Címke: anime review

Qtya az élet; Avagy válogatás a nyári anime-termésből [2015]

Hejj a kedves publikum, hát kell ilyen is, vagy nem?

Tudva-tudtam hova jelentkezem, hát nem létező munkaköri szerződésemnek eleget téve illik valamilyen “review” listát szerkesztenem végre magamnak is. Már csak amiatt is, hogy nyögve-nyelve induló kritikusi vénámat megpróbáljam valamilyen szánalmas kísérlettel legitimálni.

De ne is húzzuk olyan sokáig a szót, hiszen ennek a nyárnak a bőséges termése már most rögtön megkívánja tőlem, hogy legalább egy kicsit is foglalkozzam vele.
Még ha alig is van ebben a szezonban említésre méltó darab.
Elsősorban ez (is) a fő oka annak, hogy a most kikerülő listámon szinte csak az érdeklődésemet hangyányit is felkeltő darabok szerepelnek.

De ne szaporítsuk tovább a felesleges szókészletet fölösleges baszakodással!

Bikini warriors

Bikini Warriors:

Bikinibe öltözött lányok sztereotipikus RPG kliséket parodizálnak ki.
A szezon Queen’s Blade klón, “Errevanigény?!” díjas darabja.
5 perces epizódokban gyorsan előadott viccesnek szánt történetek, amelyek palettája a fapofával bámulóstól a kínosan feszengősig terjed. A nézhetőségi szintje annak függvényében változik, hogy az ember éppen melyik kezével matat a gatyájában.

Charlotte

Charlotte:

Megint valami iskolai slice of life mágusos szupererős meg minden anyámkínja szarság.
Gondolom a főhős életébe váratlanul betoppanó, más szupererővel rendelkező aktuális női töltelékhúson keresztül kezd el kibontakozni a 2-3 részes történésekre épülő történet, aminek a végén felbukkan egy random generált főgonosz és a csicskásai, akiket majd lerendeznek és persze kapunk egy nyitott befejezést, ha esetleg berendelnék a második évadot.

El sem kezdem.

Classroom

Classroom Crisis:

Madách is megmondta egykoron (ha már divat folyton tőle idézni), hogy amelyik animének a címében benne van a “classroom”, vagy az “Oni-chan”, azt rögtön lehet is dobni a kukába.
Azonban a sci-fi téma megfogott és végül ahogy belenéztem: Nem rossz.

Persze ez nem túl nagy dicséret.

A legfőbb problémám az maga a science fiction-ök közötti galoppozása.

Személy szerint én négy osztályba sorolom és ezek alapján határozom meg a sci-fi műveket.

Van a tipikus klasszikus sci-fi, ahol a jövő technológiája inkább a hangulat megalapozására szolgál és a történetnek nem hangsúlyos eleme a technológiai háttér.
Például: Star Wars; Cowboy Bebop

Aztán ott a jó öreg tudományosan hiteles sci-fi, ahol az alkotók eleget foglalkoztak a technikai háttér felépítésével, de persze semmi extrát nem erőltettek rá.
Például: Star Trek

Aztán persze ott vannak a hardcore sci-fi underground, bár az utóbbi időben egyre népszerűbb alkotásai, ahol a háttér-technológia nem csak ki van dolgozva, hanem hangsúlyos részét képezi a történetnek.
Például: A Marsi, Interstellar

És most itt van a negyedik kategória, ahova a Classroom is tartozik.
Az a tipikus science fiction, ami megpróbálkozik ugyan a hitelesség látszatát kelteni, de egy kicsit is képzett rajongó számára egyből leesik, hogy mégis hol bukik meg az egész.
Például: Brrr… Sword Art Fosline

“Mégis mi a fasztól lassulsz az űrben?! Nincs is légellenállás!”
“Hogy a picsába kerül egy aszteroidamező a Mars és a Föld közé?! Egyáltalán miért ház méretűek ezek a kövek? Jó ha ezer ekkora szikla van az egész Naprendszerben, de azok is akkora távolságra egymástól, hogy ha még akarnál sem tudnál összeütközni velük!”
“Édes kedves faszikám, hogy bírsz talpon maradni a Mars gravitációjában, ha előtte heteket töltöttél a Ganimédeszen?”

De a történetben azért van elég kraft, a főbb karakterek sem kifejezetten idegesítőek és hála a jó égnek, valaki végre észrevette, hogy mekkora baromság a pár milliós váltságdíjat követelő terroristák ellen milliárdokat érő felszerelést tönkrezúzva mentőakciót szervezni.

Egyelőre tehát az élvezhető, egyszer nézős kategóriában van. Hogy ez változni fog e, az majd a végére kiderül.

Dragon

Dragon Ball Super:

Sohasem voltam oda a Dragon Ball szériáért, de ahogy visszahallom: Ez az évad nagyon megosztó.
Személy szerint továbbra is fenntartom a jogot arra, hogy nem érdekel.

Monster Musume

Monster Musume No Iru Nichijou:

Az egyik nagyon várós darab a nyári szezonból.
Okayado mangáját már az első fejezetek óta követem és külön ez volt az egyetlen adaptáció, amit idén igazán vártam.
A történetet nem bonyolítanám túl: Az emberiség végre elfogadja a mitológia lények létezését és egy kulturális csereprogram keretein belül a különböző fajok képviselőit befogadócsaládoknál helyezik el, hogy beintegrálják őket az emberi társadalomba.
Egyébiránt a tipikus ecchi-hárem elemeket vonultatja fel a sorozat, de sohasem fordul át magát túl komolyan vevő, álfilozofikus ripacskodásba.
Ugyanúgy mint a manga: Egyszer kiválóan el lehet vele szórakozni.

Utólagos megjegyzés: Remélem Okayado megembereli magát, mert az utóbbi tíz fejezetben a poénok sűrűjét elsősorban Racharea, a pókasszony fonalakkal való igencsak gésai bűvésztrükkjei vitték.

Mivel hihetetlen módon egy élvezhető hárem vígjáték, így: Elnyeri az idei szezon tiszteletreméltó bronz gázálarcát!

Gangsta

Gangsta:

A szezon egyik legnépszerűbb darabja.
Jómagam sohasem voltam oda a bandaháborúkat feldolgozó művekért, pláne nem az ilyen témájú animékért. Még nem kezdtem bele, de a listára feltettem: Lesz ami lesz.

GATE

GATE jieitai kanochi nite kaku tatakaeri:

Kész, megvettetek!
Minden kritikus és cinikus hozzászólásomat megpróbáltam előcibálni valahogy a szürkeállományomból, azonban nem vagyok rá képes, hogy rosszat írjak.
Már az alapötlet is zseniális, ahogy maga a megvalósítás is dicséretet érdemel.

Egy napon kapu nyílik egy másik dimenzióból, amin keresztül más világok szörnyetegei kezdik el elárasztani a világot, de aztán jön Vasember és… Ja, ez nem az!

Egy napon Tokió közepén váratlanul kapu nyílik egy másik dimenzióból, amin keresztül egy hódító szándékú és igencsak a korai reneszánsz időket idéző birodalom hadseregei masíroznak keresztül. A történet már itt eláshatta volna magát azzal, hogy a középkori hadsereg valamilyen ok folytán győzelmet arat és aztán tíz év szünet, majd egy középiskolás, rossz múltú főhős bukkan fel, valamilyen non-japán menő névvel és bosszúból elkezdi irtani a megszállókat, azonban: Nem.

A dolgokon zseniálisat csavar, hogy a Birodalom erői nem elég hogy vereséget szenvednek, de Japán vezetőinek lelkében egyenesen feléled a 19. századi szamuráj ősök vére és felfedező/gyarmatosító szándékkal ellentámadást indítanak a kapu túloldalára, hogy ott az Önvédelmi erők elejét vegyék a tovább támadásoknak.

Zseniális csavar, kiváló tálalásban.
Főhősünk egy 33 éves otaku spec-kommandós (Igen… Az animevilág örökös hülyeségei…) is a hadművelet részeként érkezik át a túloldara, ahol rögtön kezdetét is veszi a dimenziókon átívelő katonai és politikai csatározás.

Külön kiemelendő, hogy ezúttal végre nem Japán körül forog a világ.
Iván, Uncle Sam és Csang is ki akarja hasítani a maga szeletét az új, “gazdátlan” világból, ami végre egy tisztességesen megvalósított politikai háborúskodáshoz vezet.

Talán annyi negatívumot tudnék ide besorolni, hogy a mangához képest erősen visszavettek a vérengzésből és a kegyetlenségből, míg valamilyen “különös és érthetetlen” oknál fogva több pancsikolós jelenetet erőltettek bele.

Viszont a jelenet, amikor a várost ostromló rablóseregre az erősítésként érkező helikopterek rátámadnak, miközben üvölt Wagnertől a Valkűrok lovaglása…

Kész, ez engem totálisan megvett.

Ki is osztom: A szezon arany-gázálarcosa!

God Eater

God Eater:

Igazán hatásvadász poszer.
Jobbról balra láthatóan kicsit sem pózerkedő módon előretörő tizenévesek óriási fegyverrel valamilyen nem látható dolgot készülnek éppen elpüfölni, miközben a jobb felső sarokban ott figyel a görög betűkkel felbiggyesztett főcím: God Eater.

Mi a fasz lehet ez: Soul Eater 2.0?!

“2071-re a világ nagy részét elpusztították az Aragami néven ismert, rejtélyes természetfeletti szörnyek. Az emberek utolsó védelmi vonalként létrehozták a Fenrir szervezetet, amelynek harcosai a God Eaterek. Ők az Aragamik sejtjeiből készült God Arcs szuperfegyverekkel veszik fel a harcot a szörnyek inváziójával szemben.”

Remek, megint valami tinédzser-fiatal felnőtt hatásvadász alkotás, valszeg fölösleges drámázással és komolynak szánt álfilozofikus hangulattal.

Na várjatok, klisélista!

Poszt apokaliptikus: Pipa
Kiválasztott fiatalok: Pipa
Természetfeletti szörnyek: Pipa
Hülye idegen nevek: Pipa

Valahogy komolyan nem koccan most ehhez a fogam.
De tudjátok mit?
Felveszem a “Megnézendő” listára, hátha tévedek.
Ha igen, akkor a jövőben várhatjátok tőlem a hosszabb kritikát.

Overlord

Overlord:

Hell yeah!

Az SAO lázból születő, “bennrekedős” téma új zászlósa.

A távoli jövőben hatalmas virágkorukat élik a virtuális valóság játékok. Egy napon, miután tíz éven át hatalmas népszerűségnek örvendett, örökre lekapcsolnak az egyik ilyen játék, az Yggdrasil szerverei. Az utolsó pillanatig online Momonga azonban hirtelen arra ébred, hogy a játék valósággá vált, az NPC-k életre keltek és Ő benne rekedt karaktere, egy Delevény testében.
Lassanként, ahogyan felfedezi az új világ szabályait és kiismeri magát mint gonosz hadúr, egyre inkább felveszi játékbeli karakterének jellemvonásait és valóban kezd kegyetlen élőholt lorddá alakulni.

Tényleg kemény szituáció és maximálisan hozza azt a sötét és a maga módján humoros Dungeon Keeper hangulatot, ami miatt kész lennék már kapásból megadni a maximális pontszámot, ha…

Ha nem csak kurva 13 részt rendeltek volna meg!

És így csúszott le az aranyéremről.

Még véget sem ért, de jelen pillanatban is érzem, hogy borzasztóan kevés lesz az a 13 epizód.
Talán új évadokkal kipótolják a dolgot, vagy OVA-kal, de ez már köpedelem, hogy egy ilyen jó sorozatot ilyen kevés epizódszámmal adjanak le.
Valószínűleg lesz egy összecsapott lezárás aztán talán esélyes még egy évad, de ez így nem lesz kerek.

Ennek ellenére: Megkapja az ezüst-gázálarcot.

Senki

Senki Zesshou Symphogear GX: Believe in Justice and Hold a Determination to Fist.:

A jó édes Mária futa faszát!

Ez meg megint mi a lótúró?!

Nem, már a címet is elég volt végigolvasnom… Ezt nem akarom…

Prison School

Prison School:

Meg a jó édes kurva nénikéd!
Hogy a jó életbe kaphatott ez a hulladék anime adaptációt?!

Már a mangának is megvolt a maga tipikus hitgyülis miséje, de az anime…
Valami észveszejtően gusztustalan köpedelem!

(Mondja ezt Qtya úgy, hogy a kedvenc hentai-a a Futabu!)

Mióta van az, hogy egyes karaktereket csak amiatt írnak bele egy sorozatba, hogy az egészet erőltetett fanservice poénokkal húzza?
Egy az ha ízléses poénokat tolnak, de kettő már az, ha minden epizódra jutnak seggbevágó lila tangák, izzadó pinák és a blúz alól kirobbanó gúlacsöcsök.

Kész. Inkább viszem végig legalacsonyabb grafikai beállításon a Lula 3d-t, miközben ígéretet teszek arra, hogy elhasználom egy általatok megnevezett vállalat teljes zsebkendőkészletét.
(Mert olyan szomorú, amikor a katapultból kilőtt kutya szétkenődik a padlón.)

Ezt a szart valószínűleg már az ÁVH is betiltotta volna, mint túlzásokba eső kínzóeszközt.

To Love Ru

To Love-Ru: Trouble – Darkness 2nd:

Végképp nem tudok nyilatkozni…

A Prison School minden hangomat elvette, így az aktuális To Love-Russia évad inkább maradjon meg azoknak, akik még látnak valamit ebben a szériában.
Én a Darkness első évadánál hagytam fel a követésével. Valahogy nem tetszett, hogy a tényleg vicces első évad után a kreativitás hiányát softcore pornóval igyekeztek kitölteni, a rajongói magnak elég lesz az is.

Hát a jelek szerint ennyi lett volna a nyári listám.

Reménykedem, hogy így elsőre sikerült megtalálnom a megfelelő hangot a rivjúv készítéshez és majd a következő hasolnó dobásomnál már csak csiszolnom kell a formulán…

Addig is:

Good hunting, STALKER!

Tavaszi Anime szezon 2/3-adnál

10672

Tessék, a szar politikai poénok nem csak Member privilégiuma. Bár stílusosabb lett volna a szezon elején átesni a tűzkeresztségen, a régi motorosok már megszokhatták, hogy prioritásaim szanaszét szálnak a szélben, és kiismerhetetlen, Kleió mikor rúgja rám az ajtót. Jöjjön tehát a 2014-es tavaszi animék listája, melyeket most nem minden esetben első benyomás, hanem némi tapasztalattal a tarsolyomban vizsgálok.

Olvass tovább!

Ó daliás csodavakond, áruld el mit nézzünk a téli szezonban!

Biz itt vagyok újra, hogy megírjam a tutit! Képek nélkül 10db A4-es oldalnyi tutit.

ac9585a9dfb1448cb087e3771249d106

A tavalyi siralmas felhozatal után a téli szezon indítása erősnek tűnik; nagy általánosságban legalábbis: a grafika színvonala rekordokat döntöget, de a történetírás terén szemernyit se haladtunk.  Ha befektetési bróker lennék, a szezonális animék pedig rövid lejáratú papírok, akkor ebben a körben a rövid vígjátékokra tenném az ügyfeleim pénzét, miközben én a jachtomon sütkéreznék és meztelen fehérneműmodellek fenekéről szívnám a kokaint.

Olvass tovább!

2013 Top5 Legjobb Anime

Ha van legalja, akkor kell lennie legjobbnak is, szóval ezzel a bejegyzéssel még adós voltam. De most aztán osszátok be egész évre!

its beautiful cat

Legjobb öt animét választani viszont a legrosszabbaknál is nehezebb volt, és megint csak nem a bőség zavara miatt. Jöjjön tehát öt 2013-as anime, mely vakok között a félszemű király. Olvass tovább!

2013 Top3 Legalja Anime

Wow. Such évvége. Much évértékelés. Nice. So toplisták. Wow.

Ahogy ilyenkor már lenni szokott, kezdeném egyből a kikötésekkel, hogy idén rekord kevés animét néztem. Tényleg, rekord. Idén 50 animét láttam, míg régebben többször összejött az – amúgy már kicsit túlzás – évi 150. Ráadásul az 50 fele is film és OVA volt, tehát inkább 25 az. Mindennek oka munka, magánéleti változások, köztük a lakóhelyem spontán önmegsemmisítése, mely a teazsúron is részben dokumentálásra került, de legfőképp a saját elidegenedésem és közönyöm a japán mozgókép iránt, mely idén újabb stádiumába lépett.

Szóval még csak nem is az iparágat hibáztatom, és nem kívánok egy “régen minden jó volt, most minden szar” eszmefuttatásba bonyolódni. De ennek ellenére, a lehető legobjektívebben is csak úgy tudnám összefoglalni az idei termést, hogy “meh”. Minden “meh”. Olvass tovább!

2013 Őszi Anime Szezon

Guess who’s back? Hosszú vajúdás után ha nem is videóval, de egy blogbejegyzés erejéig visszatérek.

Az új számítógépem amúgy teljesen felfegyverzett és üzemkész, már csak az Endor bolygó második holdjához kell szállítani. Hamarosan tehát újraindulhat az AMV-ket és általam viccesnek ítélt videókat gyártó üzemsor. Addig is lássuk mit izzadtak össze japán kollégáink őszi szezon címszó alatt.

Olvass tovább!

Anime review helyzetjelentés

Kedves Közönségem, Közönségünk!

Mivel fokozódó intenzitással dobáltok felém kedves szavakkal vagy épp bátorítással átitatott üzeneteket, húzós egeret vagy a visszatérő kérdést, “hol van már a tavaszi videó”, szükségét éreztem szólni hozzátok:

Sziasztok!

Anime Review volt, épp nincs és lesz. A második évad jön. Pusztán annyi történt, hogy mostanában az időmet a munka, az államvizsga meg a nők tették ki – ebből amúgy egy már letudva. A maradék morzsákban pedig AMV-s karrierem szekerét tolom előrébb.

De türelem, kitartás, embert a gátakra!

-Kvakond