2015. február hónap bejegyzései

Ave Stalkericus Hungaricus! – Avagy: Üdvözlet a formaságok világából!

Talán egy napon meg fogom bánni, hogy most ezeket a sorokat itt, két hentai között, monitorom kijelzőjére merem vetni. De már régóta érlelődik bennem az a gondolat, hogy esetleg rövid és frappáns kritikákkal illetve pár animét, könyvet és egyéb általam erre “méltónak” tartott kultúrromboló/építő alkotás alapos boncolgatásával késztessem szűnni nem akaró fejvakarásra a publikumot. Üdvözletem, a nevem Qtya és ez itt egy bemutatkozó akarna lenni.

QtyaLogoFrissitve Hogy ki is vagyok, kinek is hihettek? Nos engem bárkinek, gondoltak rólam már eleget, ami igazából nem vagyok. Talán szófukarságom az oka, amit persze internetes körökben, mint az láthatjátok, egyáltalán nem gyakorlok. Mindenesetre egy, a jelenkor politikai állásaival teljesen szembemenő, jobbikos ifjút képzelhetek el magatok előtt, akivel már régóta kibabrál valamelyik égi istenség, illetve a fizika törvényei. Néha a neopaganizmusba, néha a vallásos materializmusba vetett hitemet igyekszem újnacionalista elveim pallérozásával, minden második oldal után félbehagyott regénykezdeményeimmel és néha rendkívül szar, néha tűrhető, máskor pedig kifejezetten tetszetős animék végigszenvedésével, vagy csak egyszerűen végignézésével kiegészíteni. Szoktam azért aludni is persze. Annak idején még az Animax keretein belül kezdtem bele igazán az animék élvezetébe és (szégyenemre) az első alkotás, amit volt alkalmam feliratosan is végigszenvedni (mert ugye úgy az igazi) az a Naruto volt. És élveztem… [Qtya hitelességi mutatója most lépte át a 0.0-ás értéket és folyamatosan csökken.] És most, hogy mindenféle szakmai hitelemet elvesztettem a kedves közönség kritikusabb olvasóinak irányába, nyugodt szívvel ki is jelenthetem, hogy amit annak idején szerettem a dávidcsillagos shurikent hajigáló kölyöknindzsák világában, azt már régóta kiölte belőlem a Shippuuden és a váltott sűrűségű Sakura doujinshi mangák. És most, hogy már az a megmaradt kevés ember is magamra hagyott ömlengéseim közepette, nyugodtan ülhetek vissza monitorom széles látószöge elé, hogy alkossak valami olyasmit is ezzel a rozoga géppel, ami talán fennmaradhat az emberiség maradi életének hosszú sodrában. Mint azt most olvashattátok… Egy kicsit magamnak való fickó vagyok, egyedi filozófiai háttérrel. De hát mit lehet tenni? A Kísérlet, az Kísérlet.