Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a téli szezon terméséből [2016/17]

Jó ég!
Miért van az, hogy ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint betűtésztától bekábult óvodás a disznótorban?

Te meg mégis mi a francról beszélsz?

Hát csak arról, hogy ha éppen nőtlen a böllér, akkor ne vágjon senki nőstény disznót!

Csodálatos! Remélem a továbbiakra valami értelmeset is össze tudtál hozni…

Természetes! Hát minek hiszel te engemet?

Jobb azt inkább nem tudnod…

Üdvözlök hát mindenkit! Ismételten eljött az ideje annak, hogy Qtya szemezgessen az előző szezon anime-kínálatából!

Egyébként miért pont óvodás? Mindegy, jobb ha azt meg inkább én nem tudom…

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Gabriel DropOut:

Avagy iskolás angyallányok zaklatnak egy autista démonlányt 12 epizódon keresztül.

Nem erős ez egy kicsit így elsőre?

Az évad aktuális cuki lányos animuja, csak itt átlagos iskolás leányzók helyett angyal és démonlányok érkeznek az emberi világba, hogy iskolai tanulmányokat folytathassanak egy japán középiskolában, miközben tanulmányozzák az emberi világot. Csakhogy itt a főhősnőt, Gabrielt megfertőzi az emberi világ züllöttsége és egy lusta, semmirekellő kockává mutálódik, akit folyamatosan a démonoknak kell kihúznia a bajból.
A történet amekkora marhaságnak hallatszik elsőre, ugyanakkora marhaság marad a végére is. A poénok nagy része sem áll másból, minthogy az angyallányok inkább viselkednek démonokként, míg az egyik démonlány, Vignette, jellemre sokkalta inkább egy megtestesült angyal.

És mi a helyzet a másik démonnal?

Ne bántsátok Satania-t! Szegény értelmileg megfogyatkozott ugyan egy kicsit, de ez még nem ok arra hogy állandóan megalázzátok.

Pont te beszélsz? Ha tehetnéd rongyosra kúrnád, aztán írnál róla egy tényfeltáró cikket a 888.hu-ra, hogy mekkora kurva hogy bárkinek szétteszi a lábát.

Öreg! Azért ennyire ne vedd sötétre a figurát!

De hisz már megírtad a cikk vázlatát!

Őőő… én… én nem… SOROS GYÖRGY és SIMICSKA LAJOS!

Inkább pattintsd be Göbbels-ágyút és tálalj valami kreatív szót arra, hogy mennyire szar.

Szar? Ez? Dehogy volt szar!

Mi?

Szerintem a műfaján belül hozza az elvárható szintet és pár helyen még felül is múlja azt. A poénok jók, a karakterek közötti összhang is megvan egy jó komédiához és a szituációk is kreatívan megírtak. Satania baromságai pedig… Egy az hogy fogyós létére adja a nagy démoni hadasszonyt, más kérdés az hogy olyan idióta szituációkba képes emiatt kerülni, hogy egy-két viccétől valóban a falat kaparja az ember.

Nem csak amiatt kapartad a falat, mert véletlenül bezártad magad a szobába?

Én a magam részéről egész jól elszórakoztam vele. Ha kiadnak egy második évadot, akkor biztosan folytatni fogom.

Masamune-kun no Revenge:

Valami amitől egy pöppet többet vártam volna, mint ami a végére lett. Amikor először megláttam a trailerét, a főhős karakterdizájnja miatt egy pillanatra azt hittem hogy:

“Mi a fasz, új stúdióhoz került a Sword Art Online?”

Aztán vettem észre, hogy egyébként egy teljesen más animéről van szó. A plot érdekesnek tűnt, szóval végül felvettem a megnézendők listájára, így hát asszem egy újabb élménnyel gazdagodhatok az életem hátralevő részére.

Arra a pár napra, amíg le nem vágod a saját fejed a fűkaszával.

A történet szerint Makabe Masamune fiatalkorában elhízott gyerek volt, akit akkori nagy szerelme visszautasított. Ebből a pofonból akkora lelki erőt merített, hogy mint az Ördög a jógapléden kezdett el gyúrni, így középiskolás korára a bugyislagolás kérlelhetetlen nagymesterévé edzette magát. Középiskolájában amúgy “különös véletlen folytán”…

Megint eszedbe jutott a gecilabdaccsá váló francia kislány lelke?

Szóval a hihetetlen véletlen folytán pont az őt elutasító gyermekkori szerelme, Adagaki Aki az iskola tanulója, akit a helyi tanulók csak kegyetlen hercegnő néven ismernek. Masamunét az ördögi matriarcha azonban nem ismeri fel, így ő eldönti magában, hogy bosszút áll évekkel ezelőtti sérelmein: Megpróbálja behálózni a csajt, hogy az beleszeressen, aztán a megfelelő pillanatban felfedje a kilétét és egyszerűen kidobja.

Persze ez nem megy olyan könnyen, így pár sikertelen kísérlet után a leányzó szolgája is mellészegődik, hogy ketten vigyék véghez a rettenetes tervet.

Van benne kraft?

Van!

Jó a kivitelezés?

Hááát…

Ahányszor hancúrba kaptad a lécedet a nézése közben szerintem nem volt vele bajod.

Az elején még egész ígéretesen indul. Már csak amiatt is, mert a lagymatag fos szerelmi történetek oldalbordái helyett itt végre a női karakterek tényleg mutatják jeleit annak, hogy ők nem egy magányos hentai rajzoló képzeleteiből léptek elő, hanem valóban van erős jellemük. Azonban pár fölösleges mellékszál után úgy a nyolcadik epizód magasságában hirtelen elkezd torokvágányon mozogni a szerelvény lefele a gigámban, aminek a végén már csak az okádás várhatja.

Téged fizetnek ezekért az undorító hasonlatokért?

És ez eléggé betett neki. Masamune ugyanis szinte semmit sem fejlődik jellemre, holott pár pofára esés után az ember megtanulja, hogy ártéri iszapba nem gázolunk traktorral mert felborulunk. A női karakterek pedig a végére teljesen súlytalanná válnak…

Itt most egy kövér nős poénon gondolkodik… Nem, úgy tűnik nem jutott eszébe semmi.

Szóval így a végére elég nagy csalódás lett… Főleg a vége.

Cukorbogárkám, egy kis megfázástól mit jársz úgy mint aki leprától haldoklik épp? Amikor influenzás voltam elbicikliztem Gulácsig és vissza, te pedig a bokádat fosod össze egy kis szédüléstől?
Há’ hogy nem nőtt pinád! Emiatt edzettél fél életedben, hogy aztán a pöcsöd puhább legyen mint nagyanyám betontésztája?

Mert az puha?

Nem, hanem szar. Mint ez az anime!

Kono Subarashii Sekai… FASZOMAT! Konosuba 2.évad:

Amikor kijött az első évad nem izgatott annyira. Persze záporoztak a mémek a Facebook-on, de valahogy egy átlagos fantasy baromságon túl nem néztem ki többet belőle.

Aztán megkapta a második évadot, mindenki oda meg vissza volt a hír hallatán, így amikor elkezdődött gondoltam:

“Buzisnak számítana ha egy nő rakna seggbe egy férfit?”

Szerintem nem erre gondoltál.

De igen…

És amikor elkezdted nézni, akkor mire gondoltál?

“Könyörgöm, ha már szar akkor tudjak rajta röhögni!”

Nem túl biztató kezdet…

A nem túl biztató kezdet óta napi rendszerességgel intravénásan kapom a Megumin adagomat, mert a végén kiszáradok. Eszméletlenül zseniális kiforgatása a mai fantasy animuknak, még a Sword Art Online is kapott egy óriási pofont az első évadban.

Mire gondolsz?

Amikor az a nagy OP kardforgató bukkan fel a háremével és a minduntalan hőskomplexusával, akinek aztán Kazuma ellopja és bagóért eladja a szent kardját a bolhapiacon.

Az Kirito volt? Bár most hogy mondod…

Oldalakat tudnék írni róla, hogy mennyire jól van összerakva ez az anime. A humora nagyon ütős, főleg mert az egyik kedvenc módszeremmel íródik. Nem történetet kell írni, hanem néhány nagyon jó karaktert kell kitalálni, aztán betenni őket valamilyen szituációba és elképzelni ahogyan beszélgetnek. Van hogy meg sem kell erőltetned magad és messze zseniálisabb cselekmény jön össze, semmint órákon át az asztal felett görnyednél egyetlen párbeszéd miatt.

Tényleg? Ennyire egyszerű lenne?

Szerinted én hogy írom a regényeimet?

Módosítanám. “Szerinted én hogy NEM írom a regényeimet?”

Héló!

Hajjj… Arról mi a véleményed, hogy sokan az animációs stílusa miatt támadják?

Azok mind elmehetnek a bús lila picsába! Ez a rajzolási stílus messze több kreatív melót igényel mint száz “Titánok szondázása” évad együttvéve. Ugyanis a rendező megtiltotta a rajzolóknak, hogy sablonok alapján dolgozzanak, emiatt az egész animében nincs két ugyanúgy megrajzolt háttér, vagy animáció, mind egyedien lett megcsinálva, amitől sokkalta élőbbnek érződik az egész.

Az openingek és az endingek is kiválóak, ahogy a soundtrack is csillagos ötös.

Egész egyszerűen… Tűkön ülve várom a következő évadot!

Nem felejtettél el valamit?

Ja, de… EXPLOSION!!!

Úgy értem összefoglalnád a cselekményt?

Ja, hogy azt?
Semmi különös. Az első évad végén lenyomták a mozgó erődöt, csakhogy az okozott pusztításban egy helyi nemes villája is elpusztult, ami miatt Kazuma bíróságra kerül azzal a váddal, hogy államellenes tevékenységet folytat… Meg a Soros György, meg a Simicska Lajos, meg a Zázrivecz Gábor…

Elég ennyi?

Kobayashi-San Chi no Maid Dragon:

Jaj, ne… Megint kezdődik…

Kanna-chan, vigyél magaddal! Egyél meg, könyörgöm! EGYÉL MEG ENGEM!

Amikor már azt hinnéd ennél nem lehet rosszabb…

Eredetileg nem sok elvárással került fel a listámra. A borítója eléggé megfogott, szóval egy belepróbálásos kategóriában elkezdtem nézni, minekutána jobban vártam a sárkánycseléd kalandjainak folytatását, semmint a Konosubát, vagy a… Youjo Senki-t… Na arról majd mindjárt, várjátok ki!

A plot egyszerű. Kobayashi egy huszonéves női programozó (GRILL!), napjai jelentős része csak abból áll, hogy egész nap robotol egy informatikai cégnél, aztán a sárga földig csapják a söntéspultot az egyik kollégájával. Egyik nap azonban kicsit jobban felönt a garatra és véletlenül rossz buszra száll hazaúton, ami kiviszi őt a hegyekbe, az isten háta mögé. Mit van mit tenni, részegen elindul hazafelé, mikor is az erdő közepén belebotlik egy sárkányba…

Ismerős szituáció?

Háhá, ezt félrenyomtad! Nem is részeg voltam, hanem kajakómás! Nem is a hegyekben voltam, hanem a beregi viperásban és nem is sárkányt láttam, hanem a kislétai trollnyulat (friss kriptid, bejegyzés alatt).

Kobayashi aztán reggel munkába indulva arra lesz figyelmes, hogy az álomnak hitt sárkány megjelenik a panellakás ajtajában teljes élet, meg “A jó kikúrt pacalfőzelék! Anyjuk, egy kibaszott sárkány van a parkolóban!” méretben, aki aztán egy cselédlánnyá változik.
Tohru, mert ugy így hívják, az előző esti vad piálás kapott egy meghívást Kobayashi-tól, hogy ha nincs hová mennie költözzön hozzá és legyen a cselédje, minekutána valóban meg is teszi.
És így kezdődik el a tizenhárom epizódon át tartó, jobbára összefüggéstelen kis történetekből összeálló laza történethalmaz, ami… Hogy is mondjam…

Csak mond ki.

De nem tudom, hogy hogy…

Csak mond ki, hogy szar…

IMÁDOM!

Mi?

Amennyire keveset vártam tőle, annyira rúgott pöcsön, verte bele az arcom a betonba és hugyozott bele a fülembe a sorozat. Maga a plot a szörnylányos cumóval a Monster Musume sikere óta előre láthatóan felfutóban van és öröm látni hogy Okayado pornó-drámája sokkal komolyabb művek előtt is kitaposta az utat.

A sárkánycseléd heti kalandjai ugyanis meglepően jó fogadtatásban részesültek és bőven belopta a rajongótábort a szezon összes animéje előtt. Meg merem kockáztatni, hogy ennek az utolsó epizódját többen várták mint a “Titánok Számadásának” első részét, holott azért egy négy éve halogatott franchise-hoz képest ez valami rettenetesen nagy sikert jelent.

De hagyjuk a rózsaszín ködös sziporkázást, mitől is jó ez az anime?

Egész egyszerűen amellett hogy rendkívüli módon pihentető, nagyon jó a történetvezetése, még a karakterekre is futotta annyi hogy nem csak fanservice forrásként funkcionáljanak a nagy bögyeik ellenére.

Azok a szemek… Odinra mondom, azok a gyönyörű szemek!

Ahhoz képest hogy gyakorlatilag semmi sem történik tizenhárom epizódon keresztül, valahogy mozgalmasabbnak érződik az egész, mint a Hónok Karca. A sárkánycseléd próbál beilleszkedni a mindennapi életbe, Kobayashi próbálja valahogy a helyére tuszakolni a dolgokat, miközben felbukkannak Tohrut követve más sárkányok is, akik egy kevés nyugalmat remélve rejtőznek el az emberi világban.

Köztük van a szezon aktuális loller-ágyúja, Kanna-chan is, aki szerintem a következő pár évre bebiztosította magát a cukker-mukker karakterek rangsorának elejére, valamint a baszomnagy csöcsök tulajdonosa, az aztékok sárkányistene, Quetzalcoatl, illetve a viking mitológia másik nagy sárkánya, Fafnir is…

Nem hagytál ki egyet?

Arra a szarvas izére gondolsz, akinek van öt mondata összesen és az a szerepe hogy minden epizódban zabál?

Miért? Fafnir szerepe sem áll többől, minthogy tol egy Dark Souls easter egg-et!

Ja tényleg, a Dark Souls easter egg… Amikor megláttam a játékot, mentem azt hittem hogy kitör belőlem a VrPisti.

Jó-jó, hagyjuk a túltolást. Milyen lett a végeredmény?

Úgy jött, ahogy ment. A semmiből a semmibe és csak remélni tudom hogy készítenek hozzá még egy évadot, mert egész egyszerűen így elhagyni valamit nem lehet.

Youjo Senki/Saga of Tanya the Evil:

Pont most olvastam, hát lesz egy pár keresetlen szavam Mangekyo-hoz.

Miért is? Szerintem egész jól összefoglalta hogy miről is szól.

No igen, de azért annyira nem vészes a helyzet mint amennyire lefestette.

A Youjo Senki egy eredetileg 2013-ban megjelent Light Novel először manga, majd a manga alapján készült animeadaptációja, amit egy frissen alakult stúdió, a…

Puskázik, ez már jól kezdődik.

A NUT… Az egyszerűség kedvéért, a nutellások keze munkája, akiket valahogy nem fogadnék fel kerti munkára, mert ha a kezükbe nyomnék egy csomag répamagot, a végén növesztenének nekem egy kertre való petrezselymet.

De erről majd később, kezdjük a plottal.

Tanya eredetileg egy japán irodista, mert ugye hol máshol kezdődjön egy japán regény története? Mandzsúriában?

Nincs véletlenül neked mandzsu állampolgárságod?

Attól függ, ki kérdezi.

Tibet?

Akkor van és nem állampolgárság, hanem díszállampolgárság! Egy euró volt leakciózva és Svédországban el is fogadják.

Azok már bármit, csak ne legyél svéd.

Szóval Tanya egy beszélgetés során karótnyelt hitetlenségével feldühít egy magát Istennek nevező lényt, aki bosszúból egy olyan világba száműzi, ahol létezik a mágia és folyamatosak a háborúk. Természetesen egy kiscsaj testébe, mert hát ugye… UGYE!

Az Istennel való kapcsolata folytán hozzákerült rendkívüli mágneses képességnek köszönhetően (MÁGNESES! Én, meg a hülye kialvatlan fejem! Na, de már így marad, lássátok ti is!) a hadsereghez kerül, ahol először tüzérségi megfigyelőként, majd egy bravúros légipárbajt követően csatamágusként kerül a frontvonalra, ami nem más, mint egy alternatív első világháborús paletta, csak ugye a nemzeteknek itt vannak mágusai is…

Röviden annyit korrigálnék itt Mangekyo kollega kritikájában, hogy:

1.: A légierő eredetileg a tüzérséghez volt rendelve a háború alatt, ezért sok ász pilóta is itt kezdte el a karrierjét. Tanya egy elfogórajjal vette fel sikeresen a küzdelmet, ami során több vadászt is kiiktatott, ráadásul túl is élte az akciót, ami egy háborúban nem kis hőstettnek számít, így érthető hogy hogyan került hirtelen felterjesztésre a legmagasabb katonai kitüntetésre. De elő nem léptették az admirális-generális rangra, mert az hogy valaki jó katona nem jelenti azt hogy jó hadvezér is, így ez inkább egy jó pont az animének, hogy tiszti rangot kapott és nem tábornokit rögtön az elején.

2.: Tanya tudja, hogy mi történt a második világháborúban, amikor a győzelemtől elbizakodott német hadsereg hagyta meglépni a brit/francia/belga hadsereg maradványait Dunkerque alatt. De Gaulle vezetésével pedig megalapult az ellenkormány, ami a britek segítségével biztosított francia gyarmatokról folytatta a harcot a németek ellen. Ez nem logikátlanság, mindössze a vezérkar túlzottan racionálisan állt hozzá egy olyan ellenséghez, aki már elvesztette a racionális gondolkodását és már foggal körömmel küzdött azért, hogy bosszút tudjon állni.

Tehát e téren semmi baj nincs az animével, viszonylag pontosan mutatja be a háborút, még ha keveri is hogy mit-miért-hogyan és miként.

Befejezted?

Talán.

Akkor várj, felteszek egy zenét… Ééés… mehet.

De hogy a legjobb indulatú agydaganatos anyák emlőváladékát szopogató csecsemő is többet tudott volna kihozni az animeadaptációból, az is biztos!

A Youjo Senki ugyanis vérzik… Nagyon vérzik…

A rajzolás maga a tortúra, egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha már a manga tudta hűen követni a Light Novel stílusát, úgy az anime miért néz ki úgy ahogy? Ez valami rettenetes! Egy az hogy Tanya valóban jól eltalált groteszk ábrázata egy napközis munkacsoport ábrázolásmódjával született újjá, de Viktorya-t már végleg nem tudtam hova tenni. A mangában még jól nézett ki és volt valami története is, de hogy az animében… Hát megszakadnék a röhögéstől, ha nem szakadtam volna már meg!

Látod-látod. Hiába zárkóztál be a szobádba, a trollnyúl így is megtalált.

A másik pedig az, hogy a sorozat történelmi és katonai hitelessége… Valami… Istentelenül felemás. Van ami zseniális, de van ami egész egyszerűen gyalázatos… De ezekről sok lenne így egy rövid beszámolóban írni, szóval majd később biztos kerítek neki hosszabb írást… Na de halljátok, hogy az mekkora rant lesz… Felvázolok mindent a marxista anarcho-szindikalizmustól, egészen a világháborús tankokon át nagyanyám elnyűtt, csipkés tangájáig!

Mi?

Semmi, csak hogy érezzék a lelkesedést.

Nem akartál még valamit mondani a zenékről is?

No igen, az már külön tészta. Egyrészt az, hogy míg például a Girls und Panzer képes volt annyira belemenni a témájába, hogy újrafelhasználtak eredeti világháborús katonaindulókat a soundtrack-hez, addig a Youjo Senki-ben ez sehol sem lelhető fel, ami nagyon sokat ront az élményen. Felcsendülhetne itt-ott mondjuk az Over There, A Tipperary induló, az Old Kit Bag, netalántán a francia idegenlégió indulója, a Slavianka, kozákdalok, vagy akár bármelyik császári induló… De még addig is elmegyek, hogy pár magyar katonadal is helyet kaphatott volna, ha már ebben a háborúban több részt vállaltunk, mint a legtöbb antant hatalom.
Az opening pedig már tényleg valami elképesztő. A szám maga nem lenne rossz… ending dalnak, de openingként rettenetesen gyenge. Egyszerűen nem érződik belőle az az acélhenger fíling, amit egy világháborús animének meg kellene idéznie. A vér, a vas, a hús, a csont és az acél keveréke. A lőporral elegyedett döglődő sár Paschendale mezején, ahol ezer, meg ezer katona fuldoklik a sártengerben. A nyirkos lövészárkokban gubbasztó katonák sóhaja. A srapnelzáporban haldoklók halálsikolya. A mérges gázfellegben, feloldódó tüdejüket kihányó katonák hörgése…

Csak hogy példát említsek:
Sabaton (Belgrád ostroma, Gallipoli, Paschendale, Sztálingrád)
Iron Maiden
Metallica
Sleipnir
Wolfnacht

[Igen, tudom. Sztálingrád nem az első világháborúban volt, de szemmel láthatóan az animét sem érdekli hogy melyik háború mikor volt, szóval engem miért érdekeljen?]

De hogy összességében milyen lett?

Ha megint azt mondod, hogy jó, akkor én esküszöm…

Nagy csalódás…

Most tényleg? Egy világháborús anime… Egy első világháborús ráadásul és nem tetszett!?

Hol van az megírva, hogy csak amiatt mert valami világháborús, rögtön tetszenie is kell?
A Youjo Senki amúgy rettenetes pofon, hiszen a hadtörténelemért rajongók rétegét egész biztos nem fogja megnyerni ezzel a hol pontos vagyok, hol bélkiröhögtetően ciki összecsapottságával. Ezzel a stílussal legfeljebb azokat tudná megnyerni, akik még annyit sem tudnak hogy az első világháborúban nem voltak nárczik.

Mindenesetre nekem egy ilyen se nem jó, de nem is rossz kategória közé esett. Már csak amiatt is, mert a világát valahogy sokkal érdekesebbnek találtam, mint magát a sehova sem vezető cselekményét és a gyenge megvalósítást. Egész egyszerűen úgy érzem, hogy többet is meg kellene tudnom arról, hogy hova tűnt Németalföld, mi történt Ausztriával, miért létezik még az Ottomán Birodalom, hogyan lett kommunista Oroszország, satöbbi..

Egyébként amúgy csak jól példázza a jó alapötlet gyenge kivitelezését, mint ami volt a Sword Art Online és legnagyobb sajnálatomra a GATE anime is.

Sugawara-sama! Sugawara-sama!

Na elmész te a jó…

Akinek van gyomra hozzá az bátran belekezdhet, mert élvezhetőnek élvezhető, de sokkal többet nem várjon tőle, mert majdhogynem akkorát fog csalódni, mint én.

__________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya még nem nézett végig:

Akiba’s Trip:

Elkezdtem, de eddig valahogy sehogyan sem jutottam el addig, hogy befejezzem. A maga őrült módján tetszik és ez a magasról telibeszarom a saját történetemet hozzáállása is elég imponáló, szóval az eddigi tapasztalataim alapján ez is egy szezonöklös, csak éppen a versenytársai lenyomták mémfronton, szóval kétlem hogy több lesz mint egy egyszerröhőgős sorozat…

ACCA: 13-ku Kansatsu-ka

Érdekes volt az alapszituáció és bele is kezdtem, csak valahogy akárhányszor leülnék elé, mindig történik valami. Elmegy az áram, elmegy az internet, átmegy a kutyán a kukásautó, el kell temetni a kutyát, most ne nézzek semmit hangosan mert a húgom minden szaros állatot úgy a szívére vesz mint az Úrjézus… Szóval amint tudok nekiülök, addig hagyom lógni a levegőben és próbálok nem olvasni róla semmit.

Little Witch Academia:

Szinte semmit sem tudok róla, csak a listámon van már mióta, szóval ha tudok nekiülök, aztán meglátom mi lesz belőle.

___________________________________________________________________________________________________

És amire mindenki várt… Amiket Qtya dobott:

Hand Shakers:

Erről ranteltem már egy jó nagyot, hogy az első epizód alapján milyen egy kibaszott ronda, sablonos faszságnak is tűnt, szóval inkább megkíméltem magam a továbbiaktól és végül nem szántottam be magam, hogy tovább nézzem… És ahogy review-okból olvashattam nem is kell megbánnom ezt a döntésemet…

Ezt az egyet a másik 99 helyett…

Fuuka:

Akinek fétise a kemény agykárosodás, annak ajánlom az első részét. Lényegében minden kibaszott klisét belehúztak amit lehet. Enyhén elvont főhős új városba költözik a mostohatestvéreihez, miután a szülei elutaztak otthonról. Az új iskolájába menet belerohan egy hiperaktív kékhajú csaj, akinek sikerül egy bugyit is villantania, majd miután az éppen twitterező srác mobiljáról azt hitte hogy lefényképezte a kényes testtájékot, össze is töri azt a nyilvánosság szeme láttára…

Hát őőő… Egy az, hogy mifelénk ha valaki ilyesmit csinál az a telefon tulajához legitim felszólítás egy kiadós pofonra… Há baszki, 200.000 volt a telefon, te meg egy sejtés miatt összetöröd, amiért más megdolgozik? Egy az hogy úgy öltözöl mint egy kurva, de ha még úgy is viselkedsz, akkor ne csodálkozz hogy kurvaként bánnak veled.

Ezzel a mondattal szerintem sokkal több ember lelki világába tiportál bele, semmint nyugalmat szereztél volna a sajátodnak.

Az én lelkem nyugalmát az hozza el, ha gyűlölhetek más embereket és ők kölcsönösen gyűlölnek engem. Felszabadít a tudat, hogy van akit már csak az irritál hogy egyáltalán oxigénhez jut az agyam.

Őőő… Oookééé…

Egyébként aztán ki nem találod, hiszen a csaj ugyanabba az iskolába jár mint a csávó… Aztán az újra összetöri a telefonját, mert még egy bugyeszos szituáció… Ha a sablonokkal erdőt lehetne irtani, akkor ez egy kibaszott láncfűrész lenne fogak nélkül!

Tehát akkor most lehet vele erdőt irtani, vagy nem?

Lehetne, de ki a faszom fog hozzányúlni egy fogak nélküli láncfűrészhez? Én biztos nem, emiatt nem is vagyok hajlandó folytatni!

___________________________________________________________________________________________________

Összességében elég jól vizsgázott a szezon, de most hogy így a végére érek az egésznek, itt az ideje annak hogy kimondjam, szerintem melyik anime vitte el a szezonkedvenc díját, avagy ami senkit sem érdekel, még engem sem, de hát a feature az feature…

És…

Dobpergés…

KONOSUBA!

Miért pont a Konosuba, ha a sárkányok voltak az évad legjobbjai?

Elég fogós volt a kérdés és sokáig döglődtem is felette, hogy most akkor melyiknek szavazzam meg a jobb rangot. Ugye eredetileg azt hittem, hogy a Youjo Senki minden vitán fölül fog állni, de amint elmerült az Isonzó menti dagoványban, úgy a helyére két nagyon is erős pályázó került.
Szóval végül az alapján döntöttem, hogy hosszabb távon melyik is lesz meghatározóbb és végül… Így lett a Konosuba. Egyrészt a Konosuba sokkal relevánsabb hosszabb távon, mint a sárkánycselédek, ugyanis a kor animéinek legnagyobb baromságaiból űz gúnyt, remélhetőleg valami pozitív irányba mozdítva el ezáltal az írókat. Egy jó komédia több tehetséges írót inspirálhat, mint egy nyugis kis sorozat, amiben nem történik szinte semmi. Így aztán a Konosuba egy hajszállal csak, de megkapja a szezonkedvenc díjat, még ha a szívem szakad is meg Tohru-ék miatt. De a művészet nem ismer könyörületet, ahogy a Konosuba sem és egyértelmű hogy ez a négy idióta hosszabb távon sokkal tovább benne marad az animézők emlékezetében, mint egy semmiből a semmibe tovatűnő, egyszezonos sikersorozat.

Hát ennyi lett volna a téli szezon, amikor elég anyag volt hozzá hogy review-t készítsek belőle… Ugye azért nem folytattam a review írást a legutóbbi után, mert valahogy sohasem jött ki elég friss anime ahhoz, hogy össze is foglaljam őket egy hosszabb írásban, de a mostani télen valahogy a japcsik megtáltosodtak és hát, itt az eredménye.

Szóval lesz tavaszi szezonbeszámoló is?

Neeem! Rohadtul nem, cukorbogaram! Egyszerűen ránéztem a listára és alig látok rajta épkézláb címet. Valszeg a Titánok Hortobágyán kívül mást nagyon nem is fogok nézni, azt is csak amiatt hogy lássam képes lesz e végre túlnőni a hájpot és lesz e benne valami amitől több is lehet az animevilág Transformers-énél…

Én a magam részéről egy időre megint szögre akasztom magamat, persze a Youjo Senki kritikájáig, ahhoz még pihennem kell egy kicsit… Nézzük csak, lassan hajnali négy óra, körülbelül éjfél óta írom ezt a szart… Már többet foglalkoztam ezzel, mint bármelyik házidolgozatommal…

A legközelebbi viszontolvasásig.

Good hunting, Stalker!

8 hozzászólás ehhez: “Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a téli szezon terméséből [2016/17]

  1. Pash Cutter

    Hát… Konosuba… Nekem elég ambivalens a véleményem róla…
    Egy nap alatt végignyomtam az 1. évadot, a 2. évadot és az OVA-t. Én négy részre osztottam a teljes sztori minőségi értékelését, ami részemről a következő:
    – 1. évad közepe, az aligátoros részig. A fejemet fogtam a borzalmas prolihumortól, ide értve az RPG-s elemek rendkívül béna kifigurázását, a bugyilopó mágiát, a szivárványos hányást, a repülő salátákat, Kazuma bénázásait a csajokkal stb. Nekem sok helyen az Irigy Hónaljmirigy világát idézte, így humor fronton. Közel jártam hozzá, hogy elkönyveljem az egészet SZAR-nak.
    – 1. évad, az aligátoros rész után. Itt kezdett felpörögni a sorozat, beindult valami normális cselekmény, és jöttek valamivel jobb poénok. A succubus rész nagyon ott volt, sajnos ezt a színvonalat nem tudták tartani az utána jövő epizódok. Igazából itt sikerült feltornázni az egészet egy KÖZEPES-re.
    – 2. évad. Valószínűleg tanultak a készítők az előző hibákból, mert ha a lapos első epizódot nem veszem figyelembe (pereskedés), egy kifejezetten élvezhető, az 1. évadnál jobb folytatást tettek le az asztalra. Kicsit csiszoltak a karaktereken (itt már sokkal élőbbek voltak, mint az 1 évadban), normálisabbak voltak a sztorik, és több poénon is tudtam hol mosolyogni, hol nevetni. Kifejezetten jól sikerült részek a Darkness kiházasítása, a fürdővárosban lévő vallási bonyodalom, a maszkos alvezérrel való harc. A végén volt egy jó csavar, ami által kiderült, hogy a HAPPY END nem is annyira HAPPY END (a spoiler miatt nem lövöm le). Erre rámerem mondani, hogy JÓ volt.
    – OVA: Ha jól tudom, az OVA-t a 2. évad után készítették. Nálam simán tekinthető az egész sztori befejezésének. A rajongói (vannak bőségesen) találgatják, hogy lesz-e 3. évad, ölre is mennek egymással. Hiszen nem győzték le a Démon Királyt, akkor biztos lesz folytatása. De hát ez egy paródia, és az OVA szerintem méltó lezárása is lenne az egész történetnek. Kazuma ki is jelenti a túlvilág kapujában, hogy NEM MEHET VISSZA! Mindenesetre ez is egy jó epizód volt, tudtam rajta nevetni, JÓ volt.

    Igazából 3 problémám volt vele:
    1, Időnként megpróbálta magát komolyan venni, ami egy paródiánál kifejezetten rossz stratégia. Ez jól előjött a Mozgó Erődös és a fürdővárosos résznél.
    2, Ez is azon fantasy animek közé tartozik, ami nem merészeli kiiktatni a főbb karaktereit (líraian fogalmazva: elengedni a szereplői kezét). Gondolok itt arra, hogy nem hal meg senki a csapatból. Ez nem csupán ezt az animét jellemzi, gondolok itt a Pandora Hearts-re vagy a Trinity Blood-ra. Miért izguljak egy harcoló karakterért, ha tudom, úgy is megéli a másnapot?
    3, Ez sem merte átlépni a hárem animék által állított szabályokat. Mondjuk már az 1. és 2. évadban egyes jeleneteknél, meg az OVA-ban rámenősebb volt Kazuma, ágyba nem vitt senkit, mert azt a hárem animékben TILOS, le van írva a Hárem Animék Nagykönyvében.

    Karakterek: a KonoSuba-ban egyes fő karakterek kedvelhetőek, egyes fő karakterek utálhatóak, egyes fő karakterek pedig közömbösek voltak… Ha már utálható karakter, akkor Aqua arroganciával, infantilizmussal, hisztériával, alkoholizmussal, nárcisztikussággal kevert személyisége kifejezetten irritáló, bicskanyitogató volt.

    Vagyis ha osztályoznom kellene a teljes Konosubát (mindkét évaddal és az OVA-val):
    10/6 (szerintem ez egy kommersz, középszerű darab)

    Ricz nagyon utálja! 😀

    Válasz
    1. Dr.Qtya von Disznósajt

      Hárem animének nem mondanám, mivel Kazuma a néhai a szexuális vonzalmon kívül semmit sem mutat a karakterek irányába és semmilyen romantikára hajazó dolgot nem erőltettek bele, ami arra utalna hogy több lenne a karakterek között puszta barátságnál, tehát ezt a hárem dolgot szerintem ki is zárhatjuk és az anime is folyamatosan poénra veszi. Egyébként többször is utaltak rá hogy rendszeresen jár kurvázni (csak ugye korhatár, ezt nyíltan nem lehet kimondani), tehát végképp nem értem hogy honnan vetted hogy nem visz ágyba senkit 😀
      De ott van még, amikor Kazuma kimondja, hogy Aqua-nál borzalmasabb női főhőst elképzelni sem tudna.
      Aqua esetén én bírom ezt a személyiséget, mert személy szerint herótom van a tökéletes női karakterekből és a Tsunderékből úgy istenigazából… Áh, érted, “isten”igazából!
      Nekem egyébként valahogy élőbbnek érződik, hogy iszákos és egy rohadt szemétláda és végképp nem tudom hogy neked ebben mi a probléma, mert ehhez a karakteréhez végig tartja magát és a követőin keresztül is lehet látni, hogy nem csak egyszeri poén kedvéért lett ez bedobva, hanem valóban van mögötte történetépítés, amit az átlagos fantasy-k rendre elfelejtenek.

      Story-építés alatt gondolok például arra, hogy rendesen vannak visszatérő gag-ek a sorozatban és nem csak egyszeri szkeccsekkel dobálóznak, miközben a válladon ülnek és elvárják hogy röhögj a semmin. A karakterek pedig sohasem esnek ki a jellemükből, vagy hoznak jellemükkel tökéletesen ellentétes döntéseket, ami külön piros pont.

      A főhőst pedig rendre kinyírják amúgy, csak ugye Aqua folyton visszahozza az életbe. Ahogy én tudom ez pont annak a kifigurázása, hogy a nagyátlag animukban általában sebezhetetlen fasz a főhős, aki nem hal meg még ha szét is tépik, itt viszont Kazuma már abba belehalt, hogy leesett a fáról és kitörte a nyakát, semmi érdemleges nem történt. Aqua meg ugye egy istennő, csak visszahozza az életbe állandóan.
      Meg igazából kit nyírjanak ki? Ez egy optimista hangvételű paródia, tehát totális irrelevancia hogy az a baj hogy nem hal meg senki. Ha egy dark-os(nak tűnni akaró) tucatsorozat lenne, akkor megérteném ezt a problémát, de basszus ez az egész sorozat egy hatalmas vicc! Majd pont ebben kezdjenek el embereket ölni? Azért ne kezeljük már úgy magát a halált, mintha mindenhova rendre be lehetne illeszteni, pláne nem egy vígjátékba.

      Amúgy a Démonkirályt nem kéne legyőzni, mert rohadt nagy arc. Nem tűnt fel? A mohawk frizurás csávó az 😀

      Nekem amúgy pont az imponál az egészben, hogy nem tolja túl magát és pont ez teszi nagyszerűvé.

      Egyébként a skillezésen és a fantasy paródián mit magyarázzon el többet? Épp az a vicc az egészben hogy rettenetes, azért ha a tucatfantasy-k nem tudnak jobbat csinálni, akkor majd pont a paródiának kell? Mondjuk még így is jobban boldogulnak, mert ugye mi Kazuma képessége? Magasabb a szerencséje és az intelligenciája és soha nem látni seggből előhúzós óriási tűzlabda spell-eket, meg oda nem illő képességeket. Magasabb a szerencséje, vagyis nagyobb eséllyel lő crit-et íjjal (benne van ez is).

      Válasz
      1. Pash Cutter

        “Hárem animének nem mondanám…”
        Az OVA szinte csak a hárem részét járja körbe, a fojtónyakörves sztorival.
        Persze, romantika nincs a sorozatban, csak egy enyhe (?) szexuális érdeklődés. Eris az egyedüli, akivel kapcsolatban megfogalmazódik Kazumában az ideális társ gondolata – de azt a szálat nem erőltették túlságosan.

        “Egyébként többször is utaltak rá hogy rendszeresen jár kurvázni”
        A succubus bordélyra gondolsz? Igen, az nekem is megvan.

        “Aqua esetén én bírom ezt a személyiséget, mert személy szerint herótom van a tökéletes női karakterekből”
        Természetesen én sem a Teréz Anyát keresem a női karakterekben. (Sőt, engem is irritálnak, pl. a dél-koreai történelmi szappanoperák nagyon jóságos, nagyon becsületes, nagyon okos, nagyon hűséges hősnőitől gyomoridegem van.) A kedvenc női karaktereim között is vannak szép számmal olyanok, akik erkölcsileg nem éppen feddhetetlenek, mint pl. Excel (Excel Saga) és Tomoko (Watamote). De Aqua nekem nagyon nem jött be – talán azért, mert volt szerencsém ismerni ilyen istennő-komplexumos borzadályokat.

        “Nekem egyébként valahogy élőbbnek érződik, hogy iszákos és egy rohadt szemétláda és végképp nem tudom hogy neked ebben mi a probléma, mert ehhez a karakteréhez végig tartja magát és a követőin keresztül is lehet látni, hogy nem csak egyszeri poén kedvéért lett ez bedobva, hanem valóban van mögötte történetépítés, amit az átlagos fantasy-k rendre elfelejtenek.”
        Jó, azért az plusz pont az animének, hogy tényleg szépen le volt vezetve, miszerint amilyen az istennő, olyanok a hívei. Igazából a sorozat ugyanolyan ellenszenvesnek mutatta be mind Aqua-t, mind a követőit (így magát a vallást). Jól kidomborodott az egésznek a korruptsága… Igen, voltak a sorozatnak ügyes húzásai, ez is az egyik. Mondjuk én közben olvastam rajongói kommenteket is, innen-onnan, és sokan írták (főként lányok), hogy ő az egyik kedvenc, örülnének egy ilyen barátnőnek, tudnak vele azonosulni… (Jaj, rajongói kommentek! 😛 )

        “A főhőst pedig rendre kinyírják amúgy, csak ugye Aqua folyton visszahozza az életbe. Ahogy én tudom ez pont annak a kifigurázása, hogy a nagyátlag animukban általában sebezhetetlen fasz a főhős, aki nem hal meg…”
        Ezt is elismerem.

        “Amúgy a Démonkirályt nem kéne legyőzni, mert rohadt nagy arc. Nem tűnt fel? A mohawk frizurás csávó az”
        Nem tűnt fel. 😀 Jó, egy nap alatt daráltam le a két évadot és az OVA-t. Előfordulhat, hogy elsiklottam néhány dolog fölött.

        “Egyébként a skillezésen és a fantasy paródián mit magyarázzon el többet?”
        Azért időnként kilépett a paródia keretei közül…
        Oké, figyelj, elismerem az erényeit. Elszórakoztatott, kikapcsolt, ennyi – és többet nem adott. Az igazat megvallva, én jobban szeretem, ha egy paródia a nevettetés mellett intellektuálisan is képes megmozgatni, ahogy azt tette nálam az Excel Saga, a Space Dandy és a Haiyore! Nyaruko-san. A Konosuba ezt nem tette. De ez talán nem is baj, mert ami jól áll neki, az a tömény hülyeség, és amikor komolyba akar átmenni, (kevés alkalommal, szerencsére), az már nem működött nálam – gondolok itt a Mozgó Erődre, ahol kevesebb humorral és több komolysággal operált, vagy a fürdővárosos rész, ahol megpróbált egy kemény(nek látszó), de nem túl eredeti kritikát megfogalmazni az önmagából kifordult vallásról (amire egyébként az SZDSZ és az SZDSZ utódpártok vallásellenessége után egyre kevésbé vagyok vevő). Ez tényleg akkor ütött, amikor megmaradt hülyeségnek, lököttség-dózisnak. Avagy nekem egyszeri megnézésre elment, és többet nem is nyújtottak, mint pl. a Leslie Nielsen filmek.

        Válasz
        1. Dr. Qtya von Disznósajt

          1. Még mindig nem hárem anime. Az OVA amiről beszélsz egyébként az első és a második évad között játszódik, a második évadé még nem jött ki. Egyébként nem tudom, ugyanazt az animét néztük? 😀 Csak mert az OVA pont arról szól, hogy Kazuma meghasonul magával, ugyanis rájön hogy csak egy kanos köcsög. A hárem kereteit meg nem tudom mire érted. Szexuális kontakt? Basszus, ott rázza a faszát Megumin előtt, mi többet akarsz? 😀 Freud féle szexuális irigységet? 😀 Ez egy paródia, basszameg, nem egy elvont Seinen, szállj már le arról hogy van hárem vonal. Pont annyira veszik komolyan mint bármi mást az animében: Semennyire 😀

          2. Igen, én is ismerek ilyen nőszemélyt sajnos és valahogy tökéletesen boldog vagyok, hogy nem akarták beletuszakolni hogy valami rejtett sérelem, vagy gyermekkori bántalmazás miatt ilyen (animék 99%-a), egyszerűen csak egy fasz, de akkora hogy még a saját hívei sem hiszik el hogy ő lenne az istennőjük és kész, téma lezárva. Ez a karaktere, ehhez íródik minden más, mit akarsz még tőle? Az hogy sokan waifu materialnak választják pedig… Meh, a legtöbb kis kanos köcsög csak tudni akarja hogy tényleg nem visel e bugyit, mert nekik az intellektuális szórakoztatás szintje itt megakad és pont annyira élvezik ezt a sorozatot, mint mondjuk Asterisk!-et… Jézusom, az a szar…

          3. Vallási korruptság? Őőő… Max a pénzegyházaké és a szektáké, mint az Őrtorony, vagy a Szcientológusok. Többször is szerepeltek például Eris hívők, akik rendesen voltak. Mint az elején a szerzetes, aki annak ellenére megszánta őket pénzel, hogy Aqua-t a rivális istennő papnőjének hitte. Az SZDSZ vonalat meg mit kevered bele? Vallási kritikát max olyantól kell komolyan venni, aki életében egyszer már járt is templomban 😀

          4. A démoni erőd komolyan volt véve? Basszus, azért csak azzal fenyegetett hogy ha felrobban megöl egy egész várost. Mondjuk pont annyira vették komolyan, mint amennyire egészséges volt, aztán az is átfordult egy faszságba. Nem tudom, hogy te hogy láttad, de én sírtam a röhögéstől amikor megtalálták a gépet építő mágus naplóját és kiderült hogy az egész csak azért létezik, mert a hülye fasz elfelejtette hogyan kell leállítani 😀

          5. Haiíore! Nyaruko-san igényes paródia, míg Leslie Nielsen egyszer nézős? Oké, mindent értek, legyen inkább neked igazad, jobban járunk úgy.

          (Rövid magyarázat: Qtya nagy rajongója Leslie Nielsen-nek és Lovecraft-nak is, így egy lapon említeni pont a Paródiák császárát és az egyik legelbaszottabb japán adaptálását a modern okkult és horror zsáner legzseniálisabb alkotójának… Maradjunk annyiban, hogy nem túl jó ötlet. – Írta: A már lehiggadt Qtya)

          Válasz
          1. Pash Cutter

            Öö… most kaptam egy virtuális pofont? Vagy mi?
            (Mivel sértettem meg Otya-t? – gondolkodik magában Pash Cutter)
            Izé…

            “Oké, mindent értek, legyen inkább neked igazad, jobban járunk úgy.”
            Hoppsz…! Egy szaros magánvéleménnyel sikerült megsértenem Dr. Qtya von Disznósajt professzort, a Magyarországi Animeegyetem Esztétika Tanszékének dékánját. Én kérek elnézést, Professzor Úr! Kérem, ne vésse be az 1-est! 😛

            (És most én is lehiggadtam.)

            Egyébként csak annyit mondtam, hogy már felnőtt korban nekem nézhetetlenek a Leslie Nielsen filmek, nem azért, mert ilyen vagy olyan a minősége (nem alkottam róla értékítéletet), csak már számomra élvezhetetlen az a fajta humor, amit még gyerekként élveztem. (Kinőttem volna? Hmm…) Kamaszkorom nagy kedvence volt amúgy L.N., a Csupasz pisztolyt is rongyosra néztem még gimis hülyegyerekként. Még véletlenül sem ütköztettem a L.N-filmeket meg a Haiíore! Nyaruko-san-nal. Mindegy, adj még a számba olyat, amit véletlenül sem mondtam… 😛

            AKKOR HOGY JÖTT SZÓBA A Haiíore! Nyaruko-san?

            Úgy, hogy a Nyaruko-t ütköztettem a Konosubával. Nem a Leslie Nielsen-filmekkel. A Nyaruko-ra egyébként Ricz hívta fel a figyelmem, aki szintén ütköztette egymással a Nyaruko-t és a Konosubá-t, a Nyaruko javára. Nekem is jóban bejött a Nyaruko, mint a Konosuba. (Bár, mint Lovecraft-paródia, tényleg elég gyenge. De ha romantikus vígjátékként nézem, akkor szórakoztató – pl. számomra. De tagadhatatlan tény, a Lovecraft-univerzumhoz semmit nem tett hozzá.)
            https://peter1989.wordpress.com/2016/07/12/hogyan-ne-legy-youtube-celeb/#comment-23066
            Hozzáteszem, én még kifejezetten gyengéd voltam a Konosubá-val Ricz-hez képest, mert nálam kijött ez az egész úgy, mint egy egyszer nézhetős, szórakoztató darab, aki kikapcsol egy kis időre, még akkor is, ha korántsem egy hibátlan alkotás, míg Ricz levezette, hogy mivel a poénok neki nem jöttek be, a Konosuba szar.
            https://peter1989.wordpress.com/2016/07/12/hogyan-ne-legy-youtube-celeb/#comment-23059
            https://peter1989.wordpress.com/2016/07/12/hogyan-ne-legy-youtube-celeb/#comment-23062
            Ízlések és pofonok!

            “legyen inkább neked igazad”
            Ez most mi akar lenni? Konfliktus-megoldás?
            Két ember ütköztette a véleményét. Nem értenek egyet. Ennyi történt, semmi több. De tényleg ne beszéljük túl, amit már megbeszéltünk! Megyek is, a “műveletlenségemért” pedig én kérek elnézést! 🙂
            Na, de nem vagyok az ellenséged! Sok értelme nem is lenne a fakardozásnak. 😀

            Ui.: Amúgy tetszettek a kritikák, amiket a METRO- és a STALKER-könyvekről írtál. Remélem, lesz még hasonló könyvkritika.

          2. Qtya Von Disznósajt Szerző

            Röviden mivel: Leslie Nielsen és Lovecraft is nagy kedvencem, azért úgy bedobni a Nyaruko-t ezek mellé nem tesz túlzottan jót a vérmérsékletemnek, főleg hogy L.N. volt a paródiák császára, elég a Nagyon különleges ügyosztályra, a Csupasz Pisztolyra, az Airplane-re, vagy bármi másra gondolni, amik valahogy tovább élnek mint a filmek amikre alapulva elkészültek. Az hogy te kinőttél belőle… Nem tudom, anekdotákkal nem szeretek érvelni mert hibás meglátásokat is tükrözhet és egy ember által átélt élmény nem tükrözi az egész tárgyat. Ez a fajta érvelés pedig szakmaiatlan, még ha csak hobbiból is ír az ember kritikákat.

            Egyébként a Nyaruko-val egy bajom van, hogy rohadtul nem Lovecraft-ot kellett volna benyúlni hozzá. Igazából annyira semmi köze hozzá, hogy kibaszottul lehetett volna generic story-ja is, viszont ettől, személy szerint, engem csak elborzasztott és valahogy jogosabbnak érzem tőle Truman döntését és azt a két atombombát. De ez személyes vélemény, bár ha kritikát írnék belőle se változtatnék rajta sokat.

            “Hoppsz…! Egy szaros magánvéleménnyel sikerült megsértenem Dr. Qtya von Disznósajt professzort, a Magyarországi Animeegyetem Esztétika Tanszékének dékánját. Én kérek elnézést, Professzor Úr! Kérem, ne vésse be az 1-est! 😛”

            Ezzel most el akartál érni valamit úgy igazán? Mert személyeskedni bárki elkezdhet, ezért mondtam hogy inkább hagyjuk a dolgot mert semmi kedvem erre a szintre süllyedni. Látom neked nincs vele problémád, de a magam részéről inkább kihagyom.

            Ricz pedig azt gondol róla amit akar, nem kell mindenben egyetértenünk. Ha neki nem tetszik, akkor lelke rajta, nem fogom ettől kevesebbe nézni a sorozatot, ahogy őt sem.

            Egyébként vélemények ütköztetése… K. Igazából nekem ez addig tartott, amíg bemondtad hogy L.N.-t nem bírod, innen már teljesen fölösleges lenne ütköztetni bármit is, nem sülne ki abból semmi jó, mert azt csak nem várhatom el hogy kezd el szeretni, ahogy te sem hogy én kezdjem el megutálni. Szóval szerintem igen, legyen inkább neked igazad és hagyjuk ezt a vitát, mert tudom hova futna ki ez az egész.

          3. Pash Cutter

            Fáradt vagyok… És ha fáradt vagyok, könnyedén kerülök olyan konfliktusba, amibe nem kéne…

            „Egyébként a Nyaruko-val egy bajom van, hogy rohadtul nem Lovecraft-ot kellett volna benyúlni hozzá. Igazából annyira semmi köze hozzá, hogy kibaszottul lehetett volna generic story-ja is…”

            Oké, egyetértek a véleményeddel (mármint ezen részével). Magam is belátom. Nehéz lenne vele vitatkozni. Sőt, igazából tényleg műveletlenség volt a részemről bedobni a Nyarukot, együtt említeni egy tényleg olyan mesterművel, mint mondjuk az Excel Saga. Jóval tisztességesebb lett volna, ha a készítők készítenek egy saját galaxist, amibe elhelyezik a szereplőket és a cselekményt. Simán elmenne, mint a love story, sci-fi és fantasy zsánerek paródiája – ha nem akartak volna Lovecraft-hoz nyúlni. Nem is értem, miért nyúltak hozzá a Lovecraft-életműhöz, hiszen nem tettek hozzá érdemben semmit.

            Jó, oké, műveletlen voltam a Nyaruko említésével, bár nem a Leslie Nielsen-dolog miatt. (Leslie Nielsen-t, mint színészt, én is nagyra tartom. Mellesleg készült a szereplésével egy természetfilm is, az is zseniális.) Elég gyenge pillanat volt a részemről a Nyaruko-t egy lapon említenem egy Excel Saga-val. Vannak ilyen gyenge pillanataim.

            Vagyis nincs nekem igazam. A Nyaruko, azzal, hogy hozzányúlt Lovecraft-hoz, tényleg problematikus animé-vé vált. Ahogy mondani szokták nálunk: én voltam a fasz…

            Én kérek elnézést!

            (Egyébként a Nyaruko és a Lovecraft kapcsolatát épp most beszéltük meg Ricz-zel, és azért ő is adott egy korrekt választ.
            https://peter1989.wordpress.com/2016/07/12/hogyan-ne-legy-youtube-celeb/#comment-23334
            Ricz egyébként jó arc, még annak ellenére is, hogy nem értek vele mindenben egyet.)

            „Mert személyeskedni bárki elkezdhet, ezért mondtam hogy inkább hagyjuk a dolgot mert semmi kedvem erre a szintre süllyedni. Látom neked nincs vele problémád, de a magam részéről inkább kihagyom.”

            Lehet, hogy ott van köztünk a félreértés, hogy az a bölcsészkaros közeg, ahonnan én jöttem, általában ez a „Legyen neked igazad” egy olyan gúnyos odamondás, amivel burkoltan „műveletlennek” bélyegezték az embert. Teszem azt, ha valaki meg akarta magyarázni, hogy nem is olyan bravúros és zseniális az a piedesztálra emelt posztmodern szerző, könnyedén megkaphatta a „legyen neked igazad”, ami egyrészt jelentette, hogy ezzel az emberrel nem érdemes a vita, másrészt, hogy műveletlen fráter. (Jó közeg volt, mert pl. én egyesek szemében azért voltam „műveletlen”, mert nem olvastam Esterházy Pétert.) Én egy ilyen közegből jöttem, lehet, hogy kicsit nyomokat hagyott bennem, rajtam. Aztán később, amikor megérkeztem a fantasy és anime szubkultúrába, sajnálatosan ez a fajta mentalitás visszaköszönt többeknél. (Animés körben pl. az Elfen Lied-es témánál.)

            Lehet, hogy félreértettem. Mostanában elég rohanós az életem, fáradt is vagyok. Ha félreértettelek, akkor sajnálom, és bocs!

            „Szóval szerintem igen, legyen inkább neked igazad és hagyjuk ezt a vitát, mert tudom hova futna ki ez az egész.”

            Amúgy nem is tudom, miben van igazam. Mert a Nyaruko-t és Leslie Nielsen-t nem ütköztettem egymással. (Vagy tényleg úgy jött ki?) Szerintem paródia-fronton teljesen más stílusban nyomja a kettő.

            Az állításom ennyi volt csupán…

            „Az igazat megvallva, én jobban szeretem, ha egy paródia a nevettetés mellett intellektuálisan is képes megmozgatni, ahogy azt tette nálam az Excel Saga, a Space Dandy és a Haiyore! Nyaruko-san.”

            De tényleg ostobaság volt a mondat. Mert a Nyaruko annyira nem intellektuális, hanem inkább az akar lenni, kevés sikerrel. És nem említhető egy lapon egy Excel Saga-val – mégis megtettem. Jajj nekem!

            Később tettem róla egy másik állítást, hogy engem jobban elszórakoztatott a Nyaruko, mint a Konosuba. Ezt most is fönntartom. De ez egy szubjektív megélés.

            Szerintem ne csépeljük agyon a témát. Sajnálom, hogy félreértettük egymást. Mindenesetre biztos fogok még olvasni tőled cikkeket, mert a METRO- és STALKER-kritikáid jól megírtak, stílusosak, élvezetesek és szórakoztatóak, mondhatni, zseniálisak voltak. Több intellektus volt bennük, mint a Nyaruko-ban. 🙂

          4. Qtya Von Disznósajt Szerző

            Oké, egyezzünk ki abban hogy elbeszéltünk egymás mellett. Nincs azzal semmi probléma, bár továbbra is fenntartom hogy a Konosuba-ban messze több effort van mint bármelyik paródiában amit eddig láttam. Ritkán látni olyat, hogy egy stúdió ennyire törődik az adaptált művel, bár ahogy tudom a rendező egy nap alatt kiolvasta az összes addig kiadott Light Novel kötetet, így nem is csodálkozom rajta. Ha valamiben ott van a valódi lelkesedés és nem csak alibiznek mint a legtöbb sorozat legyártásánál, azt valahogy jobban bírom élvezni. Pont mint a “Dokik”-at, ott is látszik hogy a stáb gyakorlatilag nem is munkaként élte meg a forgatást, hanem bementek szórakozni és még pénzt is kaptak érte.

            Egyébként várjad, kijött egy új Stalker könyv és az előrejelzések alapján RAGE lesz belőle megint… jaaaj…

Hozzászólás navigáció

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.