2015. április hónap bejegyzései

Iznogoud (2005)

01

“Én leszek a szultán a szultán helyett!”, gyermekkoromban hányszor hallottam ez a mondatot a szombat reggeli matiné megtekintése közben (magyarul “Gazvezír” címen futott), sőt, ezt az egyet még anyum is megjegyezte, pedig tőle az ilyesmi erősen távol áll. A történet az Asterix és Obelix alkotójának egy kevésbé ismert képregényén alapul, amiért csodálkozom, hogy az Iszlám Állam még nem rántott szablyát, mivel a történet nem kevesebb, mint az iszlám hitvilág egy parodisztikus kiadása (A kalifa a legmagasabb iszlám tisztség, szavukra minden muzulmán egyesül, a szunnita vallás szerint négy, a síita szerint öt kalifa élt, a jelenleg iszlám radikálisok szintén kalifátusnak definiálják magukat. A magyar változatban a kalifát szultánra cserélték, mivel a gyerekek a kalifát nem értenék.).

02Haroun El Poussah egy jószívű és közvetlen, bődületesen együgyű és naiv kalifa, aki a nők iránt semmilyen érdeklődést nem mutat, ezért félő, hogy az iszlám világban katasztrófa tör ki. Iznogoud, a nagyvezér (kb. miniszterelnök) a fejébe vette, hogy ő bizony leváltja a kalifát és ő lesz a kalifa a kalifa helyett. Természetesen adóemelést kíván végrehajtani és karóba húzatni mindenkit, aki sírni merészelt, mikor arra kérte a kalifát, játssza meg a halottat és mérje fel, mennyire szeretik őt (a “karóba húzatom” egy visszatérő felkiáltás”). Annak ellenére, hogy a francia nyelvtől 03szabályosan undorodom (szívenszúrom magam egy bagettal) és általában rettegek, hogy egy rajzfilmet hogyan csesznek el a filmben, Michaël Youn szinte hibátlanul játszotta el a zsarnokjelöltet, játszotta túl görcsös ordítozással, ahogyan a rajzfilmbéli karakter is tette. Dilat pedig vizuálisan lett megnyerő az idétlen bajuszával.

A film szerencsére nem esik bele a szokásos hollywood-i baromságokba, nem lesz benne felesleges nyálas szerelmi szál (pontosabban kap egy kiváló csavart), Iznogoud sem akar 04megjavulni a film végére, nem kapunk közhelyeket a barátságról és a szeretetről. Aki szeretne látni egy korrekt kosztümös vígjátékot és nosztalgiázni egy kicsit, annak bátran tudom ajánlani. Egyetlen negatívumot tudnék kiemelni, amit a Nostalgia Critics is felemlegetett párszor: Miért kell zenélni és énekelni minden egyes filmben?! Melyik hülye találta ki, hogy ez jó ötlet, szórakoztató, vagy akármi? Csak megtöri a jelenet dinamikusságát és felesleges időhúzás. Szerencsére 4-5 ilyen jelenet volt csak a filmben, nem vitték túlzásba.

Torrent || Felirat (angol)