonák hörgése…

Csak hogy példát említsek:
Sabaton (Belgrád ostroma, Gallipoli, Paschendale, Sztálingrád)
Iron Maiden
Metallica
Sleipnir
Wolfnacht

[Igen, tudom. Sztálingrád nem az első világháborúban volt, de szemmel láthatóan az animét sem érdekli hogy melyik háború mikor volt, szóval engem miért érdekeljen?]

De hogy összességében milyen lett?

Ha megint azt mondod, hogy jó, akkor én esküszöm…

Nagy csalódás…

Most tényleg? Egy világháborús anime… Egy első világháborús ráadásul és nem tetszett!?

Hol van az megírva, hogy csak amiatt mert valami világháborús, rögtön tetszenie is kell?
A Youjo Senki amúgy rettenetes pofon, hiszen a hadtörténelemért rajongók rétegét egész biztos nem fogja megnyerni ezzel a hol pontos vagyok, hol bélkiröhögtetően ciki összecsapottságával. Ezzel a stílussal legfeljebb azokat tudná megnyerni, akik még annyit sem tudnak hogy az első világháborúban nem voltak nárczik.

Mindenesetre nekem egy ilyen se nem jó, de nem is rossz kategória közé esett. Már csak amiatt is, mert a világát valahogy sokkal érdekesebbnek találtam, mint magát a sehova sem vezető cselekményét és a gyenge megvalósítást. Egész egyszerűen úgy érzem, hogy többet is meg kellene tudnom arról, hogy hova tűnt Németalföld, mi történt Ausztriával, miért létezik még az Ottomán Birodalom, hogyan lett kommunista Oroszország, satöbbi..

Egyébként amúgy csak jól példázza a jó alapötlet gyenge kivitelezését, mint ami volt a Sword Art Online és legnagyobb sajnálatomra a GATE anime is.

Sugawara-sama! Sugawara-sama!

Na elmész te a jó…

Akinek van gyomra hozzá az bátran belekezdhet, mert élvezhetőnek élvezhető, de sokkal többet nem várjon tőle, mert majdhogynem akkorát fog csalódni, mint én.

__________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya még nem nézett végig:

Akiba’s Trip:

Elkezdtem, de eddig valahogy sehogyan sem jutottam el addig, hogy befejezzem. A maga őrült módján tetszik és ez a magasról telibeszarom a saját történetemet hozzáállása is elég imponáló, szóval az eddigi tapasztalataim alapján ez is egy szezonöklös, csak éppen a versenytársai lenyomták mémfronton, szóval kétlem hogy több lesz mint egy egyszerröhőgős sorozat…

ACCA: 13-ku Kansatsu-ka

Érdekes volt az alapszituáció és bele is kezdtem, csak valahogy akárhányszor leülnék elé, mindig történik valami. Elmegy az áram, elmegy az internet, átmegy a kutyán a kukásautó, el kell temetni a kutyát, most ne nézzek semmit hangosan mert a húgom minden szaros állatot úgy a szívére vesz mint az Úrjézus… Szóval amint tudok nekiülök, addig hagyom lógni a levegőben és próbálok nem olvasni róla semmit.

Little Witch Academia:

Szinte semmit sem tudok róla, csak a listámon van már mióta, szóval ha tudok nekiülök, aztán meglátom mi lesz belőle.

___________________________________________________________________________________________________

És amire mindenki várt… Amiket Qtya dobott:

Hand Shakers:

Erről ranteltem már egy jó nagyot, hogy az első epizód alapján milyen egy kibaszott ronda, sablonos faszságnak is tűnt, szóval inkább megkíméltem magam a továbbiaktól és végül nem szántottam be magam, hogy tovább nézzem… És ahogy review-okból olvashattam nem is kell megbánnom ezt a döntésemet…

Ezt az egyet a másik 99 helyett…

Fuuka:

Akinek fétise a kemény agykárosodás, annak ajánlom az első részét. Lényegében minden kibaszott klisét belehúztak amit lehet. Enyhén elvont főhős új városba költözik a mostohatestvéreihez, miután a szülei elutaztak otthonról. Az új iskolájába menet belerohan egy hiperaktív kékhajú csaj, akinek sikerül egy bugyit is villantania, majd miután az éppen twitterező srác mobiljáról azt hitte hogy lefényképezte a kényes testtájékot, össze is töri azt a nyilvánosság szeme láttára…

Hát őőő… Egy az, hogy mifelénk ha valaki ilyesmit csinál az a telefon tulajához legitim felszólítás egy kiadós pofonra… Há baszki, 200.000 volt a telefon, te meg egy sejtés miatt összetöröd, amiért más megdolgozik? Egy az hogy úgy öltözöl mint egy kurva, de ha még úgy is viselkedsz, akkor ne csodálkozz hogy kurvaként bánnak veled.

Ezzel a mondattal szerintem sokkal több ember lelki világába tiportál bele, semmint nyugalmat szereztél volna a sajátodnak.

Az én lelkem nyugalmát az hozza el, ha gyűlölhetek más embereket és ők kölcsönösen gyűlölnek engem. Felszabadít a tudat, hogy van akit már csak az irritál hogy egyáltalán oxigénhez jut az agyam.

Őőő… Oookééé…

Egyébként aztán ki nem találod, hiszen a csaj ugyanabba az iskolába jár mint a csávó… Aztán az újra összetöri a telefonját, mert még egy bugyeszos szituáció… Ha a sablonokkal erdőt lehetne irtani, akkor ez egy kibaszott láncfűrész lenne fogak nélkül!

Tehát akkor most lehet vele erdőt irtani, vagy nem?

Lehetne, de ki a faszom fog hozzányúlni egy fogak nélküli láncfűrészhez? Én biztos nem, emiatt nem is vagyok hajlandó folytatni!

___________________________________________________________________________________________________

Összességében elég jól vizsgázott a szezon, de most hogy így a végére érek az egésznek, itt az ideje annak hogy kimondjam, szerintem melyik anime vitte el a szezonkedvenc díját, avagy ami senkit sem érdekel, még engem sem, de hát a feature az feature…

És…

Dobpergés…

KONOSUBA!

Miért pont a Konosuba, ha a sárkányok voltak az évad legjobbjai?

Elég fogós volt a kérdés és sokáig döglődtem is felette, hogy most akkor melyiknek szavazzam meg a jobb rangot. Ugye eredetileg azt hittem, hogy a Youjo Senki minden vitán fölül fog állni, de amint elmerült az Isonzó menti dagoványban, úgy a helyére két nagyon is erős pályázó került.
Szóval végül az alapján döntöttem, hogy hosszabb távon melyik is lesz meghatározóbb és végül… Így lett a Konosuba. Egyrészt a Konosuba sokkal relevánsabb hosszabb távon, mint a sárkánycselédek, ugyanis a kor animéinek legnagyobb baromságaiból űz gúnyt, remélhetőleg valami pozitív irányba mozdítva el ezáltal az írókat. Egy jó komédia több tehetséges írót inspirálhat, mint egy nyugis kis sorozat, amiben nem történik szinte semmi. Így aztán a Konosuba egy hajszállal csak, de megkapja a szezonkedvenc díjat, még ha a szívem szakad is meg Tohru-ék miatt. De a művészet nem ismer könyörületet, ahogy a Konosuba sem és egyértelmű hogy ez a négy idióta hosszabb távon sokkal tovább benne marad az animézők emlékezetében, mint egy semmiből a semmibe tovatűnő, egyszezonos sikersorozat.

Hát ennyi lett volna a téli szezon, amikor elég anyag volt hozzá hogy review-t készítsek belőle… Ugye azért nem folytattam a review írást a legutóbbi után, mert valahogy sohasem jött ki elég friss anime ahhoz, hogy össze is foglaljam őket egy hosszabb írásban, de a mostani télen valahogy a japcsik megtáltosodtak és hát, itt az eredménye.

Szóval lesz tavaszi szezonbeszámoló is?

Neeem! Rohadtul nem, cukorbogaram! Egyszerűen ránéztem a listára és alig látok rajta épkézláb címet. Valszeg a Titánok Hortobágyán kívül mást nagyon nem is fogok nézni, azt is csak amiatt hogy lássam képes lesz e végre túlnőni a hájpot és lesz e benne valami amitől több is lehet az animevilág Transformers-énél…

Én a magam részéről egy időre megint szögre akasztom magamat, persze a Youjo Senki kritikájáig, ahhoz még pihennem kell egy kicsit… Nézzük csak, lassan hajnali négy óra, körülbelül éjfél óta írom ezt a szart… Már többet foglalkoztam ezzel, mint bármelyik házidolgozatommal…

A legközelebbi viszontolvasásig.

Good hunting, Stalker!

Sabaton – The Last Stand; Rövid történelemlecke Qtya koponyájával

Man, I love tanks:
A Sabaton-t gondolom keveseknek kell bemutatnom. A svéd power metál zenekar idén augusztusban megjelenő nyolcadik stúdióalbumával készteti füljáratainkat lehetetlen gyönyör és élvezet átélésére főleg történelmi témákat, elsősorban híres csatákat, háborúkat, vagy ikonikus személyek életét feldolgozó átütő számaival.

Most augusztus 19-én jelent meg hivatalosan legújabb albumuk, a The Last Stand, amely az eddigi albumoktól eltérően egy adott témakörre fókuszált, mégpedig a történelem leghíresebb utolsó helytállásairól. Olyan szituációkról, amikor többszörös létszámhátrányban maradt harcosok egy csoportja olyan szituáció sodródott, ahonnan már nem menekülhetnek tovább és csupán két lehetőségük maradt: Harc a végsőkig, vagy a megadás.

Személy szerint ebben az írásban nem az album minőségét kívánom meghatározni, vagy a dalokat olyan szinten értelmezni, mint a középiskolai énektanárnőm (Aki szerint Argentína francia gyarmat volt és a 19. századi Egyiptomot fáraók uralták), mindinkább azok történelmi hátterére kívánok rávilágítani, adott helyzetet bemutatni és feltenni a kérdést, hogy adott híres csata valóban tekinthető e utolsó helytállásnak.

Mielőtt elkezdeném…
Mielőtt elkezdeném, szeretném leszögezni utoljára, hogy mik is az utolsó helytállás feltételei. Adott szituációban katonák egy csoportja, akik valamilyen okból kifolyólag ellenséges területen, leginkább egy bekerített hadállásban folytatnak küzdelmet. Győzelemre nincs, vagy nagyon kevés az esély. A túlélésre az egyetlen esély a megadás, rosszabb esetben megadásra sincs lehetőség. Az utolsó helytállás során a minden erősítéstől elvágott csoport tagjai a végsőkig folytatott harcot választják és folytatják azt halálukig, ritkább esetben az erősítés megérkezéséig.

Sparta:

Az album nyitódala mi más lehetne? De most komolyan, itt egy Spárta című dal, vajon miről szólhat? Vajon a Leuktra-i csatáról, ahol a 300 thébai buzi (nem viccelek) vezette Boiót Szövetség vereséget mért a túlerőben lévő peloponnészoszi seregre? Vagy Epirus-i Pyrhuss-ra, aki Spárta kifosztásakor egy fejére dobott köcsögtől lelte halálát?

Nem, ez a Kr.e 480-as Thermopylae. 300 spártai, beásva egy szűk szorosba, szemben pár tízezer fős perzsa hadsereg.

Jó, utolsó helytállásnak megfelel, de ez már annyira sablonos. Mellesleg lehet hősies cselekedet, de könyörgöm, az akkori világ legfejlettebb hadserege a görög volt, azon belül is a spártaiak. A perzsa hadseregben a halhatatlanokat és a párthusi lovasságot kivéve alig harcolt valódi katona, jobbára a Birodalom különböző népeit tömörítette magába, akik olyan híres harcosokat termeltek ki magukból, mint a fahegyű dárdával és kihegyezett gazellaszarvval harcoló núbiaiak, vagy a kis fapajzzsal (képzelj el egy konyhai edényfedővel védekező törököt egy rozsdás gyrosvágó késsel) harcoló lydiaiak.

A dalt szeretem, egész tetszetős volt hogy a 300-ból vett idézeteket is beleszőtték, de ennek ellenére nekem lassan elegem van már Thermopylae-ból.

Last dying breath:

Belgrád 1915-ös ostroma, amit nem tudok hova tenni.

Ez ugyanis egyáltalán nem utolsó helytállás. A szerbek ugyanis feladták a tarthatatlanná vált állásaikat az osztrák-magyar csapatokkal szemben és hosszú menetelésbe kezdek Montenegró felé, ahol a brit flotta a görög Korfu szigetére menekítette őket, hogy aztán 1918-ban visszatérjenek és francia támogatással Szegedig nyomuljanak előre és elszakítsák Magyarország déli területeit.

Szóval nem, ez nem… Szerintem Csingtao ostroma sokkal jobban a képbe illett volna, lévén a német és magyar katonák ott is hosszú ideig kitartottak a brit-japán hadsereggel szemben egészen addig, amíg minden lőszerük ki nem fogyott, miután elsüllyesztették a kikötőt védő hajóikat és letették a fegyvert.

Blood of Bannockburn:

Az 1314-es Bannocburn-i csata, a skót függetlenség egyik legnagyobb győzelme az Angol Királyság fölött, hogy aztán az angolok háromszáz évvel később kard helyet fasszal foglalják el a klánok földjét.

Utolsó hadállásnak megint nem nevezném, mivel az angol hadsereg legrosszabb esetben is alig volt kétszeres túlerőben a skótokkal szemben. A Robert Bruce vezette skót hadsereg főleg pikásokból állt és mint ismeretes, a középkori hadsereg fő csapásmérő erejét abban az időben a nehézlovasság alkotta, akik nem szerették ha öt méteres kihegyezett karókkal várták őket marcona skót veteránok, akik közül sokan részt vettek William Wallace felkelésében is, így volt tapasztalatuk az angolok elleni harcban. Nem mellesleg az angolokat vezető király, a gyengekezű és nyílt buzeranciája miatt megvetett II. Edwárd borzalmas hadvezér és még annál is rosszabb katona volt, ami csak tovább gyengítette a széthúzó angol hadsereget, míg velük szemben a skótokat egyesítette Robert Bruce alakja, illetve William Wallace brutális angol kivégzése miatt érzett bosszúvágy.

A skótok lényegében szeletenként semmisítették meg az angol hadsereget, aminek lovassága nem tudott rendesen kibontakozni a pikások sorfala miatt, ugyanakkor az angolok ekkor még nem használták hírhedt hosszúíjászaikat sem, így a skótok alig szenvedtek veszteséget, míg az egész angol hadsereg megsemmisült.

Tehát nem, ez nem utolsó hadállás. Nagyszerű győzelem, az tény és a dal is jó, de egyáltalán nem illik az album választott témájához.

The Lost Battalion:

Az 1918-as Meuse-Argonne-i erdőben elveszett és hat napon keresztül mindenféle összeköttetés nélkül harcoló, 77-edik amerikai hadosztály küzdelme a németek ellen. Az Antant támadást tervezett az Argonne-i erdő ellen, amit aztán az utolsó pillanatban lefújtak. Ez azonban a rossz kommunikációs hálózat miatt nem jutott el minden alakulatnak, így azok a parancs szerint támadást indítottak.

Megjegyzem, ez nem egyszeri alkalom volt. Az Antant oldalon gyakran előfordult ilyen, főleg Haigh marshall parancsnoki hozzáértésének hiánya miatt. Egy alkalommal az angolok egy tankok által támogatott támadást terveztek indítani, azonban a felderítés megerősített német állásokról hozott hírt, így a támadást lefújták és helyette tüzérségi előkészítést írtak ki. A parancsot a támadás lefújásáról mindenki megkapta, kivéve a tankok kezelőit, akik meg is indították a támadást. Meglepő módon a három brit tank át is tört és egész jól nyomultak előre egészen addig, amíg a kiírt tüzérségi támogatás célba nem vette a német vonalakat és szét nem lőtte az azon éppen áthajtó angol tankokat.

Szóval vissza a témához. Az amcsik mindenféle támogatás nélkül támadást indítottak a németek ellen. Hamarosan észrevették, hogy senki más nem indít támadást és hogy ők csapdába estek az Argonne-i erdőben. Hat napon keresztül tartottak ki a német túlerővel szemben minden összeköttetés nélkül, miközben mind a német, mind az antant tüzérsége lőtte az állásaikat. Többek között egy postagalambnak köszönhetően hírt tudtak adni magukról, így hat napnyi elkeseredett harc után végül az eredeti egység töredékét ki tudták menekíteni a katlanból.

Igen, ez egy utolsó helytállás. Igen, a dal is egész jó, bár promóanyagnak én elég gyengének éreztem korábban. A hozzá készült klip meg szerintem borzalmas, mivel az alávágott animáció nem az 1918-as Meuse-Argonne frontvonal, hanem az 1944-es Ardenneki német offenzívának tűnik.

Rorke’s Drift:

Opa!

 

Az 1879-es dél-afrikai, angol-zulu háború egyik leghősiesebb eseménye. Miután Isandlwana-nál a zuluk megsemmisítették a britek egyik inváziós hadseregét, a zsákmányolt angol puskákkal megerősített zulu hadsereg az angolok egyik utánpótlási bázisára támadt a Rorke-árokban. Itt egy missziós és kereskedelmi telep működött korábban, amit a háború alatt az angolok az utánpótlási útvonaluk egyik állomásaként használtak.
Az itt állomásozó körülbelül 150 brit katona és civil beásta magát a legóvatosabb becslések szerint is 3.000 fős zulu hadsereggel szemben.

Mondjuk minek ásták be magukat? A zuluk főleg dárdával harcoltak, az ellen meg nem véd meg a térdig érő homokzsák…

A húszsoros túlerőben lévő zulukat két napon keresztül tartották fel a brit katonák. Mindeközben 17 katonát veszítettek, miközben legalább 300 zulut öltek meg egészen addig, amíg a bennszülött hadsereg fel nem adta a küzdelmet és el nem vonultak.

Elég híres esemény a viktoriánus idők történelmében, egyben az egyik leghősiesebb helytállása a brit hadseregnek. Imádom ezt a dalt, szerintem az egyik legjobb ami az albumra került.

The Last Stand:

Róma 1527-es kifosztása, mely során a Habsburgok vezette spanyol zsoldossereg lerohanta és kifosztotta a szent várost. A Vatikán védelmére maradt 189 svájci gárdista a Szent Péter téren ütközött meg a spanyol zsoldosokkal, biztosítva ezzel hogy a pápa elhagyhassa a Szentszéket és az Angyalvárba húzódhasson az ellenség elől. A svájciak a végsőkig kitartottak, a Szent Péter térről kiszorulva a Bazilika lépcsőin folytatták a harcot, majd a Bazilikán belül küzdöttek tovább egészen az őket vezető Röist kapitány haláláig, ami után a túlélők letették a fegyvert.

Az album címadó dala és nem is véletlenül. Legalábbis nekem ez a kedvencem az összes közül és szerintem jó döntés volt ezt a legfőbb számnak választani.

Hill 3234:

Az 1979-89-es Szovjet-Afgán háború egyik híres ütközetéről, a 3234-es magaslat védelméről szóló dal.

Az utánpótlási útvonaluk biztosítására a szovjetek egy ejtőernyős osztagot dobtak le egy névtelen, a magassága (3234 m) után elnevezett hegy tetején, hogy biztosítsák a lenti völgyben haladó konvoj biztonságos haladását és fékezzék meg az afgán gerillák támadásait.
A csata a csúcsért két napon keresztül folyt, miközben az afgánok minden elképzelhetőt bevetettek a beásott szovjet ejtőernyősök kifüstölésére. A harcok majdnem két napon keresztül folytak, míg az utolsó orosz konvoj is átjutott a völgyön, ezzel az ejtőernyősök teljesítették a küldetésüket és helikopterrel kiürítették őket.
A harcok olyan hevesek voltak, hogy a ledobott 39 orosz katonából 6-an vesztették életüket és 28 sebesültet kellett evakuálni, tehát a csata végére mindössze 5 szovjet katona volt harcképes állapotban, míg az afgánok legalább 200 katonák veszítettek a harcokban.

HOLD YOUR GROUND!!!

Shiroyama:

Az 1877-es japán Setsuma lázadás utolsó ütközete, mely során a maradi rendszert képviselő szamurájok utoljára vonultak csatába a modernizálást sürgető császár csapatai ellen. Több vesztes ütközet után 500 szamuráj vetette meg a lábát Shiroyama-nál, ahonnan egy utolsó támadást indítottak a birodalmi hadsereg 30.000 sorgyalogosa ellen. A középkori fegyverekkel felszerelt szamurájok mind egy szálig elhullottak a csatában.

Egy kikötésem volna ezzel kapcsolatban, mégpedig ennek a helyére én inkább egy ismertebb eseményt választottam volna. Shiroyama inkább japában ismert és fontos esemény, nemzetközi színen a jelentősége elég csekély.

Winged Hussars:

Bécs katasztrofális, 1683-as török ostroma, ahol az ottomán vereség egyet jelentett azzal, hogy a török hadsereg a kor követelményeihez képest lófaszt nem ér. A várost védő német és magyar katonák hősiesen tartották állásaikat az ottománokkal szemben, míg a beérkező Szent Liga csapatai, élükön a lengyel-litván haderővel szét nem verték a seregüket és ezt követően meg nem kezdődött Magyarország felszabadítása a 150 éves megszállás alól és ami egész könnyen végbe is mehetett volna, ha nem köptek volna bele a levesbe azok a buzeráns franciák.

Nem tudom minek nevezzem ezt, az 1683-as bécsi csata inkább az Ottomán Birodalom egyik utolsó valódi haditette volt, azonban a legalább 100 évvel elmaradt török hadsereg szinte semmi fenyegetést nem jelentett a Habsburgoknak, ami végül a Szent Liga megalapításához is vezetett és később a második mohácsi csatához.

Egyedül annak örülök, hogy egy a magyarokhoz is köthető hadi esemény Belgrád ostromán kívül, ugyanis Bécs védői között nagy számú magyar katona is harcolt a törökök ellen.

The Last Battle:

Az osztrák Itter kastély ostroma az európai háború végső napjaiban, pontosítva 1945 május ötödikén. A magasrangú politikai foglyok, elsősorban franciák, fogva tartására átalakított erőd felszabadítására intézett amerikai támadás, mely során kimenekítették a kastélyban addig fogvatartott franciák egy részét, miközben folyamatosan küzdöttek a fanatikusan ellenálló SS katonák ellen…

Őőő… Annyira nem jön be, erről az eseményről szinte semmit sem tudok, de hogy őszinte legyek nem is érdekel igazán. A francia politikai foglyok között volt Daladier, a teljesen tehetségtelen francia politikus, illetve nem egy magasrangú francia vezérkari tiszt, akiknek háborús hatékonyságára kiváló bizonyíték az alig hat hét alatt bekövetkezett német győzelem 1940-ben Franciaország fölött, ami elsősorban a kastélyban fogvatartott tisztek töketlensége miatt következhetett be.

Utolsó hadállás:

Bár a legutóbbi Heroes album nem igazán a szívem csücske, a The Last Stand viszont üdítő újítás volt szerintem, annak ellenére hogy a megjeleníteni szándékozott tematikából szerintem majd a fele egyáltalán nem illik bele az utolsó helytállások körébe, ennek ellenére a Rorke’s Drift és a The Last Stand szerintem bőven kárpótolnak a többi dal középszerűségéért. Brodenék ismét hozták a formájukat, megint egy házmarcangoló bestiát hoztak össze, aminek üvöltésére bármelyik férfi kész lenne egy tank nyergébe pattanva végigszáguldani Európán.