Film kategória bejegyzései

Filmajánló Qtya koponyájából: Vyöhyke (Zóna)

Igen, tudom.
Nem kell senkinek emlékeztetnie, készül már a Duplikátor kritikája, ahogyan előre megígértem.
Csak ugye van az az apró kis bibi, hogy amilyen ótvarra sikerült (gondolom senkit sem lepett meg) ez az új gőzölgő trágyakupac, valahogy komolyabb utánajárást igényel a dolog és nem ülhetek csak úgy neki, mint valami kopasz a Kordon a határáról.

Helyette azonban elhoztam nektek (állítólagos) északi testvéreink filmművészeti remekművét, a Vyöhyke-t.

A film megtekintése szigorú angol/finn nyelvtudást igényel, máskülönben úgy járhattok, mint Qtya a Raubtier dalszövegekkel.

Vyöhyke

A Vyöhyke egy fandom által megálmodott finn Stalker film, melyet a Pilman Radiant Pictures készített, mindössze 3000 eurós költségvetésből.

A film közvetlenül a Sztrugackij fivérek kisregényeinek világába kalauzol el minket, ugyanakkor összekötő kapocsként is funkcionál a Tarkovszkij klasszikusával is, hiszen számos utalás és elrejtett apró jel árulkodik róluk.
Például a film elején, amikor Lammi a rádiót hallgatja megemlítik Pilman professzor nevét is, aki a híres piknikes hasonlat kidolgozója volt az eredeti regényben.
Ugyanakkor a karakterek egyik párbeszédükben megemlítik a Harmonti aranygömböt és a Cseljabinszki szobát is, ezzel úgy-ahogy összekötve a klasszikus történeteket.

Iron Maiden

A történet 2006. június 6-án veszi kezdetét – újabb utalás a Stalker játékok Zónáját létrehozó nagy Kisugárzásra -, amikor egy sztalkerpáros visszatérés közben véletlenül a finn Zóna határát őrző hadsereg nagykutyáiba botlik, akik különös érdeklődést tanúsítanak egy relikvia, a “Kulcs” után, mely állítólag képes felfedni az utat a Zóna közepén található Kívánsággép, a Piramis előtt.

A Kulcs egy halott sztalker, Red – utalások amerre a szem ellát! – tulajdonát képezte, aki az említett elemet a fiára, a Helsinkiben élő Lammira bízta. Lammi felbérelte a fenn említett két sztalkert, hogy járjanak utána a Piramisnak és keressék meg az odavezető utat, illetve bizonyosodjanak meg róla, hogy a legendás Kívánságteljesítő egyáltalán létezik e.
A Kulcsot nem vitték magukkal, az Lamminál maradt megőrzésre.

Pripyat bar

Itt lép be a történetbe Rajala, a veterán sztalker (és Member hasonmás 😛 )
Rajala korábban elismert sztalker volt, egyenesen a híres Red volt a mentora annak váratlan halálát megelőzően. Miután egy balul elsült akciót követően lecsukta a hadsereg, három évet ült a hűvösön szabadon bocsátásáig. Kisvártatva újabb bonyodalmakba keveredik, amikor egy helyi maffiózó felbérli őt, hogy keresse meg Lammit és mihamarabb szabaduljon meg a Kulcstól, mielőtt az a hadsereg kezébe kerülne.

Dióhéjban ennyi a történet és meg kell mondanom, hogy bár első olvasatra nem tűnik semmi extrának, azonban a körítés amiben feltálalják, messzire a magasba röpíti, de annyira, hogy utána helikopterrel sem kapkodhat az ember utána.

Szemfülesebb olvasóknak (annak a kettőnek, akiből az egyik a holnap reggeli Qtya a másik meg Silver) feltűnhet, hogy “Héló, Qtya! De hát ez a történet ugyanaz, mint Vasziljev története!”

Igen is, meg nem is.
Vasziljev regénye szar, ez meg jó.

Bővebben kifejtve rögtön kezdem az egyik legnagyobb pozitívummal, ami maga az atmoszféra.
A Vyöhyke nagyon ügyesen egyensúlyozik a Tarkovszkij Sztalker és a játékok hangulata között, közben pedig több elemet is átemel az eredeti regényvilágból, ezzel maximális teljesítményt nyújtva. A helyszínek, a sztalkerek útkeresése a Zónában és a könnyed humor tökéletesen elviszik a hátukon a filmet, nem is beszélve még a jól elhelyezett akciójelenetekről és az itt-ott becsúszó, a film eleje óta éreztetett csavarokról.

Lelépés

Nem tudom mit mondjak, de én hangosan fölröhögtem amikor Lammi szerencsétlenkedett az aknamezőn, vagy amikor Rajala nagy nehezen kiütötte a brunyáló finn őrt a bódénál.

Ami az akciókat illeti, azok hoznak egy szépen kiegyensúlyozott szintet és – legtöbbször – nem mennek el a fegyverpornós “sztalkerek” által orgazmusig maszturbált szintig.

Mint most Az utolsó menedék antológiában, amikor az egyik novella írójának főszereplőpárosa állítólag olyan menő, hogy nekik nem kell a felszínen lopakodniuk, mert azzal hogy rohangálnak meg szórják a golyót, azzal már minden el van intézve… Amatőr buzik…

Persze vannak “menő” dolgok is, mint amikor a Pesonen két kalasnyikovval a kezében osztja az ólmos áldást, ami eléggé röhejes volt. Illetve amikor a főgonosznak szánt finn tiszt minden ok nélkül agyonlőtte az egyébként tökéletesen harcképes társát, amin először csak fogtam a fejemet és sehogyan sem bírtam megérteni… Nem volt jobb ötletük, hogy kiírjanak egy már fölöslegessé vált szereplőt? Várjunk csak…

Kubo

Aha, a jelek szerint Kubo megint belenyúlt a forgatókönyvbe…

No igen, a vizuális effektek egyike-másika (az összes) erősen érezteti, hogy After Effects munka a film teljes utómunkálata, bár ez zavarjon most a legkevésbé. Mivel a jobbik fajtából való és okosan használták ki a STALKER világának eleve sötét atmoszféráját, ezért nem lehet rá egy rossz szavam se… csak… Azok a robbanások néha elég gagyin lettek megoldva, de… Mondom, rossz szavam nem lehet.

Mindezek után nyugodtan elmondhatom, hogy a Vyöhyke kötelező darab minden magát sztalker fannak tartó embernek, illetve akik most ismerkednek a világgal, sokkalta inkább fogják élvezni a rögös belerázódást, mint ha mondjuk a Tarkovszkij filmmel kezdenék.

Nekem tökéletesen bejött és remélem nem fogok csalódást okozni, mint kritikus.

Good hunting, Stalker!

[Kis]Filmkritika Qtya koponyájából: Kung Fury


Én tényleg megpróbáltam. Akármely földöntúli istenség legyen rá a tanúm, megpróbáltam.

Most jött ki ez az új film, David Hasselhoff gondnoksága alatt és már a róla készült előzetest látva eldöntöttem, hogy: Ha bele is török, de ebből majd írok egy kritikát, ha kijön.
Ez a kritika nem valósult meg, ugyanis a látott mű teljes terjedelmében az értelmes értékelhetőség határain kívül esik.

Thorra esküszöm, ezt a filmet mindenkinek látnia kell!

10/10