2013 Őszi Anime Szezon 1.5: My Little Blazblue Rant

Itt a folytatás, futurisztikus fantasy sorozatok hasonló témára. Egyszerre rögtön négy darab.

Machine-Doll wa Kizutsukanai

Machine-Doll_wa_Kizutsukanai

Avagy házi szabad-fordításomban “A törhetetlen robobaba”.

Ez az alternatív századforduló, ahol a mágiát gépezetek mozgatására használják, így az első dolog amit építenek az természetesen egy futószalagnyi cuki japán maid. Ráadásul a címszereplő robot-baba, Yaya, aki eltörni nem képes, őrülten szerelmes fiatal varázslótanonc gazdájába, tehát elmondhatjuk, hogy a készítők egészen új kontextusban igyekeznek legitimálni a guminőnkkel folytatott házas életet. Mondjuk a távol-keleten ennek amúgy is hosszan gyökerező hagyománya van.

Yaya és gazdája, a Japánból Európába kerülő Raishin célja a királyi akadémia battle royale varázslóversenyének élére törni, hogy bosszút állhassanak Raishin családjának orrgyilkosán.

Nem fecsérelnék fölöslegesen szavakat a történet alapmotívumaira, millió hasonlót láthattunk már, olykor Jean-Claude Van Damme-mal a főszerepben. A törésbiztos robobaba azonban egész tűrhetően kerüli a szokásos csapdákat, melyekbe 8-ból 10 anime bele szokott esni: a szereplők csak mérsékelten idegesítőek; a főszereplő páros nem abnormálisan erős, de a padlót sem törlik fel velük folyton; a fanservice jelen van, de nem próbálnak belefojtani, mint a szezon néhány korábban bemutatott sorozata. A CGI hagy kívánni valót maga után, és a karakterdesignt se nevezném szépnek, de legalább egyedi.

Továbbá a élethosszig tartó garanciával rendelkező mechanikus báb büszkélkedhet a szezon legjobb Endingjével: http://www.youtube.com/watch?v=QWZKQIiYeLo

Végtelen átlagos, de szórakoztató. Gyenge 7/10.

Strike the Blood

Strike the Blood

Avagy a “Csapj a vérbe!”. A közeli jövőben a mágia és technológia keveredik, és a démonok és más mitikus lények kényes harmóniában élnek az emberekkel egy mesterséges szigetcsoporton. Azzal kapcsolatban mondjuk az alkotó percenként megcáfolja magát, hogy akkor most csak itt élnek emberek és démonok együtt vagy máshol is.

Lényeg a lényeg, volt 3 nagy hatalmú ősvámpír, akik felosztották maguk között a világot a nagy harmónia közepette, de a Twitteren azt pletykálják, hogy most felbukkant egy negyedik, aki veszélyezteti a balanszt. Ez lenne főhősünk, aki természetesen középiskolai diák, mert el kell adni a könyvet a célközönségnek. Ami viszont fontosabb, hogy van egy háreme. Vagy ha még nincs, majd lesz. Hiszen hősünket olyan szervezetek fiatal nő tagjai lengik körül, mint az Oroszlánkirály Egyesület és a Fekete Halál Császár Népfront (esküszöm így hívják őket, nem én találom ki).

A sorozatot a vegyes előmenetelű, bár számomra többnyire kedves Silver Link készíti, és lényegében egy minden szempontból gyengébb és butább To aru Majutsu no Index. Túl sokat markol a történettel, melybe belekever lotharingiai kígyót, békát, és ráadásul magának se vallja be igazán, hogy egy hárem. Nem mérhetetlenül primitív hárem, de hárem. Csak annak mind a főszereplőt, mind a lányokat tekintve roppant felejthető.

Az egyedüli, ami alapján emlékezetes maradhat, az a Highschool of the Dead Openingjét is jegyző Akeboshi Rockets performansza. Nézhető, de középszerű. Erős 5/10.

Tokyo Ravens

Tokyo Ravens

A történet egy alternatív jelenben játszódik, ahol a világháború végére a mágiát harcmodorrá fejlesztették. (És CGI robotokat mozgatnak vele.) A nagy múltra tekintő tszucsimikádó család leszármazottja Tsuchimikado Harutora, aki simán indulhatna a leghülyébb nevű főszereplő díjért. Tavaszi tigris lol.

Szóval Tavaszitigris egy kis istenhátamögötti faluban él, de miután összetűzi a bajszát egy mágus-tábornokkal – aki egy kéjesen nyalókázó gothloli -, és valamilyen ismeretlen okból győz, felköltözik Tókióba és hollóvá változik beiratkozik a sámán akadémiára.

A rendező korábbi munkája a Kore wa Zombie Desuka, így a Tokyo Ravens is szórakoztató tud lenni, de nehezen szabadul az alaptörténet sablonosságától. A mellékszereplők elég jól működnek, de megint a főszereplő páros és a köztük zajló, ezer és egyszer látott dinamika az, ami kis híján érdektelenségbe taszítja a sorozatot. Illetve undorító a CGI. A Gonzo vállalhatóbb dolgokat produkált fénykorában.

Újfent az Openinget szeretném kiemelni, ami egymaga zsákba köti és folyóba dobja a teljes animét, ha akarja. Minimum így kell eladni valami középszerűt: http://www.youtube.com/watch?v=yYu1LStcgfo

Gyenge 6/10.

BlazBlue: Alter Memory

BlazBlue

A népszerű 2D arcade verekedős játék anime adaptációja. Igen, a mágia és technológia természetesen ebben is keveredik.

A BlazBlue: Calamity Triggerrel egy időben én is kacérkodtam, de friss konzol hiányában végül maradtam a Mortal Kombat és Tekken örök klasszikusainál. Épp elég sikerélmény nekem ha ezek bármelyikében legyőzök egy hat éves gyereket.

Visszakanyarodva, ezen játékok sosem a történetükről vagy a karakterek kidolgozottságáról voltak híresek – azok jellemzően egy rövid nyitó és záró videóval le lettek tudva. (De legalább sok karakter van.) Így tehát mindezen lepkefingot alapanyagul venni és egy teljes filmet vagy épkézláb sorozatot csinálni belőle nem magától értetődően könnyű. Valami olyasmit igényel, aminek hallatán a stúdiók nyugaton és keleten egyaránt undorodva a földre köpnek: kreativitást.
Egy összefüggő sztorival kell kiállni a publikum elé; olyanokkal kell megértetni, akik addig semmit nem tudtak a franchise univerzumáról. Közben viszont figyelni kell arra is, hogy a lepkefing alapanyag, legyen bármilyen zavaros, szent tehén az eredeti játék rajongóinak, és nem célszerű felbaszni azon szűk célcsoport agyát, akik tutira vevők lesznek az adaptációnkra.

Kapásból nem is tudok olyan esetet, mikor mindez sikerült, de azt is elárulom, hogy a BlazBlue: Alter Memory nem lesz az első. Sőt, legfeljebb elrettentő példa lehet.

Ahogy a játékok átvezetőinél láthattuk, a szereplők random találkoznak, váltanak pár sejtelmes mondatot, mely jellemzően egyiküknek (és a nézőnek) nem mond semmit, majd snitt. Új helyszín, új szereplők, újabb rövid, értelmetlen duál-monológ. A BB:AM minden része ezek elnyújtott sora. Nulla kapcsolódás, nulla történetfolyam. Az eredeti játék összes wikipedia bejegyzését végig kellett olvasnom, hogy legalább kontextusba tudjam helyezni azt a képzavart, amit elém raktak. Pedig alapelvem, hogy ha valamihez diagram vagy más külső magyarázat kell, akkor a készítők elbuktak a történet eljuttatásában.

Erre jönnek rá a katasztrofális szereplők: Raguna za bradeddzsi (Ragna the Bloodedge) és a szinkronszínésze, aki azt az utasítást kapta, hogy minden mondatát hörögve-ordítva adja elő, mintha egy mélyre ékelődött zabszemet igyekezne minden maradék erejével kitojni. Női fronton pedig itt van Noel, aki bizonytalan vagy mégse.

De nem kell félni, az adaptáció készítésénél annyira nem tudtak dönteni, hogy melyik karakter kerüljön be, és melyik ne, hogy mindenki szerephez jutott és részenként fél tucat új arcot ismerhetünk meg. Akik random találkoznak egy félmondatra. Stb stb.

Lehet-e még fokozni? Persze, hogy lehet. A készítők annyira belelendültek az adaptálásba, mintegy arcon röhögték az eléjük állított kihívást, hogy 3 rész alatt le is tudták, és váltottak a második játék feldolgozására. Annak az összes új szereplőjével együtt persze. Mert eddig nem volt elég nagy a káosz. …Annyira látom, hogy nyitott befejezése lesz az animének.

Lehet-e még fokozni?! Hogyne! Az ötödik résszel 21-re lapot kértek, és beraktak egy Onsen/Hot spring epizódot. Bele az egész szar közepébe.

Tudom mire gondoltok néhányan, mit rinyálok itt arról szüntelen mennyire értelmetlen az egész? Úgyis a harc a lényeg! Az action! A látvány!
Örömmel ábrándítom ki ezen kedves olvasókat is, az animáció borzalmas. A 2000-es évek közepén szódával elment volna. A harcok úgyszintén: összecsapottak, animált állóképek. Mi sem szemlélteti jobban a produkció minőségét, minthogy elkövették az egyik legnagyobb blamázst: nem készült el időben az Opening animáció és az 5. részig csak az első rész újravágott jeleneteit használták. Aztán a végleges verzió se lett sokkal különb.

Utoljára a Guilty Crown esetén használtam, de ha egy szóban kéne összefoglalnom, akkor a BlazBlue: Alter Memory egy tömegbaleset. Annyira rossz, hogy az már magában szórakoztató. Büszkén adok rá 2/10-et!

Remélem, amikor a végére értem, majd az én emlékeimet is módosítja valaki.

29 hozzászólás ehhez: “2013 Őszi Anime Szezon 1.5: My Little Blazblue Rant

  1. Junchi

    Ezekből csak a BlazBlue-t nézem, és habár ILYEN siralmasnak én nem látom a helyzetet, mégis hevesen bólogattam egy-egy mondatod után. Az első rész még egész tetszett (a sztori alapból nem érdekelt, szal nem is foglalkoztatott a lolkaotikussága és lolértelmetlensége), de aztán valahogy elkezdett süllyedni. Egyre mélyebbre. A szartengerben. Egyedül a kosztümök miatt nézem már csak, meg HÁTHA kapunk egy normális fight scene-t is. Ha már bunyós stuff az alap.

    Egyébként szomorú vagy sem, de még mindig jobb, mint az a borzadály, amit Coppelion néven árulnak.

    Válasz
  2. Dodgers

    “Egy összefüggő sztorival kell kiállni a publikum elé; olyanokkal kell megértetni, akik addig semmit nem tudtak a franchise univerzumáról. Közben viszont figyelni kell arra is, hogy a lepkefing alapanyag, legyen bármilyen zavaros, szent tehén az eredeti játék rajongóinak, és nem célszerű felbaszni azon szűk célcsoport agyát, akik tutira vevők lesznek az adaptációnkra.”

    Na ez az ami szerintem soha a büdös életben se fog senki megvalósítani addig, amíg nem veszik legalább arra a fáradtságot a stúdiók hogy 13 résznél több terjedelmben dolgozzák fel a kérdéses produktumot. Az már eleve veszett fejsze nyelévé tesz sok adaptációt, hogy a játékok túlnyomó többségének sztorija csak mint a gameplay mellé járó plusz működik jól (és néha akkor se), de a 13 részes limit mellett egyszerűen lehetetlen egy terjedelmesebb sztorit rendesen adaptálni anélkül, hogy nem egy alternatív verziónak van szánva valamilyen formában. A Neptunia pölö jófelé tapogatózott amikor három játékból keverte ki magának a maga verzióját kisebb-nagyobb utalásokkal feldobva az összképet (függetlenül attól, hogy eredendően csapnivaló a plot ha nem a retardáltságon van a hangsúly), de a BB-nél nem csodálom ezt az összevisszaságot amikor állítólag alig vettek át valamit az első játékból, és szépen bedobták az anime-only közönséget a mélyvízbe. Kvázi ugyanaz látszik lezajlani mint ami a Danganronpa esetében történt: ott is történik *valami* és jut a sztori *valahova*, de annyira ész nélkül lett összedobálva és annyira eszelős sebességgel megy a tempó, hogy egyszerűen fogyaszthatlan az egész ha az ember nem tud semmit a játékról, neadjisten kedveli a játékot és nem ad automatán 10/10-et az adaptációra mert a név rajta van. A Senran Kagura is csak azért lett szerintem elfogadható ezekhez képest, mert maga az alapanyag se volt egy wasisdas plot terén.

    Válasz
  3. ZILtoid1991

    A Törhetetlen robotbabás kritikával egyetértek, bár én kicsit jobban idegesítőnek találtam a karaktereket, a főhőst meg röhejesnek.

    Válasz
  4. MIKI

    A BlazBlue-tól csak azt vártam el, hogy legalább a harcok legyenek látványosak. Erre értelmetlen fanservice-t, rossz történetvezetést, unalmas harci állóképeket (a Fairy Tailben is sokkal jobbak a harcok, pedig ott is elég durva diavetítés ment néha) kapok. Mindegy, aki BlazBlue élményt akar, az játsszon továbbra is a játékokkal.

    Válasz
  5. Visszajelzés: nike red blazers

  6. Visszajelzés: luottoa

  7. Visszajelzés: anabolizzanti

  8. Visszajelzés: låna pengar med betalningsanmärkning och utan säkerhet

Hozzászólás navigáció

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.