2014. április hónap bejegyzései

Transformers – G1 Comics

250px-MarvelUS-01

Üdv újra mindenkinek, megkésve bár, de törve nem, ismételten itt egy TF irományom! Mivel legutóbb ilyen összeszórt összefoglalóval kezdtem, most kezdjük szépen a legelején a történetet, mégpedig a G1 képregénnyel. Te jó ég milyen rohadt hosszú is ez a történetO_O De ne aggódjatok, rövidre vesszük (különben sose végeznénk).
Emlékszem mikor először alkalmam volt elolvasni a halozsak.hu jóvoltából eme művet, úgy meguntam kb 10 oldal után, hogy hónapokig nem is folytattam (már jól kezdem 😀 ). Nem azért mert rossz lenne, de egyszerűen rettenetesen leterhelt az a sok infó és sebesség, amivel ezt a pár oldalt megírták (de komolyan, évmilliókat ugrálunk előre az időben, szerintem ez elég gyorsO_O). Aztán végül rászántam magam, hogy folytassam és úristen te jó ég, micsoda kaland ez a végeláthatatlan történetO_O Ennyi karakter, ennyi helyszín, karakter, kaland, ja és említettem már a karaktereket? Mert bizony annyi van belőlük, mint birodalmi rohamosztagos a Halálcsillagon.megatron_sketch____80_style_by_guidoarts-d3iuv4z_1308140088
A történet egy eleinte békés bolygót mutat be, a Cybertront, ahol az alakváltók bizony már nagyon régóta éldegélnek. Ám egy napon egy Megatron nevezetű bolygólakó úgy dönt, hogy „Hm, jó ez a kis bolygó, enyémnek akarom mostan!” és olyan gyorsan felszántja forradalmával a bolygót, hogy a számon a szavakat szinte ki sem fostam. (Silver, ne eröltest a humort! – DE!)
Ezt persze nem nézik jó szemmel a bolygó lakói, éppen ezért fognak fegyvert rántani és megpróbálni megállítani lázadó testvéreiket: így születik meg a két ellenséges oldal, az gonosz Álcáké és a védelmező Autobotoké. Pár millió évvel később (chö, mi az nekik) Optimus FUCK YEE Prime és csapata Bárka nevezetű űrhajójukkal kidöcögnek az űrbe, hogy megoldást találjanak népük túlélésére, mert bzony bolygójuk megsínylette a több millió éves háborút. Persze Megatron ezt nem hagyhatja és a Nemezissel utánuk ered, hogy nyakoncsípje az Autonom Robotok expedíciós hajóját. A támadás persze mindkét félnek balul sül el és az adok-kapok következtében becsapódnak az ókori Földbe, ahol aztán 4,000,000 éven át mohásodnak egy vulkán oldalába furódva (már ha a moha ott megnő egyáltalán).300px-CommandPerformances-Autobotsattack
Egy vulkánkitörés következtében aztán beindul a hajó számítógépe (jó sokáig tartott, de ami késik nem múlik) aki a Telatren 1 névre hallgat, majd kis szondákat küld ki, hogy kinti őshonos életformák adatait gyűjthesse be, amikké később karaktereinket áttranszformálhatja. Mivel a Földön elterjedt járműveket és egyéb mechanikus eszközöket tekinti értelmes életnek, ezért később autókká, kamionokká, repülőgépekké alakítja a katonákat. És mivel szegény nem tud különbséget tenni jó és rossz között, ezért először Megatronék csapatát pofozza helyre, akik aztán ki is röppennek új meghóditásra váró bolyygójuk felszínére (komolyan, miért nem lőtték szét Telatren 1-t, egyből nyertek volna). Ezután Autobotjaink is felélednek, hogy aztán újfent megpróbálják megállítani az Álcákat. Később persze összefutnak pár emberrel, akiket én minden sorozatban, regényben, vagy akármiben annyira tudok „szeretni” (tisztelet pár kivételnek), akiket persze kötelezően meg kell védeniük, meg persze az egész emberiséget.
Transformers Regeneration One 86 Comic Book Preview (11)__scaled_600Ez így első olvasatra nem túl komoly és összetett, de higyjétek el, később nagyon is az lesz. Miért? Mert annyi új karaktert kapunk lépésről lépésre, annyi kikacsintást kapunk (basszus, már a 2. részében megjelenik a feketeruhás Pókember, nem akartam elhinni O_O), annyi visszatekintés és alternatív univerzum, időutazás, emberi robotok, szuperhősök, idegen fajok, küldetések…ezt egyszerűen nem lehet mind leírni, el kell olvasni! Tudom, hogy nagyon hosszú, de aki TF fannak valja magát, az egyszer elolvassa a G1 képregény sorozatot. Nem mondom, hogy az eleje nem lesz unalmas, de hidjétek el, később szépen lassan olyan történetet és harcot kaptok (igen, meg pár baromságot is), amit soha nem gondoltatok volna a Transformersről.

És hogy milyen lett belőle a szinte párhuzamosan induló rajzfilmsorozat? Nem kell sokat taglalni: az eleje ugyan az, mint a képregény, bár a későbbiekben kicsit változtatnak itt-ott, hogy aztán a vége felé ne sok köze legyen egymáshoz a kettőnek (bár egy alternatív szálon behozták a képregénybe a rajzfilmet, de ez is egy hosszú történet). Egy szerethetően bugyuta és gyermeteg klaszikus lett, melyben annyi nevetséges történet és történés szerepel, hogy azt felsorolni nem lehet, de látni kell, mert ennyi baromságot egy helyen nem láttok 😀 És Peter Culen hangja emberek, szerintem ez elég indok (egyik legkirályabb szinkronhang ever! O_O)

Visszatérve és végezetül a képregényre: igen lehetne még mit írni róla, pl hogyan született meg Cybertron, kik azok a Roncsolók, a Színlelők, a Terrorconok, a Fejmesterek, mi lesz Optimus vagy Grimlock sorsa, hogyan végződik az örökös háború jó és rossz között, mi a Mátrix (nem, ez nem hülyéskedés, van benne Mátrix), lehetnek-e egy alakváltónak érzelmei, ki hova tartozik és Shockwave miért késztet mindig arra, hogy összecsináljam magam tőle? Ez egy olyan történet, amit látni kell, amit olvasni kell, mindenkinek, aki szereti a képregényeket, de leginkább az igazi TF fanoknak.

Remélem sikerült egy kis kíváncsiságot ébresztenem bennetek a mű elolvasását illetően és hogy legközelebb is elkísértek a Transformerek folyton változó világába 🙂 (Höhö, értitek, változó, értitek?!)

H Rman Párban

Először is gondolom mindenki, aki ezt olvassa, tudatában van annak, hogy a világon már rengeteg önkielégítést segítő kütyü létezik (nem vett kapás csúnya fordulatot ez a bemutató… ááááááá nem.) és ezek legtöbbjének elkövetői ugye kedvenc japán barátaink. De kérdem én, ha eljutunk egyszer arra a szintre, hogy ultra realisztikus lesz ez a dolog, akkor, ha a delikvens ennek társaságában tölti el „legelső forró éjszakáját”, akkor még mindig szűznek fog számítani? Most néz mindenki, hogy mégis mi a pokol ez vagy, hogy minek dobálódzok maszturbátorokkal már az első mondatban, de ha tovább olvastok, majd megértitek mire is ment ki a játék.

Olvass tovább!

Egy kis szívfájdító + Kérdezz-Felelek!

777

Csak hogy lássátok, kikkel lesz dolgotok! Másik oldalról pedig készült velem egy kb. egy órát felölelő interjú, de elkészülni, előrkerülni csak nem akar az interjúvoló csatornáján, ezért úgy gondoltam, Dancsó Péter után szabadon, hogy lehetőséget biztosítok nektek kérdések feltételére, aztán ha kellő mennyiségű őrültség összegyűlt, akkor majd videóban válaszolok nektek. Ilyet még úgysem csináltam. :p

Nichijou – “Mindennapok”

Régen írtam, úgyhogy elevenítsük fel, mennyire veszett el bennem Gogol és Mikszáth, lehetőleg egyszerre.

Szoktam mondogatni, hogy a legjobban akkor járunk, ha a japánok nem próbálkoznak meg vígjátékokkal. Akinek nem áll jól a kezében az eke, az ne szántsa fel a határt. De volt egy tipikus kis iskolása anime anno, ami fárasztó humorával és fabot egyszerű szereplőivel belopta magát a szívembe, hiába volt sokszor inkább “mi a tököm ez” érzésem a felhőtlen hahotázás helyett, ez pedig az Azumanga Daioh.

Aki megtekinti a Nichijou-t, azt bizony elönti a nosztalgiafaktor, ugyanis pontosan ugyanazt kapja, mint az Azumanga esetében. Ez annyit jelent, hogy sehova nem haladó, értelmetlen történetecske, butácska, ripacs szereplők és minimalista rajzstílus. És pont ettől zsenális!

A történet főhőse Nano, egy robotlány, akinek legnagyobb problémáját a hátán található hatalmas felhúzókulcs és az abból fakadó beilleszkedési nehézségei jelentik. Persze annak ellenére, hogy robot, elfelejt mindent és hülye a matekhoz, úgyhogy minden másban emberi. Őt a “Professzor” építette (Shinonome a labor neve, vélhetően ez a családneve), aki mindenféle felesleges ad-onnal (sütitároló, kilőhető hüvelykujj) nehezíti robotlányunk életét. Mivel 8 éves, rendkívül gyerekes, dacoló és nyafogós, közben meg robotokat épít és ragasztót kutyul. Ha már kutyulás, befogadnak egy kóbor cicát, akire tervez egy vörös kendőt, melynek hála a cica nem kommunista lesz, hanem tud beszélni a maga arrogáns módján. Ez a történet egyik fele.

Másik oldalon találunk három iskoláslányt, Yuko nem tud mit kezdeni az életével és csak bajt kavar, Mio mindenen felkapja a vizet, tele van érzelmekkel és erotikus hevületű mangákat rajzol, Mai pedig minden lélekjelenlét nélkül kiismerhetetlen poénokat tol és közben vagy alszik vagy Buddha szobrot farag. Van még persze pár lökött osztálytárs, akik go-focit játszanak (az elején fiktív, aztán kiderül, hogy létezik), ott van Sasahara, aki farmer létére arisztokratát játszik, meg persze a rakétavetővel szaladgáló tsundere lány, aki szerelmes belé.

Az anime kis szösszeneteket kapcsol össze, ezek színvonala erősen változó, van, amikor hosszú perceket kell várni egy-egy jó poénra, máskor meg alig tudja összekaparni magát az ember a földről a nevetéstől. Mio önmagában elvinné a hátán az egész sorozatot, amikor érezhetően cafatosra hullik az agyhártyája Yuko gyökérségétől és kissé felkapja a vizet, és teljesen megdöbbentő, hogy ezt a rémesen aranyos nyekergő hangot a Mirai Nikki terrorista csaja adja ki.

Kb. azt tudom mondani, aki el tudja viselni az angol humort és munkából hazaérve már nem szeret világmegváltó dolgokat agyalni, annak ez a sorozat kiváló kikapcsolódás a septiben összedobott vacsora elfogyasztása mellett. Egyetlen dolog böki a csőrömet, “Mindennapok”? Könyörgöm, ha ilyen mindennapjaim volnának, nem kellene animéket néznem. 😀 8/10

Update: Erről képem nincs, de csak nekem volt furcsa a lihegésfétis, ami az egész animét belengte? 😀

#62: Touhou Project

Kicsit hosszúra nyúlt, de azt hiszem, mindent kellően lefedő kis videó lett, és szokatlanul normális hangnemben. Csatacickány arcát érdemes figyelni, nem is az énekhangját (csengőhangnak). Az indavideóra kicsit várni kell, igényeltem a PRO státuszt, hátha nem kell feldarabolnom.

Update: Felkerült Indára két részletben, az évadból elérhetőek.