Anime kategória bejegyzései

Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a tavaszi szezon terméséből [2017]

Az élet sose úgy alakul, ahogy számítasz rá… Egyik nap még vidáman legelsz Hajdúböszörmény határában, másnap pedig belőled lesz a máriapócsi könnyező Szűz Madonna.

Ööö… Mi van?

Gondolkodom egy frappáns, megnyerően ledöbbentő, mégis a maga módján humoros nyitáson… Szerinted sikerült?

Nem is tudom. Mond, hallottad, hogyan járt a nagy Darth Plaguies, a Bölcs?

Na jól van, ez már tényleg mindennek a teteje!

Figyelj, drága Qtya, nem úgy volt még valamikor a legutóbbi szezon-review végén, hogy a tavaszi szezonról nem fogsz áttekintőt készíteni?

Őőő… Hát az úgy volt… Tudod mit mondanak az emberek.

Mit mondanak az emberek?

Nem tudom, ezért kérdem tőled. Mit mondanak az emberek?

Gondolom azt, hogy egy kókler vagy.

Hé!

Jaj, hagyjuk. Ha már belekezdtél, akkor érj is a végére.

Most hogy így mondod, valóban ideje volna. Hölgyeim és jobbára uraim, ímhol vagyon Doktor Qtya von Disznósajt áttekintése a tavaszi szezonból!

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Attack on Titan II.:

Meg fogtok lepődni, de ellentétben a legtöbb “sznob kritikussal”, én nem gyűlölöm ezt az egész titános franchise-t… Jó, tudom hogy rossz, meg minden, de… Nekem már az első évad is egy amolyan bűnös élvezet volt.

Sose szerettem igazán, de tudtam annyira élvezni ezt a komolyabb mélységet nélkülöző látványorgiát, hogy nem is gyűlöltem igazán. Persze tudom hogy egy sekélyes, túlértékelt tucat-shounen, ami az alapötletén túl semmi igazán érdemlegeset nem tud felmutatni, de… Hát na, én se kérdőjelezem meg az Andrej Gyjakov fanok ízlésvilágát.

(Folyton megteszi… Folyton…)

Négy évet vártak rá (én nem annyira, azt se tudtam hogy idén jön ki), hát íme a második évad. És hogy jobb e mint az előző? Határozottan. Jó anime? Hááát…

Egy biztos, az előző évadnál mérföldekkel jobb. Látszik rajta hogy próbálkoztak vele és igyekeztek tanulni az előzmény hibáiból.

Sablonos, zéró eredetiséget mutató főhős? Toljuk a háttérbe, fókuszáljunk a mellékszereplőkre!

A titánok túlzottan is röhejesek voltak? Tegyünk bele több misztikumot, bontsuk ki jobban a rejtélyt és tegyünk fel új kérdéseket.

Én… Le a kalappal, szerintem kifogástalan. Igazából így kell jó folytatást csinálni. Ha ebben az ütemben folytatja, akkor…

Folytatja?

Igen, folytatja. Csak 12 rész ment le.

Nem lesz több.

Micsoda?

Nem lesz több. 12 részes a második évad.

Őőő… Azt akarod mondani, hogy emiatt kellett 4 évig váratni a közönséget? 12 rész miatt?

Ha én mondom hogy nincs több.

No igen, asszem meg is van a válasz arra, hogy szerintem mitől lett kikúrva a második évad. 4 évnyi késleltetés és kijött egy 12 részes semmiség, kinyújtva benne egy gyakorlatilag semmi történet.

Az előző is egy semmi volt, vagy nem? 24 részbe volt kinyújtva az egész.

Óóó… Köszönöm hogy említed. Az a 24 rész a 6 epizódon keresztül tartó lovaglással valahogy egy ici-picit izgalmasabbnak tűnt, mint ez a 12 rész, ahol Eren, meg 3 mellékkarakter ül egy fa tetején és a nagy semmiről beszélgetnek 3 részen keresztül! Röviden leírom mi történik. Mondanak valami izgit, aztán nem hajlandóak megmagyarázni. Eren ordít. Erent lenyugtatják. Megint mondanak valami izgit. Nem hajlandóak megmagyarázni. Eren megint ordítozik…

De ezzel nem is lenne akkora problémám, ha a stúdió nem lenne annyira, de annyira olcsó, hogy minden kibaszott részt egy kurva cliffhanger-el próbálnak meg lezárni… A harmadik után már fel se izgatott, mert tudtam hogy ha valami nagyon izgi kezd el történni, azt úgyis átnyújtják a következő rész elejére. Egész egyszerűen a figyelem ilyen olcsó fenntartása annyira, de annyira bassza az agyamat, hogy az…

Köszönöm szépen, hol van a porta? Leadnám a kalapom. Tessék. Merre is van az a csupasz betonfal a hosszú folyosó végén? Itt? Itt kell nagy sebességgel, koponyával előre nekifutni? Köszönöm szépen, a soha viszont nem látásra!

A történetéről esetleg valami…

Megkérdelek téged. Mi volt a története?

Őőő… Volt valami szőrös titán, meg… őőő… egy falu… őőő… krumpli…

Eromanga-Sensei:

Jó ég, kezdődik…

Sötét volt a kor, míg e mestermunka nem létezett. Sötét is marad, mert véget is ért. Rövid pilács voltál csupán, megvilágítva a szemétben bűzölgő, fanservice és klisétenger háborította szigetet, ahol az a kevés túlélő gyűlt össze, akik még nem váltzotak weeb-é.

Sok sorozat volt a szezonban amit vártam (egy volt), még több amit nem (kettő), de az Eromanga-sensei abszolúte hogy váratlanul ért, mint prosztatavizsgálat a füll-orr-gégészeten.

Tudom, ez egy végletekig kitekert trash sorozat. Tudom, rettenetes, klisés és epizódról epizódra rosszabb és rosszabb. Épp emiatt zseniális és imádom!

Maga az alapkoncepció nem mutat túl egy zs-kategóriás otaku-incest slice-of-life hülyeségen, de amit a stúdiónál kihoztak belőle, az valami… valami… Mindblown!

Adva van egy borzalmasan sablonos alapötlet egy light-novellista sráccal és a nem vérszerinti neet húgával.

Ez… Ennyi a plot? Ez rettenetes!

Igen? Akkor tegyünk még rá egy lapáttal! A húgi az interneten éli titkos életét, ahol erotikus artwork-öket rajzol, a saját testét használva referenciaként.

Na ne már, komolyan? Őőő… Idegesítő barátnő nincs?

Ja, de van! Megumin! És azt mondja, hogy imádja a faszokat! Mert minden korabeli lány odavan a pöcsökért!

Ne már, ugye csak viccelsz? Szerelmi háromszög nincs? Vagy rivális?

Óóó, az is van! Yamada! Egy sikeres light-novel író, aki egyik nap váratlanul beköltözik a szomszédba és pucéran zongorázik.

Mi van? Ezt a szemetet…

Igen, ez az anime egy szemét. Egy olyan mértékű, elképzelhetetlenül bűzlő szemétrakás, amit már ha tényleg akartak volna se tudtak volna nagyobbra összehordani… És mégis, egyszerűen zseniális! Ilyen az, amikor valaki gyakorlatilag transzcendentálódik a több évnyi masszív animés agysejtpusztítástól, amit a sablonos, idióta és rettenetes sorozatok okoznak… Elér egyfajta új mélységi szintet, ahonnan már gyorsabb a felfele út lefele ásva, mint felfele mászva.

Ha pedig valaki eléri ezt a mélységi szintet, akkor valóban képes lesz olyan szintű beltenyésztett, morbid humorral szemlélni a világot, ami valóban szükséges nem csak az Eromanga-sensei megalkotásához, de a megértéséhez is.

Nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek, mert ez a fajta humor olyan mértékű agykárosodást kíván, amit csak kevés ember lenne képes ép-elmével elviselni. De ha valaki már elért erre a szintre, akkor az valószínűleg már rég végignézte és én hiába tépem itt a számat.

És ki a best girl?

Yamada, ez egyértelmű.

Grimoire of Zero:

Hát… őőő… Nem is tudom hogyan kezdjek hozzá ehhez, mert lenne több oldalnyi anyag amit össze tudnék hozni mindössze abból, hogy milyen jól meg van csinálva a sorozat háttértörténete…

De ez csak egy rövid review, szóval…

Mehhh… Kezd csak el. Reggel majd kiválogatom a jó részeket…

Másnap reggel:

Kétszáz oldal!? Bazdmeg, mennyi ideig fog ez tartani!?

A Zero, mint az szerintem látható amolyan frissebb Slayers koppintás, tisztességesen összehozva. Adva van egy világ, ahol a mágia és boszorkányság fertőzte királyságban váratlanul új hatalommal rendelkező boszorkányok bukkannak fel és végeznek jelentős pusztítást.

A fennálló polgárháborús helyzetben egy Zsoldos váratlanul összetalákozik egy pukkancs boszorkánylánnyal az erdőben, akiről kiderül hogy az egyik legnagyobb hatalmú mágus, egyben annak a könyvnek a megalkotója ami alapján az új boszorkánytanok hirdetői a hatalmukat szerezték. Mind kiderül, a könyvet ellopták a menedékből ahol lány, egyébként Zero, megírta azt és mindenképpen vissza kellene szerezni ahhoz, hogy elkerüljék az illetéktelen kezekbe kerülését, nehogy elhozza a világvégét.

Ugye mint mondtam, Slayers. Adva van a kissé antiszociális, haspók varázslólány és egy bugyuta, izomagyú, mégis jószívű zsoldos, akik ketten elindulnak hogy megkeressék a grimoárt és leszámoljanak annak elrablójával. Időközben pedig csatlakozik hozzájuk egy mágusnövendék, Albus, aki az ellopott könyv segítségével kiképzett és megszerveződött lázadó boszorkányok egyik társa.

Maga az alaptörténet ennyi és semmi több, viszont a világ ahol játszódik már jóval érdekesebb.

Mondtam is annó a Youjo Senki-nél is, hogy maga az alaptörténet és a karakterek sokkal kevésbé fogtak meg az egészből, mint maga a világ és annak a története. Tanya történetében az alternatív történelem és a mágia modern felhasználása, míg a Zero esetén az a kiépült hatalmi hinta, ami a különböző érdekcsoportok között ingadozik.

Van ugye az egésznek teret adó Birodalom és annak vezetősége, amivel szemben fellázadtak a boszorkányok. Közülük többen azonban renegáttá váltak és szembefordulva egykori társaikkal saját szabályaik szerint élve fosztogatják a többi frakciót. A Birodalom ezekre válaszul több egykori boszorkányt gyűjtött össze és szervezte meg belőlük a saját elhárító egységét, hogy megvédjék a hatalmat. Emellé jönnek még a vidéki szabadcsapatok boszorkányvadászai, akik mindenféle központi irányítást nélkülözve kutatják át a vidéket bármiféle rendellenesség után és égetnek meg mindenkit akit akár kicsit is boszorkánynak sejtenek. És ha ez nem lenne elég, még az egészbe bele is kerülnek a “fellbeast”-ek, egykori emberek akiket állati lelkekkel fertőztek meg azért, hogy a boszorkányok seregét szolgálják, azonban többen megszöktek a szolgálatból és egykori mestereik ellen kezdtek el dolgozni.

Van azért egy háttértörténete és szerintem sokkal érdekesebb önmagában a különböző érdekcsoportok közötti interakciókat és a karakterek hozzászólásait nézni, mint magát a fő cselekményszálat követni.

Jaj, ez a komplexitás… Igen… Imádom ezt, már-már jobb mint az…

Ki ne mond…

Az Isten-Császár…

You are talking heressy, Guardsman!

Blood… I eager for the taste of blood… Blood… Death… More death… More sacrifice… More blood… BLOOD FOR THE BLOOD GOD! SKULLS FOR THE SKULL THRONE!

THE EMPEROR SHALL BRIGHT MY FATE! MY FAITH IS MY SHIELD! MY FURY IS MY SWORD! SUFFER THE FATE OF THE HERETIC!

He… Helló… Jöttek az eldarok is…

Ezt még te se mondod komolyan…

Röhög a vakbelem!

Warau Salesman NEW!:

Moguro. Egy. Állat!

Bővebben?

Epizodikus történeteket felvonultató sorozat. Egy rejtélyes üzletemberről, aki az emberi szív legmélyebb, legelrejtettebb vágyait teljesíti és hozza felszínre az emberek valódi énjét. A vágyak teljesítése kapcsán pedig mindig felmerül, hogy áldás e, vagy inkább átok.

A történetek rövidek, egy epizódon belül általában kettő kap szerepet. Mindig valami apró, ártatlan vággyal veszi kezdetét. Egy nyugdíjas éveihez közelítő irodakukac nyugalmat akar. Egy éjszakai műszakban dolgozó bolti eladó több időt akar a barátnőjével tölteni. Egy anya szeretné ha a lánya sikeres idol lenne.

Minden vágy teljesen ártatlannak tűnik az elején. Moguro felbukkan, felajánlja hogy segít teljesíteni. Minden szépen is megy addig, amíg az ügyfelek nem kezdenek el túlzottan is kapzsivá válni, előhozakodik belőlük a valódi énjük. Moguro mindig ekkor bukkan fel, egyfajta konklúzióként leteremti őket a telhetetlenségükért, majd “jutalomként” teljesíti minden vágyukat.

Az öreg irodakukac többé fel sem tud kelni a fotelből.
Az éjszakás srác többé nem tud ébren maradni miután lemegy a nap.
A saját vágyait a gyermekére erőltető anya azt látja, hogy a lánya végkimerülésig táncol, vagy énekel és nem tud leállni.

Ahogy néztem hétről hétre mindig hagyott bennem egy kis gondolkodnivalót és élveztem is úgy-ahogy. Habár azt meg kell hagyni, hogy sokkal jobb élményt nyújtott volna, ha nem 24 részbe tömörítenek bele mindig két epizódot, hanem mondjuk egy epizód tizenöt perces és egy történetet adnak le hetente.

Azt viszont már most ki tudom jelenteni, hogy a tavaszi szezon legjobb openingjével büszkélkedik és ezt a véleményemet tartom mindhalálig…

7Sins/Sin: Nanatsu no Taizai:

Jó ég, komolyan nézted ezt a szart?

A színvonalas grafikáért biztos nem, mert ilyen szarul megrajzolt csöcsöket még életemben nem láttam. A zenékért sem, mert ugye tudjuk milyen az átlagos ARMS színvonal… Főleg ha azt is megtudjuk, hogy azzal akarták feldobni az animét hogy musical betéteket adtak hozzá.

Legalább…

Nem. Az a ZS-kategóriás J-Pop, amire gondolsz. Következetlen, értelmetlen gagyogás, a szinkronok se bírják el igazán és iszonyatosan hamisak. De amikor eljön a Hip-Hop szóló, akkor egyenesen vérbe borulnak a dobhártyák…

A fanservice szar. A történet szar. A zene szar. A humor szar. A karakterek szarok. És még csak nem is erotikus, van epizód ahol fél pillanatra bukkan fel egy falatnyi fedetlen csöcs. Habár hugyozós poénok vannak benne dögivel, szóval sejthetitek hogy mennyire színvonalas és színházhoz méltó szórakoztatást ígér, már csak a borító alapján.

Még a tipikus ARMS színvonalat is alulmúlja.

És ha nem lenne elég, olyan rémes költségvetési problémák adódtak vele, hogy nem tudják rendesen levetíteni az összes epizódot, a legutóbbi rész is három hetet késett.

Ajánlod valakinek?

Említettem már a heveny agykárosodást, ami szükséges ahhoz, hogy megértsd az Eromanga-sensei humorát?

Sagrada Reset:

Egyfajta Charlotte átdolgozás, csak milliószor színvonalasabb, seinen szinten.

Különleges képességű emberek lakják Sagrada városát. Egyiküké hasznos, másikuké haszontalan, attól függ hogyan kívánják felhasználni. A képességeik csak a városban léteznek, amint elhagyják elveszítik azt és minden hozzá kapcsolódó emléküket.

Főhőspárosunk… őőő…

Elfelejtetted a nevüket, ugye?

Nem, dehogy. Mindjárt eszembe jut…

Valld csak be, elfelejtetted.

Szóval… tipikus light-novel adaptáció és a hűvös oldalborda…

Tökéletes mentés.

Bocs, hogy annyira nincs meghatározó momentum a sorozatban, hogy az alapján az agyamba égne bármelyikük. Mert igazán csak ezt tudom elmondani erről a sorozatról.

Érdekes, jó az alapötlet, jól is használja ki és vezeti fel a problémákat és azok megoldásait, de egész egyszerűen annyira alacsony az egész pulzusszáma, hogy lassan defibrillálni kell, hogy egyáltalán egy kevés agykárosodással és kómában, de életben maradjon.

Érdekes maga az alaptörténet. Adva van a srác, aki mindenre képes visszaemlékezni és egy lány, aki vissza tudja forgatni az időt. A srác emlékszik a visszaforgatásra, senki más nem. A képességeiket kombinálva próbálnak meg a városban történt furcsa rejtélyeket felkutatni és megoldani.

És igazából ennyi. A történetek jók, a karakterek rendben vannak és az epizodikussága ellenére végigvezet egy fő történetszálon.

Aki szerint a Charlotte egy jó anime volt, az kezdjen bele, valószínűleg le fog olvadni az arca. Hogy mibe fut ki, az már más kérdés, mert ugye hosszabbra van nyújtva mint 12 rész. Az biztos hogy végignézem, de a jelenlegi tapasztalataim alapján egy egyszernézősnek bőven megteszi.

Amennyiben akkor tévedsz ide amint a sorozat már véget ért és nem látsz lentebb egy zárójeles hozzászólást hogy “Tévedtem, ez egy szar!”, akkor valószínűleg nem csalódtam benne.

Renai Boukun:

Jaaaj…

Nem mondott valamit arról Mangekyo, hogy ez egy jó vígjáték?

Meg is fogom nyúzni miatta.

Miért, nem lett jó?

Még kérded?

Megvan az a viccelődő pali a haveri körből, aki még ha vicces poént is mond ezer esetből egyszer, akkor is leáll és elkezdi magyarázni, hogy miért is mondott jó viccet?

A Renai Boukun nem nyit rosszul. Egy debil Death Note paródia, ami egy csóknaplóval veszi kezdetét, amibe Guri, egy kupidó véletlenül beleírta egy srác, Seiji nevét és ha nem talál neki párt 24 órán belül akkor meghal. Végül persze találnak is, az iskola ideál vörös-bögyösét, Akanét, akiről kiderül hogy annyira yandere, mint az én transznemű klónom, Szélesi Bertalan.

Muszáj felhánytorgatni a múltat?

Ami Amszterdamban történik, az Amszterdamban is marad. Kivéve ha veled vagyok. Mert akkor ami Amszterdamban történik, akkor az nem marad ott. Hanem mindenki megtudja.

Miről szól inkább az anime?

Semmiről. Random baromságok, valami családi dráma, Guri Isten lánya, de igazából félig démon, kétszer is van csajmentés, az út a Pokolba egy zöld cső a Super Mario-ból, satöbbi. Igazából nem is szól semmiről és a viccek se igazán jók, még ha valaki képes is rajtuk röhögni. És ha valóban el is durrantanak egy jó viccet, akkor is el kell rontaniuk azzal, hogy vagy elkezdik utólag megmagyarázni, vagy csak egyszerűen túltolják.

Pedig a jó paródiának két alapkövetelménye van.

1.: Szeresd és értsd meg az alapművet.

2.: A vicc csak a nézőnek legyen vicces, de a sorozaton/filmen/könyvöv belül mindenki vegye halálosan komolyan!

Az utóbbi csak ritkán teljesül. Hogy a mangája milyen lett… Nem tudom, de az animét látva semmi kedvem elolvasni. Főleg ha olyan semmi, mint az animéje lett. Nem mondanám hogy feltétlen borzalmas, vagy csak szimplán gyűlölöm, de nincs is rosszabb vígjáték annál, amelyik nem is vicces…

Vicces paródiáról beszélve…

Igen, az jön.

JEJ!

Re:Creators:

Hát… hát huhh… Én… Én igazából mindent vártam ettől a szezontól, csak ezt nem.

A Black Lagoon írójának teljesen eredeti, semmiről sem adaptált animéje. Egy világról, ahol egy nap animékből, mangákból, játékokból és regényekből váratlanul kiszakadnak a karakterek és összetűzésbe kerülnek a valódi világban.

Azt már jobb előre leszögezni, hogy a sorozatban szereplő karakterek eleve paródiák, szánt szándékkal olyan klisékből lettek összegyúrva, amik a modern animevilágot is fertőzik és épp azért jó karakterek, mert a kliséiken túl is van érthető jellemük és döntéseik amik a valódi világba átkerülve is formálódnak.

Ami pedig még fontosabb, nem lehet egyértelműen kimondani hogy melyik karakter igazán negatív, még akkor se ha éppenséggel az ellenoldalon harcol.

Felbukkan itt minden. Gundam pilóta, könyvtáros mágus, mahou shoujo, maffiózó, steampunk zsoldos és persze… Warhammer referencia…

THE EMPEROR PROTECTS!

Jaj, ne kezdjük újra mert fáj a fejem…

Csak félsz, hogy megint lenyomlak debilpárbajban.

Szóval a történet jó, már amennyi eddig kikerült, mert ugye ez is túl tudott jutni a 12 epizódon.

Még mindig nem tudod túltenni magad rajta?

4 év és 12 részt raktak csak össze… Megáll az ész…

Szóval a történet jó, a karakterek pedig elég badass-ek, ahogy azt a Black Lagoon írójától elvárhatja az ember, a cselekedeteik érthetőek, a jellemük pedig pont annyira kidolgozott, ahogy pár kétdimenziós karaktertől elvárható akik hirtelen a valóságba csöppentek és rájöttek hogy igazából csak emberek szórakoztatására összerakott mesterséges lények.

A grafika szép, a harcok nagyon látványosak és külön bónusz, hogy a CGI használatát igyekeztek a lehető legalacsonyabbra szorítani.

És a mahou shoujo?

Említettem a paródia második pontját, ugye?
Akármilyen röhejes is a nézőnek, a sorozat karakterei vegyék halálosan komolyan. Mamika, akármilyen nevetséges is, az egyik legerősebb karakter a sorozatban. És éppen annyira röhejes, amennyire veszélyes, hiszen míg a saját világában a támadásaitól nem sérült meg, vagy halt meg senki, addig a valóságban egész városokat lehet képes elpusztítani egyetlen szív alakú varázsbombával…. Te meg mit röhögsz?

Magical Splash Flare!

Na jól van, hagyjuk inkább…

Konklúzió?

Kurva jó sorozat. Remek a story, jók a karakterek. Hogy mi lesz a végére, nagyon kíváncsi vagyok. Már csak amiatt is, hogy mi lesz Meteorával. Asszem kezdek rájönni, hogy Ricz miért használja ezt a könyvtáras stílust, nagyon ütős tőle a karakter.

Amit Qtya még nem nézett végig:

Nincs olyan. Ami érdekelt, azt már letudtam.

Amit Qtya dobott, mint őt a taknyos papírzsebkendő:

Most miért hozod fel a Julit?

Clockwork Planet:

Rekordiő alatt dobtam, körülbelül egy percet ha néztem belőle mielőtt kivágtam a kukába.

A grafika kibaszott ronda, a karakterek szörnyen néznek ki és az akció láthatóan annyira nincs a toppon, mint egy haverom nyolc órás ivászat után az ágyban.

Most miért kell felhánytorgatni?

Mert “véletlenül” pont az én ágyamba másztál be és “véletlenül” pont a Julit basztad meg!

Tévedés volt! Nem őt akartam!

Hanem kit? Talán engem?

Igen!

.
.
.
.
.

Asszem mára fejezzük be…

Egyetértek.

Szóval. Hölgyeim és jobbára uraim… és Juli… és a Második…

Hé!

Ennyi lett volna úgy-ahogy a tavaszi szezon… Hogy a nyáriról is készül e majd… Az elég kérdéses.

A tavaszi is az volt.

A nyári szezonból összesen három van a listán, amit nézni fogok és még korántsem biztos hogy egyiket sem fogom dobni, mert az egyik már nagyon érik. Meglátom hogy mik jönnek ki, aztán ha az uborkaszezon is úgy akarja, akkor összedobok valamit.

De addig is, olvasgatom tovább az új Stalker könyvet és amint a végére érek… Valószínűleg olyan szintű agykárosodásban lesz részem, hogy nem csak megérteni tudom az Eromanga-senseit, de ki tudom rángatni a karaktereit a valóságba és el tudom mondanatni velük, hogy miért is zseniális valójában az-az anime és hogy miért is szeretem gyűlölni az animéket.

Qtya egy lélek; Avagy szemezgetés a téli szezon terméséből [2016/17]

Jó ég!
Miért van az, hogy ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint betűtésztától bekábult óvodás a disznótorban?

Te meg mégis mi a francról beszélsz?

Hát csak arról, hogy ha éppen nőtlen a böllér, akkor ne vágjon senki nőstény disznót!

Csodálatos! Remélem a továbbiakra valami értelmeset is össze tudtál hozni…

Természetes! Hát minek hiszel te engemet?

Jobb azt inkább nem tudnod…

Üdvözlök hát mindenkit! Ismételten eljött az ideje annak, hogy Qtya szemezgessen az előző szezon anime-kínálatából!

Egyébként miért pont óvodás? Mindegy, jobb ha azt meg inkább én nem tudom…

___________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya végignézett:

Gabriel DropOut:

Avagy iskolás angyallányok zaklatnak egy autista démonlányt 12 epizódon keresztül.

Nem erős ez egy kicsit így elsőre?

Az évad aktuális cuki lányos animuja, csak itt átlagos iskolás leányzók helyett angyal és démonlányok érkeznek az emberi világba, hogy iskolai tanulmányokat folytathassanak egy japán középiskolában, miközben tanulmányozzák az emberi világot. Csakhogy itt a főhősnőt, Gabrielt megfertőzi az emberi világ züllöttsége és egy lusta, semmirekellő kockává mutálódik, akit folyamatosan a démonoknak kell kihúznia a bajból.
A történet amekkora marhaságnak hallatszik elsőre, ugyanakkora marhaság marad a végére is. A poénok nagy része sem áll másból, minthogy az angyallányok inkább viselkednek démonokként, míg az egyik démonlány, Vignette, jellemre sokkalta inkább egy megtestesült angyal.

És mi a helyzet a másik démonnal?

Ne bántsátok Satania-t! Szegény értelmileg megfogyatkozott ugyan egy kicsit, de ez még nem ok arra hogy állandóan megalázzátok.

Pont te beszélsz? Ha tehetnéd rongyosra kúrnád, aztán írnál róla egy tényfeltáró cikket a 888.hu-ra, hogy mekkora kurva hogy bárkinek szétteszi a lábát.

Öreg! Azért ennyire ne vedd sötétre a figurát!

De hisz már megírtad a cikk vázlatát!

Őőő… én… én nem… SOROS GYÖRGY és SIMICSKA LAJOS!

Inkább pattintsd be Göbbels-ágyút és tálalj valami kreatív szót arra, hogy mennyire szar.

Szar? Ez? Dehogy volt szar!

Mi?

Szerintem a műfaján belül hozza az elvárható szintet és pár helyen még felül is múlja azt. A poénok jók, a karakterek közötti összhang is megvan egy jó komédiához és a szituációk is kreatívan megírtak. Satania baromságai pedig… Egy az hogy fogyós létére adja a nagy démoni hadasszonyt, más kérdés az hogy olyan idióta szituációkba képes emiatt kerülni, hogy egy-két viccétől valóban a falat kaparja az ember.

Nem csak amiatt kapartad a falat, mert véletlenül bezártad magad a szobába?

Én a magam részéről egész jól elszórakoztam vele. Ha kiadnak egy második évadot, akkor biztosan folytatni fogom.

Masamune-kun no Revenge:

Valami amitől egy pöppet többet vártam volna, mint ami a végére lett. Amikor először megláttam a trailerét, a főhős karakterdizájnja miatt egy pillanatra azt hittem hogy:

“Mi a fasz, új stúdióhoz került a Sword Art Online?”

Aztán vettem észre, hogy egyébként egy teljesen más animéről van szó. A plot érdekesnek tűnt, szóval végül felvettem a megnézendők listájára, így hát asszem egy újabb élménnyel gazdagodhatok az életem hátralevő részére.

Arra a pár napra, amíg le nem vágod a saját fejed a fűkaszával.

A történet szerint Makabe Masamune fiatalkorában elhízott gyerek volt, akit akkori nagy szerelme visszautasított. Ebből a pofonból akkora lelki erőt merített, hogy mint az Ördög a jógapléden kezdett el gyúrni, így középiskolás korára a bugyislagolás kérlelhetetlen nagymesterévé edzette magát. Középiskolájában amúgy “különös véletlen folytán”…

Megint eszedbe jutott a gecilabdaccsá váló francia kislány lelke?

Szóval a hihetetlen véletlen folytán pont az őt elutasító gyermekkori szerelme, Adagaki Aki az iskola tanulója, akit a helyi tanulók csak kegyetlen hercegnő néven ismernek. Masamunét az ördögi matriarcha azonban nem ismeri fel, így ő eldönti magában, hogy bosszút áll évekkel ezelőtti sérelmein: Megpróbálja behálózni a csajt, hogy az beleszeressen, aztán a megfelelő pillanatban felfedje a kilétét és egyszerűen kidobja.

Persze ez nem megy olyan könnyen, így pár sikertelen kísérlet után a leányzó szolgája is mellészegődik, hogy ketten vigyék véghez a rettenetes tervet.

Van benne kraft?

Van!

Jó a kivitelezés?

Hááát…

Ahányszor hancúrba kaptad a lécedet a nézése közben szerintem nem volt vele bajod.

Az elején még egész ígéretesen indul. Már csak amiatt is, mert a lagymatag fos szerelmi történetek oldalbordái helyett itt végre a női karakterek tényleg mutatják jeleit annak, hogy ők nem egy magányos hentai rajzoló képzeleteiből léptek elő, hanem valóban van erős jellemük. Azonban pár fölösleges mellékszál után úgy a nyolcadik epizód magasságában hirtelen elkezd torokvágányon mozogni a szerelvény lefele a gigámban, aminek a végén már csak az okádás várhatja.

Téged fizetnek ezekért az undorító hasonlatokért?

És ez eléggé betett neki. Masamune ugyanis szinte semmit sem fejlődik jellemre, holott pár pofára esés után az ember megtanulja, hogy ártéri iszapba nem gázolunk traktorral mert felborulunk. A női karakterek pedig a végére teljesen súlytalanná válnak…

Itt most egy kövér nős poénon gondolkodik… Nem, úgy tűnik nem jutott eszébe semmi.

Szóval így a végére elég nagy csalódás lett… Főleg a vége.

Cukorbogárkám, egy kis megfázástól mit jársz úgy mint aki leprától haldoklik épp? Amikor influenzás voltam elbicikliztem Gulácsig és vissza, te pedig a bokádat fosod össze egy kis szédüléstől?
Há’ hogy nem nőtt pinád! Emiatt edzettél fél életedben, hogy aztán a pöcsöd puhább legyen mint nagyanyám betontésztája?

Mert az puha?

Nem, hanem szar. Mint ez az anime!

Kono Subarashii Sekai… FASZOMAT! Konosuba 2.évad:

Amikor kijött az első évad nem izgatott annyira. Persze záporoztak a mémek a Facebook-on, de valahogy egy átlagos fantasy baromságon túl nem néztem ki többet belőle.

Aztán megkapta a második évadot, mindenki oda meg vissza volt a hír hallatán, így amikor elkezdődött gondoltam:

“Buzisnak számítana ha egy nő rakna seggbe egy férfit?”

Szerintem nem erre gondoltál.

De igen…

És amikor elkezdted nézni, akkor mire gondoltál?

“Könyörgöm, ha már szar akkor tudjak rajta röhögni!”

Nem túl biztató kezdet…

A nem túl biztató kezdet óta napi rendszerességgel intravénásan kapom a Megumin adagomat, mert a végén kiszáradok. Eszméletlenül zseniális kiforgatása a mai fantasy animuknak, még a Sword Art Online is kapott egy óriási pofont az első évadban.

Mire gondolsz?

Amikor az a nagy OP kardforgató bukkan fel a háremével és a minduntalan hőskomplexusával, akinek aztán Kazuma ellopja és bagóért eladja a szent kardját a bolhapiacon.

Az Kirito volt? Bár most hogy mondod…

Oldalakat tudnék írni róla, hogy mennyire jól van összerakva ez az anime. A humora nagyon ütős, főleg mert az egyik kedvenc módszeremmel íródik. Nem történetet kell írni, hanem néhány nagyon jó karaktert kell kitalálni, aztán betenni őket valamilyen szituációba és elképzelni ahogyan beszélgetnek. Van hogy meg sem kell erőltetned magad és messze zseniálisabb cselekmény jön össze, semmint órákon át az asztal felett görnyednél egyetlen párbeszéd miatt.

Tényleg? Ennyire egyszerű lenne?

Szerinted én hogy írom a regényeimet?

Módosítanám. “Szerinted én hogy NEM írom a regényeimet?”

Héló!

Hajjj… Arról mi a véleményed, hogy sokan az animációs stílusa miatt támadják?

Azok mind elmehetnek a bús lila picsába! Ez a rajzolási stílus messze több kreatív melót igényel mint száz “Titánok szondázása” évad együttvéve. Ugyanis a rendező megtiltotta a rajzolóknak, hogy sablonok alapján dolgozzanak, emiatt az egész animében nincs két ugyanúgy megrajzolt háttér, vagy animáció, mind egyedien lett megcsinálva, amitől sokkalta élőbbnek érződik az egész.

Az openingek és az endingek is kiválóak, ahogy a soundtrack is csillagos ötös.

Egész egyszerűen… Tűkön ülve várom a következő évadot!

Nem felejtettél el valamit?

Ja, de… EXPLOSION!!!

Úgy értem összefoglalnád a cselekményt?

Ja, hogy azt?
Semmi különös. Az első évad végén lenyomták a mozgó erődöt, csakhogy az okozott pusztításban egy helyi nemes villája is elpusztult, ami miatt Kazuma bíróságra kerül azzal a váddal, hogy államellenes tevékenységet folytat… Meg a Soros György, meg a Simicska Lajos, meg a Zázrivecz Gábor…

Elég ennyi?

Kobayashi-San Chi no Maid Dragon:

Jaj, ne… Megint kezdődik…

Kanna-chan, vigyél magaddal! Egyél meg, könyörgöm! EGYÉL MEG ENGEM!

Amikor már azt hinnéd ennél nem lehet rosszabb…

Eredetileg nem sok elvárással került fel a listámra. A borítója eléggé megfogott, szóval egy belepróbálásos kategóriában elkezdtem nézni, minekutána jobban vártam a sárkánycseléd kalandjainak folytatását, semmint a Konosubát, vagy a… Youjo Senki-t… Na arról majd mindjárt, várjátok ki!

A plot egyszerű. Kobayashi egy huszonéves női programozó (GRILL!), napjai jelentős része csak abból áll, hogy egész nap robotol egy informatikai cégnél, aztán a sárga földig csapják a söntéspultot az egyik kollégájával. Egyik nap azonban kicsit jobban felönt a garatra és véletlenül rossz buszra száll hazaúton, ami kiviszi őt a hegyekbe, az isten háta mögé. Mit van mit tenni, részegen elindul hazafelé, mikor is az erdő közepén belebotlik egy sárkányba…

Ismerős szituáció?

Háhá, ezt félrenyomtad! Nem is részeg voltam, hanem kajakómás! Nem is a hegyekben voltam, hanem a beregi viperásban és nem is sárkányt láttam, hanem a kislétai trollnyulat (friss kriptid, bejegyzés alatt).

Kobayashi aztán reggel munkába indulva arra lesz figyelmes, hogy az álomnak hitt sárkány megjelenik a panellakás ajtajában teljes élet, meg “A jó kikúrt pacalfőzelék! Anyjuk, egy kibaszott sárkány van a parkolóban!” méretben, aki aztán egy cselédlánnyá változik.
Tohru, mert ugy így hívják, az előző esti vad piálás kapott egy meghívást Kobayashi-tól, hogy ha nincs hová mennie költözzön hozzá és legyen a cselédje, minekutána valóban meg is teszi.
És így kezdődik el a tizenhárom epizódon át tartó, jobbára összefüggéstelen kis történetekből összeálló laza történethalmaz, ami… Hogy is mondjam…

Csak mond ki.

De nem tudom, hogy hogy…

Csak mond ki, hogy szar…

IMÁDOM!

Mi?

Amennyire keveset vártam tőle, annyira rúgott pöcsön, verte bele az arcom a betonba és hugyozott bele a fülembe a sorozat. Maga a plot a szörnylányos cumóval a Monster Musume sikere óta előre láthatóan felfutóban van és öröm látni hogy Okayado pornó-drámája sokkal komolyabb művek előtt is kitaposta az utat.

A sárkánycseléd heti kalandjai ugyanis meglepően jó fogadtatásban részesültek és bőven belopta a rajongótábort a szezon összes animéje előtt. Meg merem kockáztatni, hogy ennek az utolsó epizódját többen várták mint a “Titánok Számadásának” első részét, holott azért egy négy éve halogatott franchise-hoz képest ez valami rettenetesen nagy sikert jelent.

De hagyjuk a rózsaszín ködös sziporkázást, mitől is jó ez az anime?

Egész egyszerűen amellett hogy rendkívüli módon pihentető, nagyon jó a történetvezetése, még a karakterekre is futotta annyi hogy nem csak fanservice forrásként funkcionáljanak a nagy bögyeik ellenére.

Azok a szemek… Odinra mondom, azok a gyönyörű szemek!

Ahhoz képest hogy gyakorlatilag semmi sem történik tizenhárom epizódon keresztül, valahogy mozgalmasabbnak érződik az egész, mint a Hónok Karca. A sárkánycseléd próbál beilleszkedni a mindennapi életbe, Kobayashi próbálja valahogy a helyére tuszakolni a dolgokat, miközben felbukkannak Tohrut követve más sárkányok is, akik egy kevés nyugalmat remélve rejtőznek el az emberi világban.

Köztük van a szezon aktuális loller-ágyúja, Kanna-chan is, aki szerintem a következő pár évre bebiztosította magát a cukker-mukker karakterek rangsorának elejére, valamint a baszomnagy csöcsök tulajdonosa, az aztékok sárkányistene, Quetzalcoatl, illetve a viking mitológia másik nagy sárkánya, Fafnir is…

Nem hagytál ki egyet?

Arra a szarvas izére gondolsz, akinek van öt mondata összesen és az a szerepe hogy minden epizódban zabál?

Miért? Fafnir szerepe sem áll többől, minthogy tol egy Dark Souls easter egg-et!

Ja tényleg, a Dark Souls easter egg… Amikor megláttam a játékot, mentem azt hittem hogy kitör belőlem a VrPisti.

Jó-jó, hagyjuk a túltolást. Milyen lett a végeredmény?

Úgy jött, ahogy ment. A semmiből a semmibe és csak remélni tudom hogy készítenek hozzá még egy évadot, mert egész egyszerűen így elhagyni valamit nem lehet.

Youjo Senki/Saga of Tanya the Evil:

Pont most olvastam, hát lesz egy pár keresetlen szavam Mangekyo-hoz.

Miért is? Szerintem egész jól összefoglalta hogy miről is szól.

No igen, de azért annyira nem vészes a helyzet mint amennyire lefestette.

A Youjo Senki egy eredetileg 2013-ban megjelent Light Novel először manga, majd a manga alapján készült animeadaptációja, amit egy frissen alakult stúdió, a…

Puskázik, ez már jól kezdődik.

A NUT… Az egyszerűség kedvéért, a nutellások keze munkája, akiket valahogy nem fogadnék fel kerti munkára, mert ha a kezükbe nyomnék egy csomag répamagot, a végén növesztenének nekem egy kertre való petrezselymet.

De erről majd később, kezdjük a plottal.

Tanya eredetileg egy japán irodista, mert ugye hol máshol kezdődjön egy japán regény története? Mandzsúriában?

Nincs véletlenül neked mandzsu állampolgárságod?

Attól függ, ki kérdezi.

Tibet?

Akkor van és nem állampolgárság, hanem díszállampolgárság! Egy euró volt leakciózva és Svédországban el is fogadják.

Azok már bármit, csak ne legyél svéd.

Szóval Tanya egy beszélgetés során karótnyelt hitetlenségével feldühít egy magát Istennek nevező lényt, aki bosszúból egy olyan világba száműzi, ahol létezik a mágia és folyamatosak a háborúk. Természetesen egy kiscsaj testébe, mert hát ugye… UGYE!

Az Istennel való kapcsolata folytán hozzákerült rendkívüli mágneses képességnek köszönhetően (MÁGNESES! Én, meg a hülye kialvatlan fejem! Na, de már így marad, lássátok ti is!) a hadsereghez kerül, ahol először tüzérségi megfigyelőként, majd egy bravúros légipárbajt követően csatamágusként kerül a frontvonalra, ami nem más, mint egy alternatív első világháborús paletta, csak ugye a nemzeteknek itt vannak mágusai is…

Röviden annyit korrigálnék itt Mangekyo kollega kritikájában, hogy:

1.: A légierő eredetileg a tüzérséghez volt rendelve a háború alatt, ezért sok ász pilóta is itt kezdte el a karrierjét. Tanya egy elfogórajjal vette fel sikeresen a küzdelmet, ami során több vadászt is kiiktatott, ráadásul túl is élte az akciót, ami egy háborúban nem kis hőstettnek számít, így érthető hogy hogyan került hirtelen felterjesztésre a legmagasabb katonai kitüntetésre. De elő nem léptették az admirális-generális rangra, mert az hogy valaki jó katona nem jelenti azt hogy jó hadvezér is, így ez inkább egy jó pont az animének, hogy tiszti rangot kapott és nem tábornokit rögtön az elején.

2.: Tanya tudja, hogy mi történt a második világháborúban, amikor a győzelemtől elbizakodott német hadsereg hagyta meglépni a brit/francia/belga hadsereg maradványait Dunkerque alatt. De Gaulle vezetésével pedig megalapult az ellenkormány, ami a britek segítségével biztosított francia gyarmatokról folytatta a harcot a németek ellen. Ez nem logikátlanság, mindössze a vezérkar túlzottan racionálisan állt hozzá egy olyan ellenséghez, aki már elvesztette a racionális gondolkodását és már foggal körömmel küzdött azért, hogy bosszút tudjon állni.

Tehát e téren semmi baj nincs az animével, viszonylag pontosan mutatja be a háborút, még ha keveri is hogy mit-miért-hogyan és miként.

Befejezted?

Talán.

Akkor várj, felteszek egy zenét… Ééés… mehet.

De hogy a legjobb indulatú agydaganatos anyák emlőváladékát szopogató csecsemő is többet tudott volna kihozni az animeadaptációból, az is biztos!

A Youjo Senki ugyanis vérzik… Nagyon vérzik…

A rajzolás maga a tortúra, egész egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha már a manga tudta hűen követni a Light Novel stílusát, úgy az anime miért néz ki úgy ahogy? Ez valami rettenetes! Egy az hogy Tanya valóban jól eltalált groteszk ábrázata egy napközis munkacsoport ábrázolásmódjával született újjá, de Viktorya-t már végleg nem tudtam hova tenni. A mangában még jól nézett ki és volt valami története is, de hogy az animében… Hát megszakadnék a röhögéstől, ha nem szakadtam volna már meg!

Látod-látod. Hiába zárkóztál be a szobádba, a trollnyúl így is megtalált.

A másik pedig az, hogy a sorozat történelmi és katonai hitelessége… Valami… Istentelenül felemás. Van ami zseniális, de van ami egész egyszerűen gyalázatos… De ezekről sok lenne így egy rövid beszámolóban írni, szóval majd később biztos kerítek neki hosszabb írást… Na de halljátok, hogy az mekkora rant lesz… Felvázolok mindent a marxista anarcho-szindikalizmustól, egészen a világháborús tankokon át nagyanyám elnyűtt, csipkés tangájáig!

Mi?

Semmi, csak hogy érezzék a lelkesedést.

Nem akartál még valamit mondani a zenékről is?

No igen, az már külön tészta. Egyrészt az, hogy míg például a Girls und Panzer képes volt annyira belemenni a témájába, hogy újrafelhasználtak eredeti világháborús katonaindulókat a soundtrack-hez, addig a Youjo Senki-ben ez sehol sem lelhető fel, ami nagyon sokat ront az élményen. Felcsendülhetne itt-ott mondjuk az Over There, A Tipperary induló, az Old Kit Bag, netalántán a francia idegenlégió indulója, a Slavianka, kozákdalok, vagy akár bármelyik császári induló… De még addig is elmegyek, hogy pár magyar katonadal is helyet kaphatott volna, ha már ebben a háborúban több részt vállaltunk, mint a legtöbb antant hatalom.
Az opening pedig már tényleg valami elképesztő. A szám maga nem lenne rossz… ending dalnak, de openingként rettenetesen gyenge. Egyszerűen nem érződik belőle az az acélhenger fíling, amit egy világháborús animének meg kellene idéznie. A vér, a vas, a hús, a csont és az acél keveréke. A lőporral elegyedett döglődő sár Paschendale mezején, ahol ezer, meg ezer katona fuldoklik a sártengerben. A nyirkos lövészárkokban gubbasztó katonák sóhaja. A srapnelzáporban haldoklók halálsikolya. A mérges gázfellegben, feloldódó tüdejüket kihányó katonák hörgése…

Csak hogy példát említsek:
Sabaton (Belgrád ostroma, Gallipoli, Paschendale, Sztálingrád)
Iron Maiden
Metallica
Sleipnir
Wolfnacht

[Igen, tudom. Sztálingrád nem az első világháborúban volt, de szemmel láthatóan az animét sem érdekli hogy melyik háború mikor volt, szóval engem miért érdekeljen?]

De hogy összességében milyen lett?

Ha megint azt mondod, hogy jó, akkor én esküszöm…

Nagy csalódás…

Most tényleg? Egy világháborús anime… Egy első világháborús ráadásul és nem tetszett!?

Hol van az megírva, hogy csak amiatt mert valami világháborús, rögtön tetszenie is kell?
A Youjo Senki amúgy rettenetes pofon, hiszen a hadtörténelemért rajongók rétegét egész biztos nem fogja megnyerni ezzel a hol pontos vagyok, hol bélkiröhögtetően ciki összecsapottságával. Ezzel a stílussal legfeljebb azokat tudná megnyerni, akik még annyit sem tudnak hogy az első világháborúban nem voltak nárczik.

Mindenesetre nekem egy ilyen se nem jó, de nem is rossz kategória közé esett. Már csak amiatt is, mert a világát valahogy sokkal érdekesebbnek találtam, mint magát a sehova sem vezető cselekményét és a gyenge megvalósítást. Egész egyszerűen úgy érzem, hogy többet is meg kellene tudnom arról, hogy hova tűnt Németalföld, mi történt Ausztriával, miért létezik még az Ottomán Birodalom, hogyan lett kommunista Oroszország, satöbbi..

Egyébként amúgy csak jól példázza a jó alapötlet gyenge kivitelezését, mint ami volt a Sword Art Online és legnagyobb sajnálatomra a GATE anime is.

Sugawara-sama! Sugawara-sama!

Na elmész te a jó…

Akinek van gyomra hozzá az bátran belekezdhet, mert élvezhetőnek élvezhető, de sokkal többet nem várjon tőle, mert majdhogynem akkorát fog csalódni, mint én.

__________________________________________________________________________________________________

Amit Qtya még nem nézett végig:

Akiba’s Trip:

Elkezdtem, de eddig valahogy sehogyan sem jutottam el addig, hogy befejezzem. A maga őrült módján tetszik és ez a magasról telibeszarom a saját történetemet hozzáállása is elég imponáló, szóval az eddigi tapasztalataim alapján ez is egy szezonöklös, csak éppen a versenytársai lenyomták mémfronton, szóval kétlem hogy több lesz mint egy egyszerröhőgős sorozat…

ACCA: 13-ku Kansatsu-ka

Érdekes volt az alapszituáció és bele is kezdtem, csak valahogy akárhányszor leülnék elé, mindig történik valami. Elmegy az áram, elmegy az internet, átmegy a kutyán a kukásautó, el kell temetni a kutyát, most ne nézzek semmit hangosan mert a húgom minden szaros állatot úgy a szívére vesz mint az Úrjézus… Szóval amint tudok nekiülök, addig hagyom lógni a levegőben és próbálok nem olvasni róla semmit.

Little Witch Academia:

Szinte semmit sem tudok róla, csak a listámon van már mióta, szóval ha tudok nekiülök, aztán meglátom mi lesz belőle.

___________________________________________________________________________________________________

És amire mindenki várt… Amiket Qtya dobott:

Hand Shakers:

Erről ranteltem már egy jó nagyot, hogy az első epizód alapján milyen egy kibaszott ronda, sablonos faszságnak is tűnt, szóval inkább megkíméltem magam a továbbiaktól és végül nem szántottam be magam, hogy tovább nézzem… És ahogy review-okból olvashattam nem is kell megbánnom ezt a döntésemet…

Ezt az egyet a másik 99 helyett…

Fuuka:

Akinek fétise a kemény agykárosodás, annak ajánlom az első részét. Lényegében minden kibaszott klisét belehúztak amit lehet. Enyhén elvont főhős új városba költözik a mostohatestvéreihez, miután a szülei elutaztak otthonról. Az új iskolájába menet belerohan egy hiperaktív kékhajú csaj, akinek sikerül egy bugyit is villantania, majd miután az éppen twitterező srác mobiljáról azt hitte hogy lefényképezte a kényes testtájékot, össze is töri azt a nyilvánosság szeme láttára…

Hát őőő… Egy az, hogy mifelénk ha valaki ilyesmit csinál az a telefon tulajához legitim felszólítás egy kiadós pofonra… Há baszki, 200.000 volt a telefon, te meg egy sejtés miatt összetöröd, amiért más megdolgozik? Egy az hogy úgy öltözöl mint egy kurva, de ha még úgy is viselkedsz, akkor ne csodálkozz hogy kurvaként bánnak veled.

Ezzel a mondattal szerintem sokkal több ember lelki világába tiportál bele, semmint nyugalmat szereztél volna a sajátodnak.

Az én lelkem nyugalmát az hozza el, ha gyűlölhetek más embereket és ők kölcsönösen gyűlölnek engem. Felszabadít a tudat, hogy van akit már csak az irritál hogy egyáltalán oxigénhez jut az agyam.

Őőő… Oookééé…

Egyébként aztán ki nem találod, hiszen a csaj ugyanabba az iskolába jár mint a csávó… Aztán az újra összetöri a telefonját, mert még egy bugyeszos szituáció… Ha a sablonokkal erdőt lehetne irtani, akkor ez egy kibaszott láncfűrész lenne fogak nélkül!

Tehát akkor most lehet vele erdőt irtani, vagy nem?

Lehetne, de ki a faszom fog hozzányúlni egy fogak nélküli láncfűrészhez? Én biztos nem, emiatt nem is vagyok hajlandó folytatni!

___________________________________________________________________________________________________

Összességében elég jól vizsgázott a szezon, de most hogy így a végére érek az egésznek, itt az ideje annak hogy kimondjam, szerintem melyik anime vitte el a szezonkedvenc díját, avagy ami senkit sem érdekel, még engem sem, de hát a feature az feature…

És…

Dobpergés…

KONOSUBA!

Miért pont a Konosuba, ha a sárkányok voltak az évad legjobbjai?

Elég fogós volt a kérdés és sokáig döglődtem is felette, hogy most akkor melyiknek szavazzam meg a jobb rangot. Ugye eredetileg azt hittem, hogy a Youjo Senki minden vitán fölül fog állni, de amint elmerült az Isonzó menti dagoványban, úgy a helyére két nagyon is erős pályázó került.
Szóval végül az alapján döntöttem, hogy hosszabb távon melyik is lesz meghatározóbb és végül… Így lett a Konosuba. Egyrészt a Konosuba sokkal relevánsabb hosszabb távon, mint a sárkánycselédek, ugyanis a kor animéinek legnagyobb baromságaiból űz gúnyt, remélhetőleg valami pozitív irányba mozdítva el ezáltal az írókat. Egy jó komédia több tehetséges írót inspirálhat, mint egy nyugis kis sorozat, amiben nem történik szinte semmi. Így aztán a Konosuba egy hajszállal csak, de megkapja a szezonkedvenc díjat, még ha a szívem szakad is meg Tohru-ék miatt. De a művészet nem ismer könyörületet, ahogy a Konosuba sem és egyértelmű hogy ez a négy idióta hosszabb távon sokkal tovább benne marad az animézők emlékezetében, mint egy semmiből a semmibe tovatűnő, egyszezonos sikersorozat.

Hát ennyi lett volna a téli szezon, amikor elég anyag volt hozzá hogy review-t készítsek belőle… Ugye azért nem folytattam a review írást a legutóbbi után, mert valahogy sohasem jött ki elég friss anime ahhoz, hogy össze is foglaljam őket egy hosszabb írásban, de a mostani télen valahogy a japcsik megtáltosodtak és hát, itt az eredménye.

Szóval lesz tavaszi szezonbeszámoló is?

Neeem! Rohadtul nem, cukorbogaram! Egyszerűen ránéztem a listára és alig látok rajta épkézláb címet. Valszeg a Titánok Hortobágyán kívül mást nagyon nem is fogok nézni, azt is csak amiatt hogy lássam képes lesz e végre túlnőni a hájpot és lesz e benne valami amitől több is lehet az animevilág Transformers-énél…

Én a magam részéről egy időre megint szögre akasztom magamat, persze a Youjo Senki kritikájáig, ahhoz még pihennem kell egy kicsit… Nézzük csak, lassan hajnali négy óra, körülbelül éjfél óta írom ezt a szart… Már többet foglalkoztam ezzel, mint bármelyik házidolgozatommal…

A legközelebbi viszontolvasásig.

Good hunting, Stalker!

Egy epizódos agyvérzés – Hand Shakers

Helló!

Ti itt? Hogy én miért itt? Hát csak úgy, gondoltam megpróbálok valamit alkotni magányos csütörtök estéimen egy bögre forró gyümölcstea társaságában… Ó, basszus… Szóval egy bögre kihűlt, gyümölcsös aromájú csapvíz kíséretében, sok cukorral.

Nagyon sok cukorral…

Hogy mit is takar fenn a cím?

Nos, bejáratott tevékenységeim közé tartozott a tél folyamán a (z)animézés, lévén ahogy a művelt szanszkrit mondja: “Kibaszott hideg van, én oda ki nem megyek!”. Szóval volt alkalmam mindenféle marhaságot megnézni és valahogy azt kell mondanom hogy maximálisan meg vagyok elégedve az idei téli szezon felhozatalával. Ennek ellenére valamiért folyamatosan belebotlottam egy címbe amit nem tudtam sehova tenni, mert amekkora baromságnak hallatszott az alapszituáció annyira tűnt hasonlóan nagy marhaságnak a látott képek alapján is, szóval végképp nem akartam magam beleártani… Aztán egy hang a fejemben megszólalt, asszem ugyanaz az ördögi pofa aki annak idején a Charlotte megnézésére is felbátorított.

Szóval, gondoltam magamban, itt az ideje annak hogy tartsak egy szarimu estet, avagy ahogy mostantól hívni fogom: “Shitnight!”

Ez volt a legkreatívabb név amivel elő tudtál hozakodni? Legyen mögötte három felkiáltójel, akkor talán még kreatívabb lesz!!!

Jó, akkor közelítsük meg egészen más szemszögből. Te milyen címet adnál egy olyan eseménynek, amikor a szezon egyik legszarabbnak tűnő animéjét, alacsony felbontásban nézed, indavideón, a leggyorsabban kihajított speedsubber csoport feliratával?

Rituális önkasztrálásnak.

Hááát…

Beletalátam, ugye?

Következzék tehát Qtya ehavi rituális önkasztrálása, avagy a Hand Shakers első epizódja!

Fontos, Qtya a bejegyzés megírása közben kezdi el nézni az animét, tehát objektivitásra kicsit se számítsatok. Ez nem egy kritika, sokkalta inkább egy élménybeszámoló a Pokol legmélyebb bugyraiból.

KEZDÉS!

Bele se merek gondolni hogy ki a fene volt a látványtervező, te jó ég… Úgy néz ki ez a rajzolás mint amikor általános hatodikban összekevertem az összes kezem ügyébe kerülő temperát és hozzávágtam a padtársamhoz.

Nem ez volt az a cigány, amelyik megkéselt?

Most legalább tudod miért késelt meg…

Ha lehet amúgy, nem akarom tudni hogy mi lehetett az alapkoncepció, lényegében borzalmas karaktermodellek és borzalmas lolik harcolnak egymással, a csaták látványvilága pedig valami beszívott drogos látomásra emlékeztetnek. El se hiszem, azt hinné az ember hogy valami vázlatot néz ami alapján megrajzolnák a végső változatot, nem egy kész művet. Olyan ótvar a CGI, hogy azt már felülről kapargatja a Kis Vuk koporsófedelét. Persze közben szól alatta ez a rettenetes monológ, könyörgöm az Y kromoszómáim bőgnek a Warhammer után.

Egyébként te meg tudsz különböztetni bárkit is?

Semmi értelme az egésznek, a karakterek mind ugyanúgy néznek ki, csak kicsit más a gúnyájuk meg más színű a hajuk, de egyébként ugyanaz a kontrolcé és kontrolvé az egész bagázs. Mindegyik rettenetes temperapamacsokat hajigál egymáshoz, meg össze-vissza csúszkálnak az aszfalton. El sem tudom hinni, tavaly nyáron jött ki a Mob Psycho 100, fényévekkel hagyja maga mögött.

“Mi a fene az a Hand Shaker?”

Nos, drága barátom. A Hand Shaker egy bizalmi teszt, amikor két cimbora megvágja a tenyerét egy késsel, kezet fognak egymással, majd közösen elmennek AIDS tesztre.

Szerintem ő nem erre gondolt…

Hát én erre gondoltam…

(Ezt én már a jövőből költöm csak hozzá. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy a következő sorokban el fog borulni az agyam…)

Mi a fene? Három perc… HÁROM PERC! Ennyi se telt el még, de rögtön fanservice-t nyomnak a pofámba, bazdmeg! Új rekord, csesszemeg! És mi a… Még egy prológus? Komolyan!? MÉG EGY PROLÓGUS!?

Az előbb ment le egy iszonyúan kínos monológ alatt egy előrejelzés, hogy várhatóan agyilag hol fogok elborulni, erre beraktok még egy prológust!? KETTŐ EGYMÁS UTÁN!? Ugye most csak szopattok? A rendező bejött, lebaszta a forgatókönyvet és az animátorok beszívott kisöccsére bízta az egész melót?

Jaj… Ezeknek valami fétise lehet az, hogy totál értelmetlen vágóképekkel töltik ki az űrt. Történik valami, aztán hirtelen egy vágókép egy utcáról, metróaluljáróról, Felcsúti kisvasútról és totál másik helyszín.

Persze, Miss Lobogó Csöcsök, avagy a gravitáció törvényeinek tökéletesen ellentmondó, önálló életet élő krumplis zsákok egy lány mellkasához varrva. Kiderül persze a főhősről, hogy egy elvont, antiszociális, de egyébként kedves srác… Remek, még egy nyámnyila anyámbaszta igaccság harcosa főhős szagát érzem… Nagyon biztató… A mániája, hogy mindenhonnan elkésik, mert mindenütt megáll, hogy dolgokat javítson meg. Például ennek az ismeretlen csávónak a kocsiját.

Mi se természetesebb öcsi! Gimnazista tanuló vagy, de megengedem hogy hozzányúlj a több milliós kocsim csúcstechnológiás motorjához, de még úgy hogy közben benne is ül a kislányom, hátha mind a ketten felrobbantok. Amióta az asszony lelépett az összes pénzemmel, már úgy is azon gondolkozom hogy a szakadékba hajtok a kis tetvessel együtt, de ha te nyírod ki se járok rosszabbul…

Qtya… Kell egy Xanax?

Nem kösz, nem vagyok terhes…

Őőő… Oké…

Remek, szóval meg is van az aktuális csaj… Persze haver, gratulálok. Bemész egy egyetemi kutatólaborba és egy lezárt szobában egy csomó műszerre kötve fekszik valaki, akit nem is ismersz. Persze eszedbe sem jut, hogy valami kísérlet folyhat éppen, akár karanténban van a csaj. Neked csak azért is be kell menned a szobába, hátha elkapsz valami új kísérleti vírust és megfertőzöd vele az egész országot…

Hmmm… Lehet valójában így kezdődött a Highschool of the Dead…

Logika mindennek Istene, kérlek áldassék már meg a srác neve, mert láthatóan életképtelen szegény lelkem, de már annyira hogy fáj a fejem miatta!

(És asszem itt értem el azt az állapotot, amit csak úgy hívok, hogy: “a felbaszott történész”.)

Szóval megfogja a csaj kezét és… Bábel? Asszongya az ókori kelet mítoszai és eredetmondái, valamint egy kevés bibliai utalás… Remek, ez is egy olyan anime lesz. Ezek szerint ez az egész hatalom az ókori közel-keleti kultúrákra fog épülni. Bábel kinyilatkoztatása… Mi van?

Tehát akkor ez az anime arról fog szólni, hogy mindenki hülye nyelveken kezd el beszélni, nem értik meg egymást és emiatt a világ különböző pontjaira fognak utazni, hogy ne is hallják egymást? Végül is van alapja, minden animében, minden egyes szereplő, még a kirgiz kecskepásztor három éves kislánya is perfekt japánból.

Vagy csak az író meghallotta ezt a kifejezést, utánanézni lusta volt hogy mit is jelent és csak beleírta… Ahogy a zikkuratot és a Nimródot is… Előbbi a közel-keleti civilizációk palotatemploma, ahonnan az államot vezető papság gyakorolta hatalmát és irányították a közös gazdaságot. Utóbbi pedig a magyar nyelvterületen Ménrót néven is ismert babiloni uralkodó, Noé unokája, aki megpróbálta felépíttetni Bábel hírhedt tornyát.

Jaj… Azt hittem hogy a Danmachi-s feminim Loki után rosszabb már nem jöhet, de be kell lássam hogy a japánok mindent képesek úgy adaptálni hogy az eredeti értékeit szépen elhessegetik, mert minek az. Csak kell egy cool név, amit lehet a néző fél füllel már hallott valahol, így megvan benne egy minimális intuíció, aztán hadd szóljon a szarpörgettyű!

Azt a faszt, aztán bejön a tudós… Hosszú fürdőköpenyben és kibaszott ronda csíkos öltönyben. A bohócok nem öltöznek így, de láthatóan neki jutott egy egész tanszék a nem létező karizmája miatt. Mert hogy egy irritáló, ripacskodó pöcs… na az is biztos! De legalább nem szerepel sokat… Remélem…

Ne engedd el a csaj kezét, mert akkor meghal… Oké, ebben a pillanatban megnyílott előttem a Mennyek kapuja és elárasztottak a várható “poénok”. Közös fürdőzés, közös átöltözés, közös fosvahányás és közös ülés (mert ha a buszon nem maradt több hely…) .

Na jó, nem leszek annyira rosszmájú. De tegye fel mind a két kezét az, aki már csak próbaképpen sem engedné el a csaj kezét. Na, ti most nagyon rábasztatok!

Mert hogy itt egy ismeretlen, búvalbaszott, málészájú loli. Az biztos hogy egyszer-kétszer kilógatnám az erkélyről hogy teszteljem az életösztöneit, aztán ha elenged az Ő baja, láthatóan egyébként sem akart annyira élni.

Nagyon elkalandoztál…

Mert mást itt nem lehet. Figyelj, most megállítottam, de szerintem 99% pontossággal meg tudom jósolni hogy mi fog történni. A rész elején látott, bőrdzsekis homárhuszár bukkan fel a kurvájával és velük fognak harcolni.

Igen, pontosan az történt! Member, van még a “Nincs életem” jelvényből?

“Break Chain és Bind Chain”

Anyátoknak hány diplomája volt, hogy ilyen hülye nevet adott nektek?

Na ja, aztán harcolnak egymással nagy keményen, kiderül hogy a főhősünk hatalmánál fogva képes fogaskerekekből kardot csinálni, minek során MEGŐSZÜL! Kaneki, hogy transzvesztita favágók kúrjanak a beleidben. Persze ettől badass-ebb lesz, vagy csak növeli bennem a vágyat arra hogy leöntsem benzinnel és felgyújtsam Bayer Zsoltot… Nem tudom, valahogy kezd összefolyni előttem a szoba… Az anime grafikája már olyan istentelenül irritál, hogy szó szerint belefájdult a szemem!

Félreértés ne essen, szeretem ha egy anime grafikája egyedi és látszik hogy foglalkoztak vele, akár a No Game no Life cukorvilágáról, akár a Kaiji karikaturista ábrázolásáról van szó, de ebbe a vacakban ez az LSD parádé inkább tűnik egy ovis csoport nagy közös képének, semmint egy művész alkotásának…

Jaj, végre vége van…

Konklúzió?

Levonnék én valamit, de az nem a konklúzió… Egy kötél a keresztgerendára kötve…

Fel ne akaszd már magad!

Nem magam, a szőnyeget! Ki kéne már porolni.

És az animéről a vélemény?

Figyelj, szerintem ha valaki a fentiek alapján nem kapott agyvérzést, az már eleve agyhalott. De hogy én ebből még egy részt meg nem nézek, az is biztos! Majd Ricz végigszenvedi, vagy animemangapalotások, vagy Rafanir… Nem tudom, én dobom a picsába. Különben is kijött a Masamune-kun új része.

A magam részéről letudtam ezt, ha szeretnétek még nekem agyvérzést okozni, akkor nyugodtan jelezzétek és talán csinálok még ilyet.

Addig is a mihamarabbi soha viszont nem látásra!

Rosszabb, mint a Mirai Nikki? – Avagy 10 rész az ideg-összeroppanáson túl

Ki itt kívánsz, fagyjon el a lepényed!

Kívánság.

Mindannyiunknak vannak bizonyos vágyaik, amelyeknek teljesülését mindenképpen meg akarjuk valósítani, kerüljön bármibe. Van aki pénzt akar, van aki hatalmat az emberek fölött, van aki a szembe-szomszédban lakó bögyös szőke csajt, és persze van, aki egy halhatatlan és dúsgazdag bögyös szőke csajt.
Mindenki kívánt már azonban dolgokat, amiknek a megvalósulását igazából nem is gondolta igazán komolyan, csak a pillanat hevében teljesen legitim dolognak tartotta.
“Egész jó kritikája van ennek a Simun Vrocseknek… Bárcsak kiadnák már a könyvét magyarul.” – Qtya, 2014

 

Mostani kritikai alanyunk, a Big Order is ezen az úton indult el és hogy hogyan is sikerült megvalósítania, na azt inkább jobb lett volna nem meglátni.

 

Ezt én mintha már láttam volna valahol…

Amikor elkezdtem nézni az animét, valahogy minden annyira… annyira ismerősnek hatott. Először csak az intenzív fosvahányást idéző halovány szájíz dolgoztatta az agyamban a fogaskerekeket, aztán rámtört az érzés, mintha átdöftek volna egy rozsdás kést a gyomromon és mentos-kóla bombaként felrobbantottam volna magamat, hogy ezzel is megmentsem a világot valamitől, ami… Basszus, ezt a szart ugyanaz a mangaka jegyezte, aki a Mirai Nikki-t!

Sakae Esuno míves seggéből rántotta elő ezt a történetet, amire én csak annyit tudok mondani, hogy ez itt a Mirai Nikki újrafelhasznált kistesója – vagyis egyik nap megkereste be nem tervezett szerelemgyermekét, alaposan megtolta rektálisan, majd a megszülető gyermeket elnevezte Simun Vrocseknek.

“Történet”?

Tíz évvel ezelőtt egy tündér, Daisy bukkant fel a világon és azt kérdezte egy Hoshimiya Eiji nevű fiútól, hogy ha kívánhatna egyet, akkor mi lenne az egyetlen kívánsága? Eiji kívánt egyet, ami által elindította a Nagy Pusztításnak nevezett eseményt, ami nevéből kifolyólag elpusztította a Világ jelentős részét. Az eseményt követően bukkantak fel az úgynevezett Order-ek, különleges képességgel rendelkező személyek, akiket ezután minden normális ember tűzzel-vassal üldözött abban a reményben, hogy köztük megtalálhatják azt az embert, aki kipusztította a világot.

Itt most egy hosszabb rész következett volna, ahol Qtya kitárgyalja a történet fontosabb aspektusait, azonban mivel a történet gyakorlatilag nem létezik, így annak aspektusai sincsenek, szóval a fenn megnevezett rész egyáltalán nem is létezik.

Oké, szögezzük le a dolgot, a történet egy nagy nulla. Az alapstory-val nem lenne semmi baj, csak a mangaka a Mirai Nikkihez hasonlóan semmit sem tudott kezdeni vele, ezért vagy teleszórta klisékkel, vagy összelopkodott mindenféle dolgot más, jó animékből.

Mondom a példát:

A történet szerint Eijinek van egy húga, Sena, aki súlyos beteg. Egy nap egy vöröshajú katonalánnyal való váratlan találkozás során felbukkan a Daisy nevű tündér, aki feléleszt benne egy különleges képességet, ami folytán képes parancsolni az embereknek. Innen tovább bonyolódnak az események és Eiji hamarosan egy terrorszervezet élén találja magát, akik függetlenítenek egy darabot Japánból és hadat üzennek a fél világnak. Mindeközben pedig Eiji egyetlen célja az, hogy létrehozzon egy világot, ahol a húga boldogan élhet…

Írásban sajnos nehezen lehet kifejezni Qtya mostani arckifejezéseit, szóval megpróbáltunk valamilyen képanyagot találni, hogy a lehető legjobban tudjuk illusztrálni és végül ezt találtuk:

Esuno… Hogy a tizenegyedik brit transzvesztita húzná a seggedbe egy fehér ló vérerekkel teli hosszú faszát, hát hogy pont a Code Geass történetét kellett neked lenyúlnod, hogy rektelnének minden fronton az orosz cségósok!

Jól van, oké, jótól nyúlni nem bűn. Már amennyiben képes vagy az így kapott anyagot megfelelő eszközökkel teríteni, mert elég egyetlen dolgot elrontani a finomítás során, hogy a luxuskurváknak való kokain helyett a csövesek meth készleteit bővítsd pár zacskónyi macskaszarral.
És pont ez történt a Big Order esetén is. Adott volt a Code Geass alaptörténete, amire aztán Esuno ráhúzta a Mirai Nikki klisétárát és aztán amit kisütött, az itt jól láthatóan nem az, aminek lennie kellett volna.

A Big Order ugyanis bukik. A fő problémája nem az, hogy nincs benne elég kontent, hanem hogy Esuno túl sokat próbált meg beletolni. Így történhetett meg az, hogy az anime egyszerre sok frontot nyitott, viszont egyiken sem tudott megfelelően helytállni, tetézve mindezt a kaotikus stílusváltásokkal egy epizódon belül, amik már csak arra értek oda, hogy megnézzék a koporsóba vert utolsó szögeket.

Vázolom:
Az egyik fronton ott vannak az Order-ek, akik leszakították Japán egyik nagyobb szigetét és háborút hirdettek a Világ ellen. Mindeközben kiadták Eiji titkát, miszerint Ő pusztította el a világot tíz évvel ezelőtt, majd királyuknak választották, de csak miután megzsarolták, hogy ha nem teszi azt amit ők mondanak, akkor kiadják őt a vérengző tömegeknek. Erre Eiji bedühödve irányítása alá vonta a vezetőket, aztán nem tett semmit, mert úgy látta jónak.

Mindeközben persze zajlik a háború Japán meghódításáért, a belső konfliktus Eiji és a szervezetet vezető Order-ek között, meg minden egyéb faszság.

A fent leírtak alapján már kiszűrődik, hogy a Big Order legnagyobb hibája az, hogy kaotikusan kapkod és össze-vissza rohangál a történések között, hogy aztán a nagy rohangálásban bokáig fossa a gatyáját, aztán elcsússzon a padlóra csorgott híg fosban.

Nem viccelek, az egyik részben öt perces időintervallumon belül történik a nagy felismerés, egy poénkodás azzal, hogy a csaj terhes lett attól, hogy Eiji megfogta a nyuszifüleit és persze és a többi és a többi, kár lenne ragozni.

Ja, és hogy el ne felejtsem: “ORDER!! ORDER!!! ORDER!!! SENA!!! ORDER!!! SENA!!! ORDER!!! SENAAA!!!”

És mindent amit eddig leírtam csak fostos habként díszíti az Asread stúdió kontármunkája. A grafika szerintem iszonyatosan ronda, de ami a pálmát a bokorba viszi és erőszakolja meg, az a karakterek egyik másik arckifejezése, amivel lazán nyerhetnék a Nemzetközi Hülyefejek bajnokságot Japán számára.

 

Rövid kritika és máris zárás:

Őszintén, többet nem is akarok elmondani erről a szarról, mert egész egyszerűen nem lehet.
A története a Mirai Nikki újrafeldolgozása és a Code Geass-ból való lopkodás, a karakterei egyáltalán nem léteznek, de azok legalább annyira életképesek, mint egy a vízbefojtott kismacska és annyira szimpatikusak mint én a vízbefojtott macska mellett állva, merevedésemet el-elpillantva rejtegetve.

Utóbbi mondatot nem kommentálom.

Az egyetlen ok, ami miatt kiköhögtem egy gyors kritikát belőle pusztán az, hogy kipróbáljam magam egy anime hosszabb kritizálásában. Remélem elnyerte mind az öt olvasó tetszését és a legközelebbit sokkal szakszerűbben is megcsinálhatom.

Legközelebb tényleg az Agyar kritikájával jelentkezem, addigis várjatok nyugodtan türelemmel és ha valaki szívesen megverne a korábbi kritikáim miatt, azt izgatottan várom a Mondocon-on.

Cheeki Breeki.

Értékelés:

Előzetesen 1/10

+1 pont a zene

+1 pont, hogy van néhány jó poén az elején

3/10