Címke: Review

Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a téli szezon terméséből [2016/17]

Jó ég!
Miért van az, hogy ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint betűtésztától bekábult óvodás a disznótorban?

Te meg mégis mi a francról beszélsz?

Hát csak arról, hogy ha éppen nőtlen a böllér, akkor ne vágjon senki nőstény disznót!

Csodálatos! Remélem a továbbiakra valami értelmeset is össze tudtál hozni…

Természetes! Hát minek hiszel te engemet?

Jobb azt inkább nem tudnod…

Üdvözlök hát mindenkit! Ismételten eljött az ideje annak, hogy Qtya szemezgessen az előző szezon anime-kínálatából!

Egyébként miért pont óvodás? Mindegy, jobb ha azt meg inkább én nem tudom…

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Gabriel DropOut:

Avagy iskolás angyallányok zaklatnak egy autista démonlányt 12 epizódon keresztül.

Nem erős ez egy kicsit így elsőre?

Az évad aktuális cuki lányos animuja, csak itt átlagos iskolás leányzók helyett angyal és démonlányok érkeznek az emberi világba, hogy iskolai tanulmányokat folytathassanak egy japán középiskolában, miközben tanulmányozzák az emberi világot. Csakhogy itt a főhősnőt, Gabrielt megfertőzi az emberi világ züllöttsége és egy lusta, semmirekellő kockává mutálódik, akit folyamatosan a démonoknak kell kihúznia a bajból.
A történet amekkora marhaságnak hallatszik elsőre, ugyanakkora marhaság marad a végére is. A poénok nagy része sem áll másból, minthogy az angyallányok inkább viselkednek démonokként, míg az egyik démonlány, Vignette, jellemre sokkalta inkább egy megtestesült angyal.

És mi a helyzet a másik démonnal?

Ne bántsátok Satania-t! Szegény értelmileg megfogyatkozott ugyan egy kicsit, de ez még nem ok arra hogy állandóan megalázzátok.

Pont te beszélsz? Ha tehetnéd rongyosra kúrnád, aztán írnál róla egy tényfeltáró cikket a 888.hu-ra, hogy mekkora kurva hogy bárkinek szétteszi a lábát.

Öreg! Azért ennyire ne vedd sötétre a figurát!

De hisz már megírtad a cikk vázlatát!

Őőő… én… én nem… SOROS GYÖRGY és SIMICSKA LAJOS!

Inkább pattintsd be Göbbels-ágyút és tálalj valami kreatív szót arra, hogy mennyire szar.

Szar? Ez? Dehogy volt szar!

Mi?

Szerintem a műfaján belül hozza az elvárható szintet és pár helyen még felül is múlja azt. A poénok jók, a karakterek közötti összhang is megvan egy jó komédiához és a szituációk is kreatívan megírtak. Satania baromságai pedig… Egy az hogy fogyós létére adja a nagy démoni hadasszonyt, más kérdés az hogy olyan idióta szituációkba képes emiatt kerülni, hogy egy-két viccétől valóban a falat kaparja az ember.

Nem csak amiatt kapartad a falat, mert véletlenül bezártad magad a szobába?

Én a magam részéről egész jól elszórakoztam vele. Ha kiadnak egy második évadot, akkor biztosan folytatni fogom.

Masamune-kun no Revenge:

Valami amitől egy pöppet többet vártam volna, mint ami a végére lett. Amikor először megláttam a trailerét, a főhős karakterdizájnja miatt egy pillanatra azt hittem hogy:

“Mi a fasz, új stúdióhoz került a Sword Art Online?”

Aztán vettem észre, hogy egyébként egy teljesen más animéről van szó. A plot érdekesnek tűnt, szóval végül felvettem a megnézendők listájára, így hát asszem egy újabb élménnyel gazdagodhatok az életem hátralevő részére.

Arra a pár napra, amíg le nem vágod a saját fejed a fűkaszával.

A történet szerint Makabe Masamune fiatalkorában elhízott gyerek volt, akit akkori nagy szerelme visszautasított. Ebből a pofonból akkora lelki erőt merített, hogy mint az Ördög a jógapléden kezdett el gyúrni, így középiskolás korára a bugyislagolás kérlelhetetlen nagymesterévé edzette magát. Középiskolájában amúgy “különös véletlen folytán”…

Megint eszedbe jutott a gecilabdaccsá váló francia kislány lelke?

Szóval a hihetetlen véletlen folytán pont az őt elutasító gyermekkori szerelme, Adagaki Aki az iskola tanulója, akit a helyi tanulók csak kegyetlen hercegnő néven ismernek. Masamunét az ördögi matriarcha azonban nem ismeri fel, így ő eldönti magában, hogy bosszút áll évekkel ezelőtti sérelmein: Megpróbálja behálózni a csajt, hogy az beleszeressen, aztán a megfelelő pillanatban felfedje a kilétét és egyszerűen kidobja.

Persze ez nem megy olyan könnyen, így pár sikertelen kísérlet után a leányzó szolgája is mellészegődik, hogy ketten vigyék véghez a rettenetes tervet.

Van benne kraft?

Van!

Jó a kivitelezés?

Hááát…

Ahányszor hancúrba kaptad a lécedet a nézése közben szerintem nem volt vele bajod.

Az elején még egész ígéretesen indul. Már csak amiatt is, mert a lagymatag fos szerelmi történetek oldalbordái helyett itt végre a női karakterek tényleg mutatják jeleit annak, hogy ők nem egy magányos hentai rajzoló képzeleteiből léptek elő, hanem valóban van erős jellemük. Azonban pár fölösleges mellékszál után úgy a nyolcadik epizód magasságában hirtelen elkezd torokvágányon mozogni a szerelvény lefele a gigámban, aminek a végén már csak az okádás várhatja.

Téged fizetnek ezekért az undorító hasonlatokért?

És ez eléggé betett neki. Masamune ugyanis szinte semmit sem fejlődik jellemre, holott pár pofára esés után az ember megtanulja, hogy ártéri iszapba nem gázolunk traktorral mert felborulunk. A női karakterek pedig a végére teljesen súlytalanná válnak…

Itt most egy kövér nős poénon gondolkodik… Nem, úgy tűnik nem jutott eszébe semmi.

Szóval így a végére elég nagy csalódás lett… Főleg a vége.

Cukorbogárkám, egy kis megfázástól mit jársz úgy mint aki leprától haldoklik épp? Amikor influenzás voltam elbicikliztem Gulácsig és vissza, te pedig a bokádat fosod össze egy kis szédüléstől?
Há’ hogy nem nőtt pinád! Emiatt edzettél fél életedben, hogy aztán a pöcsöd puhább legyen mint nagyanyám betontésztája?

Mert az puha?

Nem, hanem szar. Mint ez az anime!

Kono Subarashii Sekai… FASZOMAT! Konosuba 2.évad:

Amikor kijött az első évad nem izgatott annyira. Persze záporoztak a mémek a Facebook-on, de valahogy egy átlagos fantasy baromságon túl nem néztem ki többet belőle.

Aztán megkapta a második évadot, mindenki oda meg vissza volt a hír hallatán, így amikor elkezdődött gondoltam:

“Buzisnak számítana ha egy nő rakna seggbe egy férfit?”

Szerintem nem erre gondoltál.

De igen…

És amikor elkezdted nézni, akkor mire gondoltál?

“Könyörgöm, ha már szar akkor tudjak rajta röhögni!”

Nem túl biztató kezdet…

A nem túl biztató kezdet óta napi rendszerességgel intravénásan kapom a Megumin adagomat, mert a végén kiszáradok. Eszméletlenül zseniális kiforgatása a mai fantasy animuknak, még a Sword Art Online is kapott egy óriási pofont az első évadban.

Mire gondolsz?

Amikor az a nagy OP kardforgató bukkan fel a háremével és a minduntalan hőskomplexusával, akinek aztán Kazuma ellopja és bagóért eladja a szent kardját a bolhapiacon.

Az Kirito volt? Bár most hogy mondod…

Oldalakat tudnék írni róla, hogy mennyire jól van összerakva ez az anime. A humora nagyon ütős, főleg mert az egyik kedvenc módszeremmel íródik. Nem történetet kell írni, hanem néhány nagyon jó karaktert kell kitalálni, aztán betenni őket valamilyen szituációba és elképzelni ahogyan beszélgetnek. Van hogy meg sem kell erőltetned magad és messze zseniálisabb cselekmény jön össze, semmint órákon át az asztal felett görnyednél egyetlen párbeszéd miatt.

Tényleg? Ennyire egyszerű lenne?

Szerinted én hogy írom a regényeimet?

Módosítanám. “Szerinted én hogy NEM írom a regényeimet?”

Héló!

Hajjj… Arról mi a véleményed, hogy sokan az animációs stílusa miatt támadják?

Azok mind elmehetnek a bús lila picsába! Ez a rajzolási stílus messze több kreatív melót igényel mint száz “Titánok szondázása” évad együttvéve. Ugyanis a rendező megtiltotta a rajzolóknak, hogy sablonok alapján dolgozzanak, emiatt az egész animében nincs két ugyanúgy megrajzolt háttér, vagy animáció, mind egyedien lett megcsinálva, amitől sokkalta élőbbnek érződik az egész.

Az openingek és az endingek is kiválóak, ahogy a soundtrack is csillagos ötös.

Egész egyszerűen… Tűkön ülve várom a következő évadot!

Nem felejtettél el valamit?

Ja, de… EXPLOSION!!!

Úgy értem összefoglalnád a cselekményt?

Ja, hogy azt?
Semmi különös. Az első évad végén lenyomták a mozgó erődöt, csakhogy az okozott pusztításban egy helyi nemes villája is elpusztult, ami miatt Kazuma bíróságra kerül azzal a váddal, hogy államellenes tevékenységet folytat… Meg a Soros György, meg a Simicska Lajos, meg a Zázrivecz Gábor…

Elég ennyi?

Kobayashi-San Chi no Maid Dragon:

Jaj, ne… Megint kezdődik…

Kanna-chan, vigyél magaddal! Egyél meg, könyörgöm! EGYÉL MEG ENGEM!

Amikor már azt hinnéd ennél nem lehet rosszabb…

Eredetileg nem sok elvárással került fel a listámra. A borítója eléggé megfogott, szóval egy belepróbálásos kategóriában elkezdtem nézni, minekutána jobban vártam a sárkánycseléd kalandjainak folytatását, semmint a Konosubát, vagy a… Youjo Senki-t… Na arról majd mindjárt, várjátok ki!

A plot egyszerű. Kobayashi egy huszonéves női programozó (GRILL!), napjai jelentős része csak abból áll, hogy egész nap robotol egy informatikai cégnél, aztán a sárga földig csapják a söntéspultot az egyik kollégájával. Egyik nap azonban kicsit jobban felönt a garatra és véletlenül rossz buszra száll hazaúton, ami kiviszi őt a hegyekbe, az isten háta mögé. Mit van mit tenni, részegen elindul hazafelé, mikor is az erdő közepén belebotlik egy sárkányba…

Ismerős szituáció?

Háhá, ezt félrenyomtad! Nem is részeg voltam, hanem kajakómás! Nem is a hegyekben voltam, hanem a beregi viperásban és nem is sárkányt láttam, hanem a kislétai trollnyulat (friss kriptid, bejegyzés alatt).

Kobayashi aztán reggel munkába indulva arra lesz figyelmes, hogy az álomnak hitt sárkány megjelenik a panellakás ajtajában teljes élet, meg “A jó kikúrt pacalfőzelék! Anyjuk, egy kibaszott sárkány van a parkolóban!” méretben, aki aztán egy cselédlánnyá változik.
Tohru, mert ugy így hívják, az előző esti vad piálás kapott egy meghívást Kobayashi-tól, hogy ha nincs hová mennie költözzön hozzá és legyen a cselédje, minekutána valóban meg is teszi.
És így kezdődik el a tizenhárom epizódon át tartó, jobbára összefüggéstelen kis történetekből összeálló laza történethalmaz, ami… Hogy is mondjam…

Csak mond ki.

De nem tudom, hogy hogy…

Csak mond ki, hogy szar…

IMÁDOM!

Mi?

Amennyire keveset vártam tőle, annyira rúgott pöcsön, verte bele az arcom a betonba és hugyozott bele a fülembe a sorozat. Maga a plot a szörnylányos cumóval a Monster Musume sikere óta előre láthatóan felfutóban van és öröm látni hogy Okayado pornó-drámája sokkal komolyabb művek előtt is kitaposta az utat.

A sárkánycseléd heti kalandjai ugyanis meglepően jó fogadtatásban részesültek és bőven belopta a rajongótábort a szezon összes animéje előtt. Meg merem kockáztatni, hogy ennek az utolsó epizódját többen várták mint a “Titánok Számadásának” első részét, holott azért egy négy éve halogatott franchise-hoz képest ez valami rettenetesen nagy sikert jelent.

De hagyjuk a rózsaszín ködös sziporkázást, mitől is jó ez az anime?

Egész egyszerűen amellett hogy rendkívüli módon pihentető, nagyon jó a történetvezetése, még a karakterekre is futotta annyi hogy nem csak fanservice forrásként funkcionáljanak a nagy bögyeik ellenére.

Azok a szemek… Odinra mondom, azok a gyönyörű szemek!

Ahhoz képest hogy gyakorlatilag semmi sem történik tizenhárom epizódon keresztül, valahogy mozgalmasabbnak érződik az egész, mint a Hónok Karca. A sárkánycseléd próbál beilleszkedni a mindennapi életbe, Kobayashi próbálja valahogy a helyére tuszakolni a dolgokat, miközben felbukkannak Tohrut követve más sárkányok is, akik egy kevés nyugalmat remélve rejtőznek el az emberi világban.

Köztük van a szezon aktuális loller-ágyúja, Kanna-chan is, aki szerintem a következő pár évre bebiztosította magát a cukker-mukker karakterek rangsorának elejére, valamint a baszomnagy csöcsök tulajdonosa, az aztékok sárkányistene, Quetzalcoatl, illetve a viking mitológia másik nagy sárkánya, Fafnir is…

Nem hagytál ki egyet?

Arra a szarvas izére gondolsz, akinek van öt mondata összesen és az a szerepe hogy minden epizódban zabál?

Miért? Fafnir szerepe sem áll többől, minthogy tol egy Dark Souls easter egg-et!

Ja tényleg, a Dark Souls easter egg… Amikor megláttam a játékot, mentem azt hittem hogy kitör belőlem a VrPisti.

Jó-jó, hagyjuk a túltolást. Milyen lett a végeredmény?

Úgy jött, ahogy ment. A semmiből a semmibe és csak remélni tudom hogy készítenek hozzá még egy évadot, mert egész egyszerűen így elhagyni valamit nem lehet.

Youjo Senki/Saga of Tanya the Evil:

Pont most olvastam, hát lesz egy pár keresetlen szavam Mangekyo-hoz.

Miért is? Szerintem egész jól összefoglalta hogy miről is szól.

No igen, de azért annyira nem vészes a helyzet mint amennyire lefestette.

A Youjo Senki egy eredetileg 2013-ban megjelent Light Novel először manga, majd a manga alapján készült animeadaptációja, amit egy frissen alakult stúdió, a…

Puskázik, ez már jól kezdődik.

A NUT… Az egyszerűség kedvéért, a nutellások keze munkája, akiket valahogy nem fogadnék fel kerti munkára, mert ha a kezükbe nyomnék egy csomag répamagot, a végén növesztenének nekem egy kertre való petrezselymet.

De erről majd később, kezdjük a plottal.

Tanya eredetileg egy japán irodista, mert ugye hol máshol kezdődjön egy japán regény története? Mandzsúriában?

Nincs véletlenül neked mandzsu állampolgárságod?

Attól függ, ki kérdezi.

Tibet?

Akkor van és nem állampolgárság, hanem díszállampolgárság! Egy euró volt leakciózva és Svédországban el is fogadják.

Azok már bármit, csak ne legyél svéd.

Szóval Tanya egy beszélgetés során karótnyelt hitetlenségével feldühít egy magát Istennek nevező lényt, aki bosszúból egy olyan világba száműzi, ahol létezik a mágia és folyamatosak a háborúk. Természetesen egy kiscsaj testébe, mert hát ugye… UGYE!

Az Istennel való kapcsolata folytán hozzákerült rendkívüli mágneses képességnek köszönhetően (MÁGNESES! Én, meg a hülye kialvatlan fejem! Na, de már így marad, lássátok ti is!) a hadsereghez kerül, ahol először tüzérségi megfigyelőként, majd egy bravúros légipárbajt követően csatamágusként kerül a frontvonalra, ami nem más, mint egy alternatív első világháborús paletta, csak ugye a nemzeteknek itt vannak mágusai is…

Röviden annyit korrigálnék itt Mangekyo kollega kritikájában, hogy:

1.: A légierő eredetileg a tüzérséghez volt rendelve a háború alatt, ezért sok ász pilóta is itt kezdte el a karrierjét. Tanya egy elfogórajjal vette fel sikeresen a küzdelmet, ami során több vadászt is kiiktatott, ráadásul túl is élte az akciót, ami egy háborúban nem kis hőstettnek számít, így érthető hogy hogyan került hirtelen felterjesztésre a legmagasabb katonai kitüntetésre. De elő nem léptették az admirális-generális rangra, mert az hogy valaki jó katona nem jelenti azt hogy jó hadvezér is, így ez inkább egy jó pont az animének, hogy tiszti rangot kapott és nem tábornokit rögtön az elején.

2.: Tanya tudja, hogy mi történt a második világháborúban, amikor a győzelemtől elbizakodott német hadsereg hagyta meglépni a brit/francia/belga hadsereg maradványait Dunkerque alatt. De Gaulle vezetésével pedig megalapult az ellenkormány, ami a britek segítségével biztosított francia gyarmatokról folytatta a harcot a németek ellen. Ez nem logikátlanság, mindössze a vezérkar túlzottan racionálisan állt hozzá egy olyan ellenséghez, aki már elvesztette a racionális gondolkodását és már foggal körömmel küzdött azért, hogy bosszút tudjon állni.

Tehát e téren semmi baj nincs az animével, viszonylag pontosan mutatja be a háborút, még ha keveri is hogy mit-miért-hogyan és miként.

Befejezted?

Talán.

Akkor várj, felteszek egy zenét… Ééés… mehet.

De hogy a legjobb indulatú agydaganatos anyák emlőváladékát szopogató csecsemő is többet tudott volna kihozni az animeadaptációból, az is biztos!

A Youjo Senki ugyanis vérzik… Nagyon vérzik…

A rajzolás maga a tortúra, egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha már a manga tudta hűen követni a Light Novel stílusát, úgy az anime miért néz ki úgy ahogy? Ez valami rettenetes! Egy az hogy Tanya valóban jól eltalált groteszk ábrázata egy napközis munkacsoport ábrázolásmódjával született újjá, de Viktorya-t már végleg nem tudtam hova tenni. A mangában még jól nézett ki és volt valami története is, de hogy az animében… Hát megszakadnék a röhögéstől, ha nem szakadtam volna már meg!

Látod-látod. Hiába zárkóztál be a szobádba, a trollnyúl így is megtalált.

A másik pedig az, hogy a sorozat történelmi és katonai hitelessége… Valami… Istentelenül felemás. Van ami zseniális, de van ami egész egyszerűen gyalázatos… De ezekről sok lenne így egy rövid beszámolóban írni, szóval majd később biztos kerítek neki hosszabb írást… Na de halljátok, hogy az mekkora rant lesz… Felvázolok mindent a marxista anarcho-szindikalizmustól, egészen a világháborús tankokon át nagyanyám elnyűtt, csipkés tangájáig!

Mi?

Semmi, csak hogy érezzék a lelkesedést.

Nem akartál még valamit mondani a zenékről is?

No igen, az már külön tészta. Egyrészt az, hogy míg például a Girls und Panzer képes volt annyira belemenni a témájába, hogy újrafelhasználtak eredeti világháborús katonaindulókat a soundtrack-hez, addig a Youjo Senki-ben ez sehol sem lelhető fel, ami nagyon sokat ront az élményen. Felcsendülhetne itt-ott mondjuk az Over There, A Tipperary induló, az Old Kit Bag, netalántán a francia idegenlégió indulója, a Slavianka, kozákdalok, vagy akár bármelyik császári induló… De még addig is elmegyek, hogy pár magyar katonadal is helyet kaphatott volna, ha már ebben a háborúban több részt vállaltunk, mint a legtöbb antant hatalom.
Az opening pedig már tényleg valami elképesztő. A szám maga nem lenne rossz… ending dalnak, de openingként rettenetesen gyenge. Egyszerűen nem érződik belőle az az acélhenger fíling, amit egy világháborús animének meg kellene idéznie. A vér, a vas, a hús, a csont és az acél keveréke. A lőporral elegyedett döglődő sár Paschendale mezején, ahol ezer, meg ezer katona fuldoklik a sártengerben. A nyirkos lövészárkokban gubbasztó katonák sóhaja. A srapnelzáporban haldoklók halálsikolya. A mérges gázfellegben, feloldódó tüdejüket kihányó katonák hörgése…

Csak hogy példát említsek:
Sabaton (Belgrád ostroma, Gallipoli, Paschendale, Sztálingrád)
Iron Maiden
Metallica
Sleipnir
Wolfnacht

[Igen, tudom. Sztálingrád nem az első világháborúban volt, de szemmel láthatóan az animét sem érdekli hogy melyik háború mikor volt, szóval engem miért érdekeljen?]

De hogy összességében milyen lett?

Ha megint azt mondod, hogy jó, akkor én esküszöm…

Nagy csalódás…

Most tényleg? Egy világháborús anime… Egy első világháborús ráadásul és nem tetszett!?

Hol van az megírva, hogy csak amiatt mert valami világháborús, rögtön tetszenie is kell?
A Youjo Senki amúgy rettenetes pofon, hiszen a hadtörténelemért rajongók rétegét egész biztos nem fogja megnyerni ezzel a hol pontos vagyok, hol bélkiröhögtetően ciki összecsapottságával. Ezzel a stílussal legfeljebb azokat tudná megnyerni, akik még annyit sem tudnak hogy az első világháborúban nem voltak nárczik.

Mindenesetre nekem egy ilyen se nem jó, de nem is rossz kategória közé esett. Már csak amiatt is, mert a világát valahogy sokkal érdekesebbnek találtam, mint magát a sehova sem vezető cselekményét és a gyenge megvalósítást. Egész egyszerűen úgy érzem, hogy többet is meg kellene tudnom arról, hogy hova tűnt Németalföld, mi történt Ausztriával, miért létezik még az Ottomán Birodalom, hogyan lett kommunista Oroszország, satöbbi..

Egyébként amúgy csak jól példázza a jó alapötlet gyenge kivitelezését, mint ami volt a Sword Art Online és legnagyobb sajnálatomra a GATE anime is.

Sugawara-sama! Sugawara-sama!

Na elmész te a jó…

Akinek van gyomra hozzá az bátran belekezdhet, mert élvezhetőnek élvezhető, de sokkal többet nem várjon tőle, mert majdhogynem akkorát fog csalódni, mint én.

__________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya még nem nézett végig:

Akiba’s Trip:

Elkezdtem, de eddig valahogy sehogyan sem jutottam el addig, hogy befejezzem. A maga őrült módján tetszik és ez a magasról telibeszarom a saját történetemet hozzáállása is elég imponáló, szóval az eddigi tapasztalataim alapján ez is egy szezonöklös, csak éppen a versenytársai lenyomták mémfronton, szóval kétlem hogy több lesz mint egy egyszerröhőgős sorozat…

ACCA: 13-ku Kansatsu-ka

Érdekes volt az alapszituáció és bele is kezdtem, csak valahogy akárhányszor leülnék elé, mindig történik valami. Elmegy az áram, elmegy az internet, átmegy a kutyán a kukásautó, el kell temetni a kutyát, most ne nézzek semmit hangosan mert a húgom minden szaros állatot úgy a szívére vesz mint az Úrjézus… Szóval amint tudok nekiülök, addig hagyom lógni a levegőben és próbálok nem olvasni róla semmit.

Little Witch Academia:

Szinte semmit sem tudok róla, csak a listámon van már mióta, szóval ha tudok nekiülök, aztán meglátom mi lesz belőle.

___________________________________________________________________________________________________

És amire mindenki várt… Amiket Qtya dobott:

Hand Shakers:

Erről ranteltem már egy jó nagyot, hogy az első epizód alapján milyen egy kibaszott ronda, sablonos faszságnak is tűnt, szóval inkább megkíméltem magam a továbbiaktól és végül nem szántottam be magam, hogy tovább nézzem… És ahogy review-okból olvashattam nem is kell megbánnom ezt a döntésemet…

Ezt az egyet a másik 99 helyett…

Fuuka:

Akinek fétise a kemény agykárosodás, annak ajánlom az első részét. Lényegében minden kibaszott klisét belehúztak amit lehet. Enyhén elvont főhős új városba költözik a mostohatestvéreihez, miután a szülei elutaztak otthonról. Az új iskolájába menet belerohan egy hiperaktív kékhajú csaj, akinek sikerül egy bugyit is villantania, majd miután az éppen twitterező srác mobiljáról azt hitte hogy lefényképezte a kényes testtájékot, össze is töri azt a nyilvánosság szeme láttára…

Hát őőő… Egy az, hogy mifelénk ha valaki ilyesmit csinál az a telefon tulajához legitim felszólítás egy kiadós pofonra… Há baszki, 200.000 volt a telefon, te meg egy sejtés miatt összetöröd, amiért más megdolgozik? Egy az hogy úgy öltözöl mint egy kurva, de ha még úgy is viselkedsz, akkor ne csodálkozz hogy kurvaként bánnak veled.

Ezzel a mondattal szerintem sokkal több ember lelki világába tiportál bele, semmint nyugalmat szereztél volna a sajátodnak.

Az én lelkem nyugalmát az hozza el, ha gyűlölhetek más embereket és ők kölcsönösen gyűlölnek engem. Felszabadít a tudat, hogy van akit már csak az irritál hogy egyáltalán oxigénhez jut az agyam.

Őőő… Oookééé…

Egyébként aztán ki nem találod, hiszen a csaj ugyanabba az iskolába jár mint a csávó… Aztán az újra összetöri a telefonját, mert még egy bugyeszos szituáció… Ha a sablonokkal erdőt lehetne irtani, akkor ez egy kibaszott láncfűrész lenne fogak nélkül!

Tehát akkor most lehet vele erdőt irtani, vagy nem?

Lehetne, de ki a faszom fog hozzányúlni egy fogak nélküli láncfűrészhez? Én biztos nem, emiatt nem is vagyok hajlandó folytatni!

___________________________________________________________________________________________________

Összességében elég jól vizsgázott a szezon, de most hogy így a végére érek az egésznek, itt az ideje annak hogy kimondjam, szerintem melyik anime vitte el a szezonkedvenc díját, avagy ami senkit sem érdekel, még engem sem, de hát a feature az feature…

És…

Dobpergés…

KONOSUBA!

Miért pont a Konosuba, ha a sárkányok voltak az évad legjobbjai?

Elég fogós volt a kérdés és sokáig döglődtem is felette, hogy most akkor melyiknek szavazzam meg a jobb rangot. Ugye eredetileg azt hittem, hogy a Youjo Senki minden vitán fölül fog állni, de amint elmerült az Isonzó menti dagoványban, úgy a helyére két nagyon is erős pályázó került.
Szóval végül az alapján döntöttem, hogy hosszabb távon melyik is lesz meghatározóbb és végül… Így lett a Konosuba. Egyrészt a Konosuba sokkal relevánsabb hosszabb távon, mint a sárkánycselédek, ugyanis a kor animéinek legnagyobb baromságaiból űz gúnyt, remélhetőleg valami pozitív irányba mozdítva el ezáltal az írókat. Egy jó komédia több tehetséges írót inspirálhat, mint egy nyugis kis sorozat, amiben nem történik szinte semmi. Így aztán a Konosuba egy hajszállal csak, de megkapja a szezonkedvenc díjat, még ha a szívem szakad is meg Tohru-ék miatt. De a művészet nem ismer könyörületet, ahogy a Konosuba sem és egyértelmű hogy ez a négy idióta hosszabb távon sokkal tovább benne marad az animézők emlékezetében, mint egy semmiből a semmibe tovatűnő, egyszezonos sikersorozat.

Hát ennyi lett volna a téli szezon, amikor elég anyag volt hozzá hogy review-t készítsek belőle… Ugye azért nem folytattam a review írást a legutóbbi után, mert valahogy sohasem jött ki elég friss anime ahhoz, hogy össze is foglaljam őket egy hosszabb írásban, de a mostani télen valahogy a japcsik megtáltosodtak és hát, itt az eredménye.

Szóval lesz tavaszi szezonbeszámoló is?

Neeem! Rohadtul nem, cukorbogaram! Egyszerűen ránéztem a listára és alig látok rajta épkézláb címet. Valszeg a Titánok Hortobágyán kívül mást nagyon nem is fogok nézni, azt is csak amiatt hogy lássam képes lesz e végre túlnőni a hájpot és lesz e benne valami amitől több is lehet az animevilág Transformers-énél…

Én a magam részéről egy időre megint szögre akasztom magamat, persze a Youjo Senki kritikájáig, ahhoz még pihennem kell egy kicsit… Nézzük csak, lassan hajnali négy óra, körülbelül éjfél óta írom ezt a szart… Már többet foglalkoztam ezzel, mint bármelyik házidolgozatommal…

A legközelebbi viszontolvasásig.

Good hunting, Stalker!

Qtya az élet; Avagy válogatás a nyári anime-termésből [2015]

Hejj a kedves publikum, hát kell ilyen is, vagy nem?

Tudva-tudtam hova jelentkezem, hát nem létező munkaköri szerződésemnek eleget téve illik valamilyen “review” listát szerkesztenem végre magamnak is. Már csak amiatt is, hogy nyögve-nyelve induló kritikusi vénámat megpróbáljam valamilyen szánalmas kísérlettel legitimálni.

De ne is húzzuk olyan sokáig a szót, hiszen ennek a nyárnak a bőséges termése már most rögtön megkívánja tőlem, hogy legalább egy kicsit is foglalkozzam vele.
Még ha alig is van ebben a szezonban említésre méltó darab.
Elsősorban ez (is) a fő oka annak, hogy a most kikerülő listámon szinte csak az érdeklődésemet hangyányit is felkeltő darabok szerepelnek.

De ne szaporítsuk tovább a felesleges szókészletet fölösleges baszakodással!

Bikini warriors

Bikini Warriors:

Bikinibe öltözött lányok sztereotipikus RPG kliséket parodizálnak ki.
A szezon Queen’s Blade klón, “Errevanigény?!” díjas darabja.
5 perces epizódokban gyorsan előadott viccesnek szánt történetek, amelyek palettája a fapofával bámulóstól a kínosan feszengősig terjed. A nézhetőségi szintje annak függvényében változik, hogy az ember éppen melyik kezével matat a gatyájában.

Charlotte

Charlotte:

Megint valami iskolai slice of life mágusos szupererős meg minden anyámkínja szarság.
Gondolom a főhős életébe váratlanul betoppanó, más szupererővel rendelkező aktuális női töltelékhúson keresztül kezd el kibontakozni a 2-3 részes történésekre épülő történet, aminek a végén felbukkan egy random generált főgonosz és a csicskásai, akiket majd lerendeznek és persze kapunk egy nyitott befejezést, ha esetleg berendelnék a második évadot.

El sem kezdem.

Classroom

Classroom Crisis:

Madách is megmondta egykoron (ha már divat folyton tőle idézni), hogy amelyik animének a címében benne van a “classroom”, vagy az “Oni-chan”, azt rögtön lehet is dobni a kukába.
Azonban a sci-fi téma megfogott és végül ahogy belenéztem: Nem rossz.

Persze ez nem túl nagy dicséret.

A legfőbb problémám az maga a science fiction-ök közötti galoppozása.

Személy szerint én négy osztályba sorolom és ezek alapján határozom meg a sci-fi műveket.

Van a tipikus klasszikus sci-fi, ahol a jövő technológiája inkább a hangulat megalapozására szolgál és a történetnek nem hangsúlyos eleme a technológiai háttér.
Például: Star Wars; Cowboy Bebop

Aztán ott a jó öreg tudományosan hiteles sci-fi, ahol az alkotók eleget foglalkoztak a technikai háttér felépítésével, de persze semmi extrát nem erőltettek rá.
Például: Star Trek

Aztán persze ott vannak a hardcore sci-fi underground, bár az utóbbi időben egyre népszerűbb alkotásai, ahol a háttér-technológia nem csak ki van dolgozva, hanem hangsúlyos részét képezi a történetnek.
Például: A Marsi, Interstellar

És most itt van a negyedik kategória, ahova a Classroom is tartozik.
Az a tipikus science fiction, ami megpróbálkozik ugyan a hitelesség látszatát kelteni, de egy kicsit is képzett rajongó számára egyből leesik, hogy mégis hol bukik meg az egész.
Például: Brrr… Sword Art Fosline

“Mégis mi a fasztól lassulsz az űrben?! Nincs is légellenállás!”
“Hogy a picsába kerül egy aszteroidamező a Mars és a Föld közé?! Egyáltalán miért ház méretűek ezek a kövek? Jó ha ezer ekkora szikla van az egész Naprendszerben, de azok is akkora távolságra egymástól, hogy ha még akarnál sem tudnál összeütközni velük!”
“Édes kedves faszikám, hogy bírsz talpon maradni a Mars gravitációjában, ha előtte heteket töltöttél a Ganimédeszen?”

De a történetben azért van elég kraft, a főbb karakterek sem kifejezetten idegesítőek és hála a jó égnek, valaki végre észrevette, hogy mekkora baromság a pár milliós váltságdíjat követelő terroristák ellen milliárdokat érő felszerelést tönkrezúzva mentőakciót szervezni.

Egyelőre tehát az élvezhető, egyszer nézős kategóriában van. Hogy ez változni fog e, az majd a végére kiderül.

Dragon

Dragon Ball Super:

Sohasem voltam oda a Dragon Ball szériáért, de ahogy visszahallom: Ez az évad nagyon megosztó.
Személy szerint továbbra is fenntartom a jogot arra, hogy nem érdekel.

Monster Musume

Monster Musume No Iru Nichijou:

Az egyik nagyon várós darab a nyári szezonból.
Okayado mangáját már az első fejezetek óta követem és külön ez volt az egyetlen adaptáció, amit idén igazán vártam.
A történetet nem bonyolítanám túl: Az emberiség végre elfogadja a mitológia lények létezését és egy kulturális csereprogram keretein belül a különböző fajok képviselőit befogadócsaládoknál helyezik el, hogy beintegrálják őket az emberi társadalomba.
Egyébiránt a tipikus ecchi-hárem elemeket vonultatja fel a sorozat, de sohasem fordul át magát túl komolyan vevő, álfilozofikus ripacskodásba.
Ugyanúgy mint a manga: Egyszer kiválóan el lehet vele szórakozni.

Utólagos megjegyzés: Remélem Okayado megembereli magát, mert az utóbbi tíz fejezetben a poénok sűrűjét elsősorban Racharea, a pókasszony fonalakkal való igencsak gésai bűvésztrükkjei vitték.

Mivel hihetetlen módon egy élvezhető hárem vígjáték, így: Elnyeri az idei szezon tiszteletreméltó bronz gázálarcát!

Gangsta

Gangsta:

A szezon egyik legnépszerűbb darabja.
Jómagam sohasem voltam oda a bandaháborúkat feldolgozó művekért, pláne nem az ilyen témájú animékért. Még nem kezdtem bele, de a listára feltettem: Lesz ami lesz.

GATE

GATE jieitai kanochi nite kaku tatakaeri:

Kész, megvettetek!
Minden kritikus és cinikus hozzászólásomat megpróbáltam előcibálni valahogy a szürkeállományomból, azonban nem vagyok rá képes, hogy rosszat írjak.
Már az alapötlet is zseniális, ahogy maga a megvalósítás is dicséretet érdemel.

Egy napon kapu nyílik egy másik dimenzióból, amin keresztül más világok szörnyetegei kezdik el elárasztani a világot, de aztán jön Vasember és… Ja, ez nem az!

Egy napon Tokió közepén váratlanul kapu nyílik egy másik dimenzióból, amin keresztül egy hódító szándékú és igencsak a korai reneszánsz időket idéző birodalom hadseregei masíroznak keresztül. A történet már itt eláshatta volna magát azzal, hogy a középkori hadsereg valamilyen ok folytán győzelmet arat és aztán tíz év szünet, majd egy középiskolás, rossz múltú főhős bukkan fel, valamilyen non-japán menő névvel és bosszúból elkezdi irtani a megszállókat, azonban: Nem.

A dolgokon zseniálisat csavar, hogy a Birodalom erői nem elég hogy vereséget szenvednek, de Japán vezetőinek lelkében egyenesen feléled a 19. századi szamuráj ősök vére és felfedező/gyarmatosító szándékkal ellentámadást indítanak a kapu túloldalára, hogy ott az Önvédelmi erők elejét vegyék a tovább támadásoknak.

Zseniális csavar, kiváló tálalásban.
Főhősünk egy 33 éves otaku spec-kommandós (Igen… Az animevilág örökös hülyeségei…) is a hadművelet részeként érkezik át a túloldara, ahol rögtön kezdetét is veszi a dimenziókon átívelő katonai és politikai csatározás.

Külön kiemelendő, hogy ezúttal végre nem Japán körül forog a világ.
Iván, Uncle Sam és Csang is ki akarja hasítani a maga szeletét az új, “gazdátlan” világból, ami végre egy tisztességesen megvalósított politikai háborúskodáshoz vezet.

Talán annyi negatívumot tudnék ide besorolni, hogy a mangához képest erősen visszavettek a vérengzésből és a kegyetlenségből, míg valamilyen “különös és érthetetlen” oknál fogva több pancsikolós jelenetet erőltettek bele.

Viszont a jelenet, amikor a várost ostromló rablóseregre az erősítésként érkező helikopterek rátámadnak, miközben üvölt Wagnertől a Valkűrok lovaglása…

Kész, ez engem totálisan megvett.

Ki is osztom: A szezon arany-gázálarcosa!

God Eater

God Eater:

Igazán hatásvadász poszer.
Jobbról balra láthatóan kicsit sem pózerkedő módon előretörő tizenévesek óriási fegyverrel valamilyen nem látható dolgot készülnek éppen elpüfölni, miközben a jobb felső sarokban ott figyel a görög betűkkel felbiggyesztett főcím: God Eater.

Mi a fasz lehet ez: Soul Eater 2.0?!

“2071-re a világ nagy részét elpusztították az Aragami néven ismert, rejtélyes természetfeletti szörnyek. Az emberek utolsó védelmi vonalként létrehozták a Fenrir szervezetet, amelynek harcosai a God Eaterek. Ők az Aragamik sejtjeiből készült God Arcs szuperfegyverekkel veszik fel a harcot a szörnyek inváziójával szemben.”

Remek, megint valami tinédzser-fiatal felnőtt hatásvadász alkotás, valszeg fölösleges drámázással és komolynak szánt álfilozofikus hangulattal.

Na várjatok, klisélista!

Poszt apokaliptikus: Pipa
Kiválasztott fiatalok: Pipa
Természetfeletti szörnyek: Pipa
Hülye idegen nevek: Pipa

Valahogy komolyan nem koccan most ehhez a fogam.
De tudjátok mit?
Felveszem a “Megnézendő” listára, hátha tévedek.
Ha igen, akkor a jövőben várhatjátok tőlem a hosszabb kritikát.

Overlord

Overlord:

Hell yeah!

Az SAO lázból születő, “bennrekedős” téma új zászlósa.

A távoli jövőben hatalmas virágkorukat élik a virtuális valóság játékok. Egy napon, miután tíz éven át hatalmas népszerűségnek örvendett, örökre lekapcsolnak az egyik ilyen játék, az Yggdrasil szerverei. Az utolsó pillanatig online Momonga azonban hirtelen arra ébred, hogy a játék valósággá vált, az NPC-k életre keltek és Ő benne rekedt karaktere, egy Delevény testében.
Lassanként, ahogyan felfedezi az új világ szabályait és kiismeri magát mint gonosz hadúr, egyre inkább felveszi játékbeli karakterének jellemvonásait és valóban kezd kegyetlen élőholt lorddá alakulni.

Tényleg kemény szituáció és maximálisan hozza azt a sötét és a maga módján humoros Dungeon Keeper hangulatot, ami miatt kész lennék már kapásból megadni a maximális pontszámot, ha…

Ha nem csak kurva 13 részt rendeltek volna meg!

És így csúszott le az aranyéremről.

Még véget sem ért, de jelen pillanatban is érzem, hogy borzasztóan kevés lesz az a 13 epizód.
Talán új évadokkal kipótolják a dolgot, vagy OVA-kal, de ez már köpedelem, hogy egy ilyen jó sorozatot ilyen kevés epizódszámmal adjanak le.
Valószínűleg lesz egy összecsapott lezárás aztán talán esélyes még egy évad, de ez így nem lesz kerek.

Ennek ellenére: Megkapja az ezüst-gázálarcot.

Senki

Senki Zesshou Symphogear GX: Believe in Justice and Hold a Determination to Fist.:

A jó édes Mária futa faszát!

Ez meg megint mi a lótúró?!

Nem, már a címet is elég volt végigolvasnom… Ezt nem akarom…

Prison School

Prison School:

Meg a jó édes kurva nénikéd!
Hogy a jó életbe kaphatott ez a hulladék anime adaptációt?!

Már a mangának is megvolt a maga tipikus hitgyülis miséje, de az anime…
Valami észveszejtően gusztustalan köpedelem!

(Mondja ezt Qtya úgy, hogy a kedvenc hentai-a a Futabu!)

Mióta van az, hogy egyes karaktereket csak amiatt írnak bele egy sorozatba, hogy az egészet erőltetett fanservice poénokkal húzza?
Egy az ha ízléses poénokat tolnak, de kettő már az, ha minden epizódra jutnak seggbevágó lila tangák, izzadó pinák és a blúz alól kirobbanó gúlacsöcsök.

Kész. Inkább viszem végig legalacsonyabb grafikai beállításon a Lula 3d-t, miközben ígéretet teszek arra, hogy elhasználom egy általatok megnevezett vállalat teljes zsebkendőkészletét.
(Mert olyan szomorú, amikor a katapultból kilőtt kutya szétkenődik a padlón.)

Ezt a szart valószínűleg már az ÁVH is betiltotta volna, mint túlzásokba eső kínzóeszközt.

To Love Ru

To Love-Ru: Trouble – Darkness 2nd:

Végképp nem tudok nyilatkozni…

A Prison School minden hangomat elvette, így az aktuális To Love-Russia évad inkább maradjon meg azoknak, akik még látnak valamit ebben a szériában.
Én a Darkness első évadánál hagytam fel a követésével. Valahogy nem tetszett, hogy a tényleg vicces első évad után a kreativitás hiányát softcore pornóval igyekeztek kitölteni, a rajongói magnak elég lesz az is.

Hát a jelek szerint ennyi lett volna a nyári listám.

Reménykedem, hogy így elsőre sikerült megtalálnom a megfelelő hangot a rivjúv készítéshez és majd a következő hasolnó dobásomnál már csak csiszolnom kell a formulán…

Addig is:

Good hunting, STALKER!