Szárnyas ‘s Lazacvadász: BaoBao

Ismét eltelt egy negyedév, ideje valamit újra lerögzíteni a gasztro-utazó olvasóknak, meg annak a bizonyos utókornak. Első és eddig utolsó ízvadász bejegyzésem vegyes fogadtatásban részesült, túlnyomórészt az étteremlánc munkatársai részéről. Azóta azonban biztosított róla az univerzum, hogy én vagyok helikopter: minden lebeszélésem ellenére másik kolléga is végigkóstolta mind a 24Phogást (jaj), és ő is megállapította, hogy a menü íztelen és olajos. Szóval zakatolunk tovább, amíg ki nem tiltanak minden pesti étkezdéből.

Rég nem látott ismerősömmel találkoztam, és javaslata mentén a Momotaroba mentünk volna ramen-ezni. Aki nem hallott még a Momotaroról, írja be a gugliba, hogy „budapest ramen” és az első 10 találat lesz.

Történt azonban, hogy a hét elején felajánlott nekem a Facebook egy kósza blogpostot, mely kerek-perec a tömény valósággal indított: a Momotaroban igazán jót enni zsákbamacska, mert hogy aznap hogyan sikerül az a bizonyos távol-keleti húsleves, erősen a szakács lelkivilágán múlik. Talán csirkecsontokból meg lehet jósolni, de gondolom azt is belefőzik.

Ennek fényében az említett blogbejegyzés arra vállalkozott, hogy összegyűjtse Budapest TOP4 legjobb ramen helyét. Ne kérdezzétek miért pont négyet, de az már intő jel lehetett volna, hogy a négyből két helyen akkor árulnak ráment, ha épp olyanjuk van, a negyedikről pedig még a kép is borzalmasan nézett ki. Vagy csak az én mimóza lelkem hány epét attól, ha konzervkukoricát is főznek abba a fránya levesbe?

ramenka ramen vilagevo

Maradt tehát a Baobao a Bazilika mellett, főleg mert ez volt a legközelebb. Emlékeztem én, hogy a Sas utca nem a munkásréteg promenádja, de a gondolat hamar kikristályosodott mikor csak Porschék, Maseratik és Q7-esek gurultak el mellettünk. Igyekszem mellőzni a vérbeli magyar rosszmájúságot, de biztosra veszem, hogy a Gucci táskás szöszi pinák a mitfahrer ülésen ezen járművek cseregaranciás szériatartozékai. Mindenesetre mikor láttam, hogy az étterem teraszáról zavartalan kilátás nyílik a kivilágított Bazilikára, tudtam, hogy a tárcám csak egy prémium kategóriás síkosítóval fogja átvészelni ezt az estét.

Aggodalmamat némileg enyhítette a Dolph Lundgrenre gyúrt pincérünk által hozott, általános iskolai technikaórák munkalapját idéző étlap. Ramen kétfajta, kínai és ja(p)pán (értsd japán), ár 1890Ft. A japán importsör annál durvább: Asahi, Kiri ichiban, Sapporo – mind 1200Ft per pohár. Így maradtunk a 600Ft/korsós noname csapolt sörnél, mely meglepő módon isteni jó volt, bár ránézésre 3 decis pohárban hozták. A vége 3000Ft lett fejenként, mely hallatán lehet valaki a szívgyógyszeréhez nyúl, de sajnos ennél durvább dolgok is történnek a pesti éjszakában.

Említett korsó (pohár) sörünket hamar megkaptuk, majd 20 perccel később a kísérő helyett előétellé degradált sertés gyozánkat is. A gyozát nagyjából úgy tudom leírni, hogy derelye méretű gőzölt tésztabatyu a sertés olyan részeivel töltve, melyről jobb nem is tudni. Alapból fűszeres, de adnak hozzá fűszeres olaj mártogatót is. Egy IFA pótkerék méretű tálcán hoztak egy autentikus kínai ételdobozt, abban árválkodott 3 darab. A látványnál csak én voltam szomorúbb, mikor megkóstoltam, mert hogy ilyen rosszat szerintem sosem ettem még.

Hiába az étterem kiemelt specialitása, a tészta és a benne lévő állati maradványok is kicsit nyersnek érződtek, a fűszerezés is inkább volt tolakodó. Azt az egyet valahogy lenyomtam, a maradékot meghagytam ismerősömnek. Így is kerekedő szemekkel öblögettem a sört utána, hátha az majd lent tartja a fenevadat, és mindenfajta erdei állatot, melyet maga mellé toboroz odalent.

Érdekes mód az éhségem megmaradt, így nem különösebben esett jól az újabb 30 perc a ramen érkezéséig. A kép nem teljesen egyezett az eredeti bejegyzésben látottakkal, de ránézésre minden fontos alkatrész a készlet részét képezte. Volt itt lé, pépesre főtt sertéshús, udon tészta, (alien) tojás, bambuszrügy, brokkoli, algalap. Kinézetre tehát minden klappolt, de a probléma megint csak a belbeccsel, az ízvilággal volt.

A lé nem tudott kitörni a „nagyi vasárnapi húslevese megbolondítva szójaszósszal” téveszméből, melynél optimális esetben a ramen sokkal több. Ez azonban jellegtelen volt, és ez rányomta a bélyeget, sőt enyhe mellékízt is adott a többi, amúgy közepes színvonalú összetevőnek. A hús kicsit túl is főtt, a tészta túlságosan elnyomta a zöldségeket, az alga így laponként nekem túl tömény volt. Végül nem is bántam, hogy az adag alulról súrolta az átlagost, ennyi bőven elég volt a történetből.

A távozáskor kapott ajándék szerencse sütim szerint „A kedvességedet majd meghálálja az élet”. Ezután átmentünk a szomszéd utcában lévő Jack’s Burgerbe, hogy elnyomjam valamivel a vacsoránk ízét.

Nem akarom felhozni, hogy bezzeg Németországban, de bezzeg Németországban olyan rament ettem nyár elején egy semmi kis japán bisztróban, hogy már az is szentségtörés, hogy ugyanebben a cikkben megemlítettem.

Mindenesetre a tanulság, hogy egy szavát se kell elhinni a sok önjelölt internetes étteremkritikusnak. Csakis a házi csapolt sörük miatt, én a BaoBao-t 1/5 wasabi golyóra értékelem.

13 hozzászólás ehhez: “Szárnyas ‘s Lazacvadász: BaoBao

  1. balaaz

    Már épp ott tartottam, hogy felhagyok ennek az oldalnak a látogatásával, de most emlékeztettél rá hogy hébe-hóba te is írsz ide.

    Válasz
    1. Kvakond Szerző

      Nem, de onnan van a kukoricás rámen kép, amit fikáztam. Nem mondom, hogy útba esik, de ha egyszer arra járok…

      Válasz
  2. xx18Rolandxx

    Ezért veszem én inkább azt az előrecsomagolt rámentésztát amit csak meg kell főzni és saját magad rakhatod hozzá a további feltéteket habár azért egyszer én is megkóstolnék egy igazi ráment. MO-n szinte nincs is olyan hely ahol jó ráment vagy japán kaját lehetne kapni ha meg mégis van akkor az piszok drága. Jómúltkor felmentem a pesti Fuji Étterem honlapjára, na ott aztán van minden ami szem-szájnak ingere de meg is kérik az árát a fogásoknak.

    http://www.fujirestaurant.hu/

    MO-n inkább a hamburgerezők meg a pizzázók mennek nagyon. Itt nálunk Ajkán is volt egy nagyon jó hamburgerező ,sokat jártam oda aztán egy nap átalakították Kebabossá :”(

    Visszatérve a témához örülök hogy anyám szeret kísérleti alapon főzögetni,már megtanult jónéhány kínai fogást házilag is megcsinálni. Amúgy lesz még valamikor Kvakond Főzőcskézik rovat?

    Válasz
    1. Kvakond Szerző

      Fuji egyik (volt?) szakácsát ismerem szegről-végről, csupa jót hallottam a helyről. Az igazán durva a Nobu, ott a szóbeszéd szerint 15-20 ezer forint fejenként egy vacsora.

      Gondolom lesz még főzőcske rovat, de mostanában csak olaszos kajákat főztem, ha egyáltalán.

      Válasz
        1. Csatacickány

          Felszolgáló és minden ami vele jár. Így rendbe tartom a környezetet és segítek ahol tudok

          Válasz

Hozzászólás navigáció

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.